Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-169

âlQ Àz országgyűlés képviselőházának 169. ülése 1928 május 11-en, pénteken. sebben arról a lefegyverzési konferenciáról, amely nemrégiben ért véget, illetve omlott össze. Nem az első, valószínűleg nem is az utolsó lefegyverzési konferencia ez, amelynek szánalmas bukását és ezt megelőzően szánalmas vergődését figyelemmel kisérhetjük. Igen sok lefegyverzési konferenciát láttunk már összeülni, tanácskozni és dolgavégezetlenül szétoszlani, (Karafiáth Jenő: Farizeuskodás!) de egy sem volt olyan brutálisan őszinte, mint ez a legutóbbi. A tárgyaló felek még annyira sem tudtak közeledni egymáshoz, hogy a legközelebbi konferencia időpontjára és tárgyára nézve meg tudtak volna egyezni. A sors különös iróniája, hogy ezen a lefegyverzési konferencián a háboruelőtti militarizmus szülőanyja, Németország képviselte a legerősebb pacifizmus álláspontját. A német delegátus, gróf Bernstorff nagyon őszintén és nagyon határozottan beszélt. Azt mondta (olvassa »Nem tudom, hogy a német nép még hosszú ideig fogja-e nézni azt a tétlenséget, amely minden megmozdulást lehetetlenné tesz, amikor a lefegyverzés^ kérdéséről van szó. Versailles-ban a német népnek váltót adtak a lefegyverzésre. Legfőbb ideje volna, hogy legalább is a váltó első részletét törlesszék. Clemenceau a versaillesi békeszerződés kisérőokmányában nyomatékosan kijelentette, hogy Németország lefegyverzése csupán első stádiuma a nagy európai leszerelési programmnak. Ebből a programúiból mindmáig semmi sem valósult meg.« Amit gróf Bernstorff Genfben elmondott, azt elmondhatja a végtelenségig lefegyverzett Magyarország is . T. Képviselőház! A genfi népszövetségi palota ott áll a genfi tó partján, a tótól csupán egy keskeny sáv által elválasztva. A konferencia első hetében annak résztvevői egy igen érdekes látványnak voltak szemtanúi. A tó partján, közvetlenül a palota előtt kikötött egy szemre kicsiny, de nagyon furcsa formájú motorcsónak, amely a francia partról jött át. A konferencia résztvevői nemsokára megtudhatták, hogy ez a kicsiny motorcsónak egy francia katonai mérnök találmánya, amely torpedólanszirozó csővel van felszerelve. Ez a csónak kicsinysége, hallatlan gyorsasága és olcsósága révén a legborzalmasabb ellensége a haditengerészet mostani nagy egységeinek. A konferencia résztvevőinek ilyenformán módjuk volt szemléltető oktatást nyerni arra nézve, hogy milyen sürgős lett valamennyiök számára a lefegyverzés. Lehetséges azonban, hogy a véletlen produkált ilyen kegyetlen szatirát, ilyen ironikus képben mutatva be a lefegyverzési konferencián várható eredményeket. Valóban nem is lehetne jellemzőbb képet mutatni erre a lefegyverzési konferenciára: lenn a parton egy minden eddiginél borzalmasabb tengerészeti gyilkoló fegyver, fenn a palotában egy végnélküli leszerelési konferencia, lefegyverzési eredmények nélkül. Beszédek tettek nélkül, a háború elitélése az egyik oldalon és a költségvