Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
352 Az országgyűlés képviselőházának adóellenőrök pedig utasítást kaptak, hogy a közönséggel szemben udvariasabban járjanak el. Ez volt az első intézkedés. A második intézkedés fegyelmi vizsgálat volt, amely a budapesti pénzügyigazgatóságnál indult meg, a pénzügyigazgatóság forgalmiadó osztályának tisztviselői ellen. Mevallom egészen őszintén, nem tudom, miért a budapestvidéki pénzügyigazgatóság forgalmiadótosztályának tisztviselői ellen indult meg ez a fegyelmi vizsgálat, amikor én az egész országban uralkodó forgalmiadórendszerről beszéltem. Ennek a fegyelmi vizsgálatnak az lett a következménye, hogy a pestvidéki pénzügy igazgatóságnál az egész fogalmazói kart szétverték; nem maradt helyén senki más, csak Szabó Gyula ministeri tanácsos, aki a pestvidéki pénzügyigazgatóság forgalmiadó osztályát vezette és vezeti, valamint a helyén maradt Karvalyszky István kispesti forgialmiadófőnök és Orosz Péter pénzügyi titkár. Orosz Péter pénzügyi titkár, aki egyedül maradt az összes tisztviselők közül a helyén, azért maradt a helyén és azért nem távolították el, mert ő volt az, aki a Schwendheim-ügyben, a nagykátai ügyben a vizsgálatot vezette, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Csendet kérek! Halljuk!) amely vizsgálaton, mint méltóztatnak tudni, bizonyos személyére erősen kompromittáló tények derültek ki, A többi tisztviselő közül elhelyeztetett gróf Khun Károly pénzügyi titkár, Priszter Szaniszló pénzügyi főtanácsos, Madáchy Boldizsár pénzügyi segédtitkár, BisztrinyiFodor Péter segédtitkár, — ez utóbbiak ketten vidékre^ — ezenkívül elhelyezték Dereeskey Imre pénzügyi tanácsost és Lang Károly pénzügyi titkárt is. Az egész dolognak legfőbb érdekessége az, hogy ezt a fegyelmi vizsgálatot a pénzügyministerium megbízásából Czermann Antal osztálytanácsosi ur folytatta le. A pénzügyminister ur utasítására a vizsgálat megindult az úgynevezett nagykátai ügyben is és az első vizsgálatot Simoncsies budapestvidéki pénzügyigazgató ur folytatta le, akinek egyrészt az volt a feladata, hogy megállapítsa, igaz-e az, hogy a nagykátai adóhivatal kiutalt pénzeket olyan egyének részére, akik nem voltak alkalmazásban a nagykátai forgalmiadóhivatalnál, másrészt pedig az volt a feladata, hogy megállapítsa, mi lett azokkal a pénzekkel, amelyek tulajdonképen a községeket illették volna meg, amelyek azonban nem folytak be a községek pénztárába. Nem tudom, mi lett a vizsgálatnak eredménye, csak annyit tudok, hogy az első vizsgálat után a pénzügyminister ur Heller pénzügyministeri főszámtanácsos urat küldötte le két főszámvizsgáló kíséretében és ezek nyolc napon keresztül folytatták le a vizsgálatot. A vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy Nagykát'a és még kilenc község 1925 óta nem kapta meg az őt megillető forgalmiadórészesedést, amely 750 millió koronát tett ki. Heller főszámtanácsos vizsgálatának volt feladata egyszersmind az is, hogy megállapítsa, mi lett ezzel a 750 millió koronával. Mert tudni kell azt, t. Képviselőház, hogy a községek a törvény értelmében jogosítottak arra, hogy a területükön behajtott forgalmiadó negyedrészét megkapják, viszont kötelezve vannak arra, hogy ebből fedezzék a forgalmiadó behajtásának költségeit. Nagykátán az történt, hogy 750 millió korona jutott volna a községnek, de ezt a község nem kapta meg. Én ezzel a nagykátai üggyel nem foglalkoznék olyan sokat és nem venném ebben a kér170. ülése 1928 május 15-én, kedden. ) désben annyira igénybe a t. Ház figyelmét, ha nem az volna a véleményem, hogy tudnunk kell, mi lett ezzel a 750 millió koronával. Én remélem, hogy a pénzügyi kormány ebben engem meg fog cáfolni és hogy az én adataim nem lesznek helytállók, habár sajnos, a leghitelesebb adataim vannak >a, Heller-féle vizsgálatról s az én tudomásom az, hogy egyrészt olyan egyéneknek fizették ki a nagykátai forgalmi-adó bevételből a községet megillető 750 millió koronát, akik nem voltak állami alkalmazottak — tehát nem állami alkalmazottaknak adtak havi fizetést, — másrészt pedig egyesületeknek fizettek ki az állami pénzből pénzügyministeri rendelkezés nélkül pénzeket, ami engem azért ejt kétségbe, mert amikor ebben az országban mindenki reszket, sir és nyomorog, amikor rettenetes, katasztrófa előtt állunk, mert minden ember 1 *' túlságosan igénybe van véve gazdaságilag, ákktot', ha nekem egy esetben sikerült megallàpitàiiom azt, hogy állami pénzeket nem állami '"célokra. használták fel pénzügyministeri utasítás nélkül, félnem kell attól, hogy a legközelebbi alkalommal ismét hasonló dolgokn'ak fogok tudomására jutni. Felszólalásomnak harmadik eredménye az volt, hogy a pénzügyi tisztviselői kar, a fogalmazói kar gyűlést tartott, amelynek eredetileg a pestvidéki pénzügyigazgatóságon kellett volna lefolynia, azonban 'annyi pénzügyi tisztviselő vett részt ezen a gyűlésen, hogy a gyűlést ott nem tudták megtartani, hanem a gyűlés résztvevői kénytelenek voltak átvonulni a budapesti ügyvédi kamara dísztermébe. Március hó 25-ikén itt nagygyűlést tartottak s a pénzügyi fogalmazói kar határozatot hozott, amelyben követeli >a titkos jutalmazások és jutalékok rendszerének megszüntetését, mert az egyetemet végzett tisztviselőket a pénzügyi tisztviselők véleménye szerint ez lealacsonyítja; kijelentették, hogy a kar nem akar sem jutalmat, sem jutalékot. Ezt maguk a pénzügyi tisztviselők mondják. Itt akarom megmutatni a pénzügyi fogalmazók lapját a pénzügyminister urnák, amelyből felolvastak ezen a gyűlésen. Tudniillik ebben a februári számban a pénzügyi fogalmazók a legsúlyosabb mértékben kifogásolják azt, hogy sok esztendős küzdelmeik után nem tudnak odajutni, hogy előterjesztéseiket megfelelő formában juttassák a pénzügyminister úrhoz (olvassa): »Közgyűlésünk óta — mondják a lapban — nyolc hónap telt el és azóta sem tudtunk érvényt szerezni annak a határozatnak, hogy előterjesztéseinket személyesen adjuk át ministerünknek, mert minden igyekezetünk dacára sem juthattunk elébe«. Engedje meg a pénzügyminister ur, hogy a pénzügyi fogalmazói karnak azt a kérését, hogy szeretnék bajaikat a pénzügyminister ur tudomására juttatni, és azt a kérését, hogy a rájuk nézve lealázónak tartott segély és jutalmazás helyébe végre a rendszeres fizetések lépjenek, (Helyeslés.) én itt a pénzügyminister urnák akként tolmácsoljam, hogy nagyon kérem a minister urat, legyen szives és adjon módot a pénzügyi fogalmazói karnak arra, hogy ennek az egész segély szétosztásnak, nem rang szerint való fizetésnek és becsületszóra való pénzelfogadásnak ügyében, amelyeket magukra nézve a legnagyobb mértékben sértőnek tartanak, a t. pénzügyminister ur előtt ezt a meggyőződésüket kifejthessék és az 1928 március hó 25-én tartott gyűlésükön megnyilvánult hangulatot a 'pénzügyminister urnák tudomására hozzák.
