Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

24 Az országgyűlés képviselőházának rikai disz kevesebb lesz a minister ur beszédében. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szól fisról következik? Petrovics György jegyző: Haller István! H

aller István : T. Ház! Propper igen t. képviselő ur beszédére kénytelen vagyok: néhány megjegyzést tenni, nem mintha'személy szerint aposztrofált volna, de aposztrofálta azt a pártot és politikai irányzatot, amelyhez én is tartozom. Propper igen t. képviiselő ur foglalkozván a munikásbiztositó intézetteil, ugy állitotta he a dolgot, mintha a munkásbiztositó intézet ezidőszerint sokkal kevésbé felelne meg hivatásának, mint ezelőtt esztemidiőikikel, amdkor ő maga is tisztviselője volt ennek az intézménynek. (Kuna P. András: Hát ez természetes dolog!) Ö most nem tisztviselője az intézetnek. Ennek alapján esetleg azt is lehetne mondani, hogy mostani kritikája talán nélkülözi az elfogulatlanságnak kritériumát En azonban, ezt nem állítom, én' feltételezem, hogy vlan ő annyira objektiv és elfogulatlan, hogy dacára bizonyos belső^ keserűségnek, amelyet bizonyára érez az intézménnyel szemben a vele történt dolgok után, mégis képes objektiv álláspontra helyezkedve próbálni kritizálni az intézet működését. Azért én nom azt mondom, hogy amit ő mondott, azt rosszindulatból mondotta és szándékosan állította ugy be a dolgokat, ahogy nem fellelnek meg a valóságnak. De azt mégis kénytelen vaigyok konstatálni, .hogy a tényeknek nem fellel meg az a 'beállítás, amelyet ő [használt, s az objektiv igazságot talán ha kereste is, nem találta meg. Leihet, hogy az információd nem helyesek, annyi azonlbam egészen kétségtelen, hogy az intézménynél azok a bajok olyan fokban, ahogy azokat ö aposztrofálta, nincsenek 'meg. Nem szabad túlzásba menni e. kritikánál, mert abból igen furcsa következtetéseket lehetne levonni. Példának okáért Propper t. képviselőtársam azt állította, hogy betegpénzt és ellátást, illetőleg gyógykezelést csak azok kapnak, akik keresztényszocialisták. Ha én akceptálnám t. képviselőtársamnak ezt a megállapiitását, akkor ezt igen (könnyen tudnám az ő, más helyen és más vonatkozásban elfoglalt álláspomtjáiviail szembesizegeani. Tudniillik naponta körülbelül 18—19.000 ember részesül valamiféle betegpénztárli kezelésben az intézetnél. Ez a ( ibeteglétszám, vaigy táppénzes létszám, általaiban azok száma, akik naponta vialamiilféleképpen igényibeveszik aiz intézetet, a pénztári tagoknak körülbelül 3 százaléka szokott lenni. Ha telhat én akeeptáloim, hogy 19.000 keresztényszocialista jelentkezik naponta a pénztárnál, akkor ezt átszámítva, azt kell konstatálnom, hogy körülbelül 600.000 keresztényszocialista tagja van a pénztárnak. Már pedig mindig äzt Ihallom, éppen szociáldemokrata részről, hogy keresztényszocialista munkások tulaj dőnképen nincsenek is Magyarországon, (Esztergályos János: Keresztény tagja lehet tannyi, .de nemi keresztényszocialista!), vagy ha (vannak, akkor csak két-háromszázam vannak. Néhanapján koncedálnak néhány százat, de ez elenyésző semmiség a megszervezett nagy szociáldemokrata tömegekhez képest, amint ériről az oldalról beáliítaiii szokták. Nem szabad az egyik alkalommal azt inon163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. dani, hogy csak keresztényszocialista tisztviselők ós csak keresztényszocialista pénztári tagok kapnak ellátást és igényeik méltánylását, máskor meg azt mondani, hogy ilyenek egyáltalában nem léteznek, mert ha akceptálnám ebben a tekintetben Propper t. képviselőtársam objektivitását és jólértesültségét, azt volnék kénytelen követelni, hogy legközelebb, amikor reprezentálni kell valahol a magyarországi szocialista mozgalmat, például a nemzetközi munkavédelmi hivatalnál, akkor a keresztényszocialisták reprezentálják, mert hiszen Propper képviiselő ur szerint fel lehet tételezni, hogy Magyarországon a szervezett munkások nagy többsége tényleg a keresztényszocialista táborba tartozik. (Esztergályos János: Propper is tévedhet!) Propper t. képviselőtársam azt is állítja, hogy bizonyos pártpolitikai szempontból kezelik a betegpémztári tagokat. Én abszolúte nem hiszem, hogy ott kisebb pártpolitikai szempontok érvényesültek volna. Akkor, amikor Kolozsvárott Kun Béla kezelte a betegpénztári tagokat s amikor a budapesti pénztárban Garbai Sándor, a népköztársaság későbbi elnöke és Bokányi, aki most Moszkvában a munkásbiztositó pénztárnak számottevő tényezője vagy vezetője, kezelték a Munkásbiztosiitó Pénztár ügyeit, bizonyosra veszem, hogy akkor valóban sokkal több politikai szempont vegyült a kezelésbe, az egész adminisztrációba, mint ma* amdkor mi keresztényszocialisták megköveteljük. — ha nem volna így, mindent elkövetnénk, hogy igy legyen — hogy ott semmiféle más szempont ne érvényesüljön, csak a beteg munkás szempontja, tényleg- csak szociális és egészségügyi szempont. De nem követelünk semmiféle változtatást, mert teljesen meg vagyunk győződve róla, hogy ma 100 százalékig ez a szempont érvényesül és hogy sohasem kérdezik meg egyetlen munkástól sem azt, hogy református-e, katholikus-e, zsidó-e s hogy szociáldemokrata vagy keresztényszocialista szervezetben van-e. (Ugy van! a közéven.) Nekem jogom és okom van feltételezni, hogy a mostani vezetőség, melyet a minisztérium részéről olyan európai vágású szociális gondolkozású ember ellenőriz, mint aminő Vass minister ur, meg sem merné kísérelni a pártoskodást még akkor sem, ha talán ez a lelkétől nemi állana távol. De viszont Huszár Károly volt mdnisterelnök urat, aki most az intézet élén áll, szintén ismerjük 20 esztendős közszerepléséből olyan embernek, aki ezeket a szempontokat soha senkivel szemben nem érvényesítette. Amennyire mindig megvolt a határozott világnézete és politikai, szociális felfogása, épolyan határozottan mindenekelőtt ember volt és jószivü volt, aki embertársában az embert, a beteget ,a segélyre szoruló embert nézte. (Kuna P. András: Ugy van! Most isfif Amikor a ministérium minden vezetőjéről fel tudjuk tételezni és pedig tapasztalásaink alapján, — nem előlegezzük nekik ezt az elismerést, hanem tapasztalásaink alapján fel tudjuk tételezni, mert fel kell tételeznünk — hogy egészen objektiv emberi szempontok szerint kezelik a maguk dolgait s amikor a pénztár vezetősége ugyanilyen emberekből áll, akkor azt hiszem, igazán napirendre lehet térni az olyan kijelentés fölött, mint a milyent Propper t. képviselőtársain hangoztatott, hogy itt pártpolitikai vagy felekezeti szempontok érvényesülnek. Az lehetséges, sőt valószínű, hogy az intézet vezetősége és orvosi kara esetleg rigorózusan vizsgálja a jelentkezők egészségi álla-