Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
358 "Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. évi rendelet is van, amelynek értelmében senkitől sem lehet elvinni az üzleti keresetéhez szükséges szerszámot, a fekvőhelyéül szolgáló ágyat vagy divánt és senkitől sem lehet elvinni szekrényét. Mégis kénytelen vagyok azt olvasni erről a divánról, amelyről ebben az orvosi bizonyítványban szó van, — itt van a jegyzék: — Egy darab diván, zöld, rozoga állapotban. Ezt a rozoga állapotban levő divánt vitték el az alól a szegény, 11 esztendős gyermek alól. Ez a helyzet Magyaroszágon akkor, amikor óriási pénzügyi fölöslegek vannak, amikor 136 millió pengő lesz a fölösleg, amikor óriási összegek vannak felhalmozva a Nemzeti Banknál; óriási összegek, amelyeket a nemzet vérkeringésétől vesznek el. (Pakots József: Tartalékolnak! 300 millió pengő tartalék van!) S mindez akkor történik, amikor ebben az országban az a szórnom és rettenetes helyzet van, hogy a pénz, amelynek azelőtt az állam életében körforgása volt, ma csak cikk-cakk alakban közlekedik az állami életben: kijön az államtól, elmegy az adózóhoz s onnan az adózótól ismét visszaerül az államkincstárba, anélkül, hogy az állami életet megtermékenyítené. S nézzük azt a kegyetlenséget, amely kegyetlenséggel és szivtelenséggel az árverések alkalmával találkozunk, amikor annak a szegény, nyomorult kereskedőnek és iparosnak a holmiját — ahogy ők mondják — bagóért adják el, amikor annak a szegény, nyomorult embernek lovát viszik el. Mert hiszen a magyar faluban a rettenetes pénzügyi kényszerintézkedésekkel szemben kialakult egy elhatározás, (Pakots József: Erről miért nem beszéltek Nagyatádon? — Jánossy Gábor: Beszéltünk! Miért nem tetszett ott lenni? — Pakots József: Az ellen-banketten beszéltek! — Jánossy Gábor: Nem volt ott semmiféle ellen-bankett!) hogy az együk ember nem vásárolja meg a másik embernek elárverezett holmiját. El akarják adni a kisember lovát; eladják az ekét, eladják az emberek szekerét és eladják a kis tehenet. S mi a helyzet 1 ? A faluban nem akad rá vevő, aminek következménye azután az, hogy átmennek a szomszéd faluba és ott, a szomszéd faluban próbálják ezeket értékesiteni. S a vége micsoda ennek? Az, hogy a végrehajtó és a forgalmiadó-ellenőrök vásárolják meg az árveréseken a holmikat. Hogy azután ennek mi a következménye, arra vonatkozólag tessék megnézni a bűnvádi eljárásokat, azokat a bűnvádi eljárásokat, amelyek a bíróságokon folyamatban vannak. (Szabóky Alajos közbeszól.) Az államtitkár ur ismeri azt a viccet, ahogy ki van írva: ez a kutya ugat, de nem harap — és erre a szegény ember azt mondja: »Én tudom, csak az a baj, hogy a kutya nem tudja«. — Itt is az a helyzet, hogy az államtitkár ur tudja, hogy ez törvényellenes, én is tudom, hogy ez törvényellenes, de menjen el az államtitkár ur Bodrogkereszturra és nézze meg, ami ott történik. (Bródy Ernő: Maradjon Budapesten! Itt is megláthatja!) Ez egy szegény község, Magyarország legnyomorultabb községe, ahol a tokajhegyaljai állapotok következtében az embereknek nincs mit enniök. Nézze meg, le van-e ott foglalva minden fuvarosnak lova, bár nem volna szabad lefoglalni és le van-e foglalva minden fuvarosnak a szekere? Nemcsak, hogy le van foglalva, hanem idejárnak ezek az emberek mint Messiáshoz és Úristenhez Budapestre a pénzügyminister úrhoz, mert ez a panasz, amelyet most egy konkrét községre vonatkozóan elmondottam, már régen ott van a pénzügyministeriujnban, A helyzet tehát az. hogy a minister a Házban (kijelenti, hogy nem tűri az adók emelését, (Bródy Ernő: Sőt, hogy mérsékli az adókat!) mert az ország nem birja el az adók felemelését, és ezzel szemben végig az egész országolt ugy járnak an adóvégrehajók és alz adókivetőbizottságok, mintha kutyakorbáics volna a kezükben, mintha itt Kánaán atfainykotrsza/kal élmők, Én legelőször is egy határozati javaslatot akarok benyújtani, amelyet remélhetőleg a minister ur is magáévá tesz. Ez a határozati javaslat a következő (olvassa): »Mondja ki a Képviselőház, hogy tekintettel az óriási költségvetési feleslegekre és a népnek egyre növekedő szegénységére, az adók emelését megengedhetőnek nem tartja (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és kéri a pénzügyminister urat, adjon ki utasitást. hogy a pénzügyi hatóságok a lakosság ellen intézett adófelemelő hadjáratot szüntessék be eddigi kivetéseket vegyék revízió alá.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon J Ez az én első kérésem a pénzügyminister urhoiz. Első Ikérésem azért, mert az ország bau ezt rettenetes katasztrófát, amely itt a forgalmiadó kimunkálása utam várható — mert ez most már teljesen ki van munkálva, tudniillik annyira ki van munkálva, hogy kimunkálja a vért is a kereslkedőkből és a kisiparosokból — nem engedheti meg a Képviselőház. A képviselőknek kötelességük odaállni a választók melle.. , Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy szólásra szánt ideje letelt. (Bródy Ernő: Nem lehet kötelességük teljesítésére felhívni a képviselőket!) Méltóztassék beszédét befejezni. Fábián Béla: A képviselő uraknak kötelességük meghallgatni választóik panaszait. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben a Házban mindenki tudja, hogy baj van, csakhogy t. képviselőtársaim a túloldalon nem merik hangosan megmondani. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Bródy Ernő: A nyilt szavazás miatt! — Pakots József: A folyosón talán! — Jánossy Gábor: Itt is! Mindenhol! — Bródy Ernő: Nem függnek a választóiktól! — Elnök csenget) Ha ebben az országban titkos szavazás volna, soha itt ezt a rettenetes hadjáratot az adózókkal szemben lefolytatni nem lehetne. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát arra kérem t. képviselőtársaimat legyenek szívesek, találják meg a szivüket; (Zaj.— Jánossy Gábor: Nem vesztettem el!) a pénzügyminister ur pedig találja meg erős kezét és erélyét, és a pénzügyminister ur és a politikai államtitkár ur végre álljanak sarkukra a pénzügyi adminisztráció telhetetlen molochjával szemben, amely ezt az egész országot be akarja hálózni. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Időm lejárt beszédemet befejezem. Bemélem, hogy a pénzügyi kormányzat meg fogja szívlelni azokat, amiket elmondottam. (Élénk helyeslés és tavs a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Lakatos Gyula képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. A szót megadom. Lakatos Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem mondom, hogy Fábián Béla t. képviselőtársam beszédében nem voltak momentumok, amelyeket én is helyeseltem» (Bródy Ernő: Például a nyilt
