Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

Ma 'Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május il-én, péniefcen. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónoki Héjj Imre jegyző: Csontos Imre. Csontos Imre: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy én, mint ennek a Képviselőháznak egyszerű tagja, a honvédelmi tárcánál felszólaljak. Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar nemzet történetében évszázadokon keresztül szinte elementáris erővel törtetett előre az a kívánság, hogy mindent el kell követnünk arra nézve, hogy a magyar honvédség, vagyis -a nemzeti hadsereg egyszer valahána felállitta-ssék. A nemzeti hadsereg százas százezer magyar ember élete árán fel is állíttatott. Amikor tehát ilyen véráldozatok árán jutotunk el ahhoz a nemzeti hadsereghez, amelyre most minden magyar embernek szüksége van, ezt a költségvetést nem sokallom, és bármennyire is drága <a zsoldos hadsereg, ezt a költségvetést meg kell szavaznunk. Ki kell térnem itt arra a témára, hogy borzasztó helyzetben tart bennünket, mint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, az a békeszerződés, amely bennünket ennek a hadseregnek fentartására erőszakol, nem beszélve arról, hogy ennek a gazdasági háttere is milyen. Tisztelet, becsület a hadsereg minden tagjának, mindamellett szomorúan kell konstatálni, hogy sokan vannak, akik nem tartják kötelességüknek azt, hogy a nemzeti hadseregben részt vegyenek, hanem — magyarul mondva többnyire a szegény-osztály lép be a nemzeti hadseregbe, &zok, akik cselédsorból kijönnek. Szomorú jelenség ez, szomorú, hogy igy van. Mert ha igaz az, hogy van egy kötelesség a nap alatt, akkor a haza védelme az. Igazuk van képviselőtársaimnak, körül vagyunk véve felfegyverzett nemzeteikkel körül vagyunk véve támadásra minden órában kész kisebb-nagyobb államhatalmakkal és világosan láthatjuk azt, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva egy alattomos támadásnál annak, hogy ebben az országban senkinek sem az élete, sem a vagyona egy percig sem biztos. Amikor tehát ez igy van, kérnem kell nemcsak a honvédelmi minister urat, hanem a kormányzatnak minden tagját is, igyekezzenek beismertetni már a nagyhatalmakkal azt, hogy ezt a kis országot igy tartani -— ha csak véglegesen elpusztítani nem akarják — nem lehet. Elsősorban anyagi szempontból óriási módon drága a zsoldos hadsereg, másodsorban pedig, mert nincsen meg az általános hadkötelezettség, nincsen meg az, a védelem, amelyre ennek a nemzetnek okvetlenül szüksége van . Ki kell térnem itt arra a dologra is, — nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi minister ur nincs jelen — amit itt sokszor nehezteléssel fogadnak. Nehéz tételt bolygatok, nehéz tételhez nyúlok hozzá, mert a magam fajtájához, a gazdatársadalomhoz szólok itt. Ahhoz a gazdatársadalomhoz, amelynek első és szent kötelessége, hogyha a szükséges ismereteket rendszeres katonaságnál nem sajátithatja el, sajátítsa el azokat otthon. Amennyire ez felkérés meggyőzés utján nem lehet, legyen a kormánynak annyi hatalma és ereje, hogy a törvényes katonaság behozatala nélkül is oktattassék, tanittassék mindenkinek a gyermeke, akinek ebben a;hazában egy talpalatnyi földje van. (Élénk helyeslés és taps a .jobboldalon.) Itt jutok el én a levente-egyesületek oktatásának erős és kitartó követelésére. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hol tanitja, hol oktatja a békés, becsületes szándékú magyar nemzet fiait, ha a leventeegyesületben ki nem tanitja? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kényes a helyzetem, amikor a gazda-társadalommal szemben itt nyilatkozom, de kell, hogy innen, az ország központjából, ebből a parlamentből mondjam meg minden magyar embernek azt. hogy köteles erre. Nem védi meg ezt az országot ő helyette senki, csak a nagy Isten és a magyar nemzet. (Ugy van! Ugy van!) Amikor ez igy van, minden békés áldozatot meg kell hoznunk, mert ha ez nem tennők, az bűn lenne az egész nemzet ellen. (Ugy van! a jobboldalon.) Ki kellett már egyszer ezt tárnom itt (Helyeslés a jobboldalon} és határozottan figyelmeztetnem kell a kormányt arra, hogy itt a levente-oktatásnak a becsületes útja és meggyőző hatalma a nemzeti érzés szempontjából meglegyen. (Helyeslés jobbfelől.) Sajnálom, hogy amikor itt beszélek, szemrehányásoknak teszem ki magamat, hogy mint kisgazda képviselő a levente egyesületet támogatom, (Egy hang a jobboldalon: Becsületére válik!) vagy forszírozom. Amikor én gyermekségemtől fogva a független Magyarország eszméjét, annak levegőjét szívtam, az az érzésem, amikor itt a kezünkben van az a tétel, hogy ezt most már meg is kell valósítani, hogyha már a körülmények és a győztes hatalmak nem engedik a rendes hadsereg fentartását, akkor legyen meg népünk oktatása polgári utón, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy az a nemzet, amikor a porondra állíttatik, ahonnan az ő házát és vagyonát vagy ennek az országnak minden talpalattját esetleg meg kell védenie, ne akkor kapkodjon, mintha erre ma rákerülne a sor, amikor egyetlen felkészült ember alig van. Bocsánatot kell kérnem, hogy ilyen őszintén beszélek a Házban, (Helyeslés jobbfelől.) de fáj a lelkem azért, amit itt Farkas Elemér képviselőtársamtól hallok, hogy ellanyhult a katonai szellem, a katonai érzelem. Honvédelmi minister ur! Egyre kérem a minister urat, mint a magyar nemzetnek egyik vezetőemberét, aki a katonaság élén áll, hogy minden tisztességes fegyvert, minden polgári oktatást a törvény alapján használjon fel, arm,, hogy egyetlen egy ember> akinek ebben az országban féltenivalója van, oktatás nélkül ne maradjon. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tudom, hogy gáncs fog érni engem ezért, hogy ezt mondom, de kötelességem ezt mondani. Mi van itt? Ha. visszagondolok a régi közösügyes rendszerre, szinte bámul az ember, ha szeme elébe tárul az a gyönyörű katonaság, ami volt. Ma a magyar nemzet az a nemzet, amely magának nevelne, amely ma már a maga országának fentartására, erősítésére, megvédésére akarja nevelni vagy kell, hogy nevelje hadseregét, és akkor azt kell látnom, amint Farkas Elemér képviselő ur mondja, hogy még a szellem, a katonai érzület is kivész. Nem elégszem meg azzal sem, hogy a földmivelésügyi minister, illetve a földmiyelésügyi kormányzat a lónevelést előmozdítja. Nem elégszem meg azzal, követelem és kérem a honvédelmi minister urat, szoktatni, törvénnyel kötelezni kell azt a magyar gazdát arra, hogy igenis, lóra kapjon. Ez volt a dísze a magyarnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hiszen a mi ezredünk, a 13. huszárezred, Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye 13. huszárezrede olyan volt, hogy gyönyörűség volt ránézni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.)