Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-171

386 Az országgyűlés képviselőházának 171. ülése 1Ô28 május 16-án, szerdán. ezelőtt kézzel tudtunk rámutatni arra, akinek kétfogatú kocsija volt, ma azonban mindenkinek van autója. (Ugy van! Ugy van! a jobbés a baloldalon. — Zaj.) Én is azt mondom, hogy ez az idők haladása, de le kell vonni ennek következményét is. Végeredményben akkor, ha ezért utakat kell fentartani és ha ezt Angliától kezdve végig minden állam külön adó behozatalával biztosította, ne tessék tőlünk több áldozatot követelni, hanem nálunk is elsősorban azok járuljanak hozzá a fentartási kiadásokhoz, akiknek érdekében vannak eziek az utak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én tudom, mit fognak válaszolni, de ebben nem fogunk tudni soha megegyezni. Az urak azzal fognak válaszolni, hogy a házadó-bevétel több volt, de nem veszik észre, ha mérleget csináFnak, hogy miért volt több? Azért, mert a házbérek emelkedtek. Én ebben a tekintetben is könnyen vagyok hajlandó engedékenységre, csak kérdem, hogy akkor az urak vissza merik-e állitani a régi házbéreket? (Bródy Ernő: Leszállítani! — Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Az igen t. képviselőtársam ne vegye rossz néven, de engem, — akinek működéséhez, nyugodtan mondhatom, nem fűződik semmiféle magángazdasági restriugció, mert amióta itt mint közélelmezési minister kezdtem pályafutásomat, az első perctől kezdve a gazdasági élet felszabaditásáért dolgoztam — soha nem fog kaphatni arra, hogy ezt megtegj^em. (Bródy Ernő: Ez. a baj!— Neubauer Ferene: Furcsa kijelentések polgári politikus részéről !) Viszont, ha több a jövedelem, akkor igazságtalanság, hogy több az adó is? Az adótételen van a súlypont. Azt kell keresni itt, hogy az adótételekben mi történik? (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez megbukott mindenüti! — Bródy Ernő: Amerikában és mindenütt!) Ha már a világról beszélünk, szívesen teszek összehasonlítást a külföldi állapotokkal is. Nézzük meg, mi a különbség az általunk vallott és a talán másutt jelentkező felfogás között. Én azt mondom, hogy vagy nem eleget tanultunk, vagy rosszul tanultunk. Különösen akkor csodálkozom, fia olyan egyének foglalkoznak a kérdéssel, akik akár az egyetemen elvégezték a stúdiumokat, — még ha csak konpendiumokból is — (Derültség.) akár pedig olyanok, akik azt vallják, hogy ők a gazdasági életben nagy tényezők. Ezt el is ismerem — de akkor le kell vonni a következtetést is. Folyton hallom és tegnap is rámutattak árra, hogy milyen eltolódás van az egyenes és a közvetett adók között. Ezzel az eltolódással azonban számolt az egész világ, mert kritikus helyzetekben a pénzügyi politikát, sajnos, más utón és más alapon megoldani nem lehet. Az urak követelik — és teljes joggal, érvekkel is alátámasztva —, hogy én az egyenesadókat dolgozzam ki, vagy ahogyan Wekerlétől ered ez a kifejezés: munkáljam ki. Ez történik külföldön és külföldön ezt nemi is nehezményezik. Csak pár adatot fogok Németországból idézni, de tessék utána nézni: a többi külföldi államokban is körülbelül hasonló a helyzet. Németország a jövedelmiadóból 1913-ban bevett 1-4 milliárd márkát, 1925-ben bevett 2-4 milliárd márkát. (Fábián Béla: Közben azonban lecsökkentették a forgalmiadót 0-7—0'8%-kal!) Tessék osak nyugodtan várni, bejött a képviselő ur az utcámba, erre még ki fogok térni. Méltóztassék utánanézni, hogy például a Gewerbesteuer ~nél, az ipari adónál a befolyt adó