Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1928 május 16-án, szerdán. 397 a textiliparra is lehet és kell nyomást gyakorolni abban a tekintetben, hogy azok mellett a feltételek mellett, amely feltételeket, kondíciókat a külföld kiüál a magyar kereskedőnek, dolgozhassék a magyar kereskedő is. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Be is fejeztem. Ezeket voltam bátor a minister ur figyelmébe ajánlani, még egyszer kérem, hogy különösen a vidéki városokban ezt a nagyon racionális és tökéletességre vitt adóbehajtást egy kissé mérsékelni kegyeskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Én a minister ur beszédét nagy figyelemmel hallgattam. A minister ur beszédében sok objektiv részlet van, amelyet különösen a világgazdasággal és a hitelproblémával kapcsolatban elmondott. De engedje meg a mélyen t. minister ur, hogy amilyen objektivitással ezt megállapítom, ugyanolyan objektivitással állapitsam meg azt is, hogy a minister ur- beszédében azonban volt egy részlet, amelynek — hogy ugy mondjam — szobatudós szaga van. Az a rész ez, amelyben a kereskedelem és az ipar bajaival foglalkozik. Itt ugyanis, mélyen t. minister ur, szó volt arról, hogy a vidéki városokban milyen helyzet van. Én, fájdalom, ritkán kerülök most el vidéki városokba, hanem Budapesten megállapíthatom, hogy a kereskedelem és ipar a legnagyobb nyomorúságban van. Nem hasból diktálnak ők adatokat; ebben nagyon méltóztatik tévedni. Én felszólitom a mélyen t. minister urat, hogy méltóztassék velem együtt, vagy külön benézni Budapesten akármelyik üzletbe, akármelyik műhelybe és boltba, s a minister ur nem fog ott duzzadó raktárakat és egészséges viszonyokat találni. Ha van is egy kis forgalomemelkedés, ez a forgalomemelkedés azzal van egybekötve, hogy áron alól adják el az árukat csak azért, hogy fizetési kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. Nem méltóztatik elképzelni, hogy milyen rettenetes, kétségbeesett helyzetben és viszonyok között vannak a kereskedők. Kégi, jól megalapozott szolid cégek szombati fizetéseiket sem tudják teljesíteni s a legminimálisabb kölcsönökhöz folyamodnak, hogy fenn tudják tartani üzletüket. Állíthatom, hogy ha van sok kényszeregyesség, fizetésképtelenség nyilvánosan, legalább ugyanannyi van titkosan. A kereskedők és iparosok zöme Budapesten titkos fizetésképtelenségben szenved. De igén t. minister ur, ne méltóztassék «azt mondani, hogy mi túlozunk ezekben a kérdésekben. Hiszen itt van a mélyen t. minister urnák 1927. évi törvényjavaslata, amely már törvényerőre emelkedett és az egyes adók és illetékek mérsékléséről szól, és amelynek indokolásában az igen t. minister ur a következőket mondja (olvassa): »A szanálási törvénnyel az elmúlt két és fél év alatt ezt az eredményt csak ugy lehetett elérni, hogy az állani az adózó polgárok áldozatkészségét a legnagyobb mértékben igénybe vette. A polgárság a nagy cél érdekében rárótt súlyos terheket szinte elképzelhetetlen hősies önfeláldozással viselte, és igy lehetővé tette azt, hogy az 1924. évi törvénnyel tervbe vett programmot a kormány a legteljesebb mértékben megyalósithatta.« (Berki Gyula: Valósággal költői lendület!) Nem én, ellenzéki képviselő mondom ezt, hanem a pénzügyminister ur egy törvényjavaslat indokolásában. Azt mondja tovább (olvassa): »A nemzetnek ez a hősies önfeláldozása nem kisebb KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. annál, mint amelyet ez a nemzet a háború folyamán tanúsított. Ezzel biztos reményt nyújt arra, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás után a legsúlyosabb viszonyok között élni és újból virágozni fog. A helyzetet minden oldalról alaposan mérlegelve, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a magángazdaságok tehermentesitése ma fontosabb érdek, mint az, hogy a kielégítésre váró igények kielégíttessenek,. Ezért elhatározta a közterhek csökkentését.« Ez van a minister ur törvényjavaslatában. Most pedig az történik, hogy ezek a közterhek nem csökkennek, hanem emelkednek. Nagyon szeretném, ha a minister ur kijelentené: azt, amit Fábián Béla képviselőtársam tegnapi beszédével kapcsolatban kért, — határozati javaslatot is nyújtott be — hogy a legújabb adófizetéseket méltóztassék revideálni ugy, mint két évvel ezelőtt, mert állítom azt, hogy hasból csinálták az adatokat. Ha erre hosszabb időm lesz, meg is fogom mondani, hogy honnan merítem ezt az állításomat. A kereskedőnek és iparosnak törvényszerűen előállított adatait nem vették figyelembe, úgyhogy az egész vonalon minden tekintetben és minden téren határozott adóemelés nyilvánult meg. Ezt tehát közvetlenül látjuk. Itt van a minister ur appropriációs törvényjavaslata, ahol a rendőrségi hozzájárulással jön, amely szintén egy uj adó. Engedelmet kérek, nem az ellenzék az, amely túlozza a dolgokat, hanem a minister ur ténykedései, a minister ur törvényjavaslatának indokolása s a minister ur uj adói teremtenek uj helyzetet, amely nem adóleszállitást, hanem adóemelkedést eredményez. Ez oly tény, amely elől nem zárkózhatunk el, amelyet konstatálnunk kell. Én a legmelegebben megvédelmezem Magyarország kereskedőit és iparosait. Teljes szolidaritásban vagyok velük, mert látom azt a kínlódást és vergődést, melyben ezek a szegény emberek élnek. A világgazdaság jelenségei mindenütt mutatkoznak, de nem kell külön kiválasztani osztályokat, amelyekre ennek a világgazdaságnak bajait reáhuzzuk. Budapest kereskedői és iparosai s az ország kereskedői és iparosai panaszkodnak, hogy a .terhek elbirhatatlanok, a boltbérek, a terhek öszszeségei elbirhatatlanok, s a mélyen t. minis: ter ur a maga beszédében azt mondja, hogy ebben az országban mindenki az államtól vár mindent. Ezzel szemben a helyzet az, hogy az állam minden polgárától elvesz mindent- és megfosztja őket az életlehetőségektől. Éz a helyzet, igen t. Képviselőház. És ha az adómorálról méltóztatik beszélni, akkor legelsősorban az államtól kívánom az adómorált. Az állam legyen az adómorál terén a legelső. Az állam ne tegye meg azt, ami megtörtént ezeknél az adókivetéseknél, hogy hasból gyártott adatokkal emelte fel a kereskedőknek, iparosoknak és lateinereknek adóját. Ez az adómorálnak első követelése, melyet az államnak kell megvalósítania. Én azonban azt kérem a minister úrtól... (Mozgás a jobboldalon.) Ta

1 Ián ez is van olyan fontos kérdés, hogy beszélni szabad róla, hiszen itt csak szegény kereskedőkről és iparosokról van szó, nem szubvencionált vállalatokról, Faksz.-okról és más szövetkezetekről, Puturákról, csak a szegény, nyomorgó budapesti kereskedőkről és iparosokról. Azok is megérdemelnek némi figyelmet. (Bud János pénzügy minister: Miért mérges?) Nem vagyok mérges, de ha méltóztatnék az- én helyzetemben lenni, (Bud János pénzügyminister: Hiszen minden szavát hallottam!) akihez befutnak a panaszok, akihez a jajkiáltások 56