Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-170
350 Az országgyűlés képviselőházának 170. ülése 1928 május 15-én, kedden. vetkeztében a kataszteri tiszta jövedelemben olyan változások állottak elő, amelyek miatt nemcsak az államnak, hanem az adózó polgároknak is egyaránt érdeke, hogy ez mielőbb kiigazittassék. Megengedem, hogy az egész ország uj kataszteri tiszta jövedelmének megállapítása hosszú időt vesz igénybe, de az egyenlő adóztatás elve mellett ennek meg kell történnie előbb-utóbb. Az igaz, hogy a helyenkénti ujabb osztályozásra az 1922 :XXI. te. módot ad. A gazdák, a földbirtokosok az ő kataszteri tiszta jövedelmüknek megállapítását, ha azt aránytalannak látják, kérhetik. Uj kataszteri osztályozást kérhetnek, és ennek alapján a földadójuknak leszállítását is kérhetik. A gazda azonban ezzel a joggal ritkán él, nem mintha, nagyon jónak és arányosnak tartaná az osztályozást és a kataszteri tiszta jövedelem megállapítását, hanem azért, mert erről a törvényről épen az ismeretterjesztés hiányossága miatt vajmi keveset tudnak, akik pedig tudnak is róla, nem élnek ezzel a joggal, mert az eljárás körülményes, a mezőgazdasági kamarai szakértői szemledíjakat pedig nekik keill megfizetniök, bár az állami eljárási költségeket csak abban az. esetben kell viselniök, ha a kérelem alaptalannak bizonyult. (Szilágyi Lajos: Visszafelé sülhet el az ilyen kérelem!) Nagyon igazságosnak tartanám, ha a kamarai szakértői díjak eltöröltetnének, avagy azokat a mezőgazdasági kamarák fedeznék, annál is inkább, mert minden birtokos köteles birtoka arányában 2%-os kamarai illetéket fizetni. Meg kell említenem, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatosan földhöz jutott kisbirtokosok kataszteri tiszta jövedelmét átlagban állapították meg, noha azoknak birtokai különböző minőségű osztályokba volnának sorozhatok, örömmel hallottam, hogy ezt a panaszt, amelynek oka a végrehajtó szerveknek a felosztási munkával való túlhal mozottsága, a pénzügyminister ur megértette és már az 1925. évben intézkedett a panaszok orvoslására. Tekintettel arra, hogy az országnak úgyszólván minden községét érintette a földreform, ez a munkálat olyan nagy, hogy még hosszabb időt vesz igénybe a keresztülvezetése, tisztelettel ^vagyok bátor >a. pénzügyminister nr figyelmét felhívni arra, hogy ezeknek mielőbbi befejezésére nézve intézkedni méltóztassék, bár az idei költségvetés: a földadónyilvántartás nem rendszeres illetmények alrovatán, az Országos Földbirtokrendező Biróság ítéletei alapján feldarabolt birtoktestek uj sorozása és e munkálatok idején való elvégzésének biztosítása érdekében alkalmi munkadíjakra az eddigi 20.468 pengővel szemben 59.920 pengőt irányzott elő. A házaknál sincs ia teherviselőképességgel arányban a házadó. A házadó kivetésekor az adóalap nagyságánál, megállapításánál nem tesznek kellő különbséget a tulajdonos által lakott és a bérbeadott lakások között, már pedig teherviselő-képesség szempontjából az a tulajdonos, aki maga lakja, hazát, hátrányosabb helyzetben van azzal szemben, akinek bérbeadott háza van s aki bérbe is adja. Ennek leginkább van miből adót fizetnie. A bérbe nem adott házak adóalapul szolgáló haszonértekének megállapitásánál nagyobb méltányosságot vélnék gyakorolhatni, különösen a tulajdonos által lakott kis házaknál. Nagy aránytalanság mutatkozik továbbá az egyes pénzügyigazgatóságok területén belül is a háziak haszonértékének ' megállapitásánál. Itt nem