összege 197 percenttel emelkedett ez alatt az idő alatt. Méltóztassék az összes külföldi egyenesadókat figyelembe venni, mindenütt ezt a helyzetet fogják az urak megtalálni. De menjünk tovább, mert ez 1925-ös adat. Fábián Béla t. képviselőtársam helyesen mondotta, hogy ők csökkentették a forgalmiadót. De miért? Tessék megnézni, hogy évről-évre mennyivel többet meg többet tudnak beszedni az egyenesadókból, ahol tulajdonképen a személyi bevalláson alapul minden. De Németországban a közhangulat is azt kívánja, hogy igenis ezen az oldalon keressük a megoldást, hogyha a másik oldalon nem lehet a helyzeten javítani. De ott — pedig figyelemmel kisértem a parlamentnek ezirányu ténykedését — nem láttam azt, amit itt tegnap is hallottam, hogy kifogásolják, hogyha az egyenesadók terén valami kimunkálás következik be, mert a kérdést ugy megoldani, hogy az egyik oldalon nagy engedményeket tegyek, a másik oldalon pedig ne kapjak ellenértéket, teljesen lehetetlen. Az általános vita folyamán, Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársam vetette fel azt a gondolatot, hogy törekedjünk állandósítani az egyenesadókat. Ebben a gondolatkörben mozogtam én is, hiszen az összes eddig vallott teóriákkal szemben állottam akkor, amidőn a jövedelmiadót megrögzítettem. Méltóztassék ennek utánanézni, van-e erre példa, de állítom, példát nem találnak sehol. (Bródy Ernő: Felmondják sok esetben a megrögzített adókat!) Mégis helytelenítik ezt, mert hiszen természetesen ennek az adónak a természete olyan, hogy évről-évre kell változnia. De megtettem azért, mert láttam nemcsak a nagy ellenállást, hanem a nagy izgalmat is, amelyet a folytonos adókivetések okoztak. Fábián Béla igen képviselőtársam tegnap megint egy titkos rendeletet olvasott fel. Engedje meg, hogy én megismerjem ezt a titkos rendeletet. Tessék nekem prezentálni, (Fábián Béla: Kérem, minister ur, azonnal!) ki részéről, hol jelent meg ez a titkos rendelet. (Fábián Béla: Minden egyes adófelügyelőnél látható!) Helyes, tudomásul vettem a címet, mert én olyan rendeletet, hogy emelni kell, nem adtam ki. (Fábián Béla: Minden adófelügyelőnél megvan Budapesten!) Ellenkezőleg t. Ház, még itt is egy lépést tettünk abban az irányban, hogy intettük az adókivetőket, vigyázzanak a megrögzités tekintetében és különösen ami a felmondást illeti, nagyon óvatosan járjanak el, mert a mai helyzetben nem kívánunk nagyobb izgalmat kelteni. (Neubauer Ferenc: Amikor a textilimport egy évben 100%-kai emelkedik, akkor kell emelkedniök a jövedelmeknek is!) Nagyon helyesen mondja a képviselő ur! (Bródy Ernő: Szóval, jól megy a kereskedőknek. — Neubauer Ferenc: Ne rontsák a kereskedelmi mérleget!) Nem mindenütt fogják fel helyesen. Majd rátérek erre. Kérdezem, milyen adóztatást akarnak a képviselő nrak? Én csak egy adóztatás felé törekedhetem, az igazságos és arányos

1 adóztatás felé. (Általános helyeslés.) Méltóztassanak megengedni, hogy most egy kissé talán behatóbban foglalkozzam egy kérdéssel. Itt ugyanis ki kell térnem Gaal Gaston igen t. képviselőtársam beszédére, aki összehasonlítást tett a különböző foglalkozások adóterhei között. Előre jelzem, összehasonlításában nagyon sok túlzás van, de nem merném egy percig sem állitani, hogy sokban nincsen igazsága. A világháború előtt és az elmúlt évszázadban egy oly világgazdasági felfogás bontakozott ki, amelynek tengelye az volt, hogy tulajdonképen - igazán adózóképes csak a föld. Ez ugyebár abból az időszakból származott, amir