vehető észre egyöntetű eljárás. Alljöin erre egy példa, amely épen a kerületemben történt. A háztulajdonosnak! Van hat lakiáisrészből álló háza. Ebből két utcai szobát! közjegyzői iroda céljaira 2320 pengőért kiadott. Egyet irodának tartott meg a. maga cél j aira, háromban pedig lakik, a fizetési meghagyás nem tudni milyen alapon, milyen számitássial, a tulajdonos által lakott két utcai és egy udvari szobát 2704 pengő adóalappal, az udviarl ügyvédi irodát pedig 276 pengő adóalappal veszi számításba s így jön ikí az 5300 pengő adóalap, noha a tulajdonos által lakott két utcai' és egy udvarft szoba szerintem semmiféleképeu nem vonható űígyanoly elbirálás alá, mint a közjegyző által üzleti célra bérben birt két utcai szoba. Nem fizethető lalkás céljaira három helyiség után ugyanannyi, vagy még több, miint amennyit fizet a közjegyző, aki egy igen magas jövedelmű foglalkozás céljairla vette azt bérbe, s aki még igy is pretiuim affectionist fizet, mert azért a helyiségért soha senki más annyi bért nem adhatott és nem adhat, mint ő, alki a helyhez ragaszkodott s a foirgami bérérték háromszorosát fizette. Ilyen és hasionló esetek gyakran előfordulnak a vidéken, ezek kiküszöbölése tehát igen méltányos volna, Eá kell mutanom a tanyai lakások, és a kisházak adóira. Ezek régebben 1 korona 50 fillért fizettek, sajnos azonban ma 400 százalékos házadóeimelést is láthatunk. Nem tartom nagyon méltányosnak ezt, mert az a gazda ott künn a tanyán kis szobácskáját gyakran, nemcsak és kizárólag arra haisználja, hogy abban étkezzélk és lakjék, hanem abban neveli a maga baromfiját, ott költeti a kotló« tyúkkal a kiscsirkéket, a kispulykúkat. szóval egy ilyen szoba ott a tanyán szükséges eszköze a gazdasági életnek. Nekem az a nézetem, ha már az ilyen esetekben nem is töröljük el a házadót. de nagyobb méltányosságot kell az ilyenekkel szemben gyakorolni. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek az egvenesadók kategóriájába tartozó személyi adóra, a jövedelmiadóra. amelyet a költségvetés tárgyalása során immár több képviselőtársam érintett. Ezzel az adónemmel találkozunk már a XVIII. század végén. Angolországban, ahol az incolmeta nem valóságos jövedelmiadó. Ez ugyanis azt az elvet, hogv mindenki összes személyi jövedelme szerint járuljon hozzá a közteher viseléséhez,, még nem juttatja teljesen kifejezésre, illetőleg nem valósítja azt meg. mert nem a tényleges jövedelemhez, hanem az egyes hozadéki fórrások hozadékához alkalmazkodik. A jövedelemadónak tökéletesebb formáját látjuk már az 1891-ik évi porosz törvényekben, amelyek a jelenleg is érvényben lévő magyar jövedelmiadórendszer alapját képezik. Nálunk a jövedelmiadót az általános jövedelmi pótadó megszüntetésével a Wekerle-féle adóreform iktatta törvénybe, igaz, hogy a korábban ellene rohamot intéző Vázsonyi-féle mozgalom miatt nem lépett rögtön életbe ez, hanem csak 1916ban, amikor az állam súlyos pénzügyi helyzete azt kikényszerítve, mintegy megkövetelte. Ma is vannak olyanok, akik ezt az adórendszert eltörölni kívánják. Csák a közelmúltban tett Szabolcs vármegye r gazdasági egyesülete az Omge-hez előterjesztést ez adónem eltörlése céljából. Az Omge. nagyon helyesen, ezt a felfogást nem tette magáévá. De nem is. volna opportunus ennek az eltörlése, nemcsak azért, mivel ez egy tekintélyes, 46 millió pengőt biztosit az ország költségvetésének, amire pedig az államháztartásnak szüksége van, hanem azért sem, mert ez az adó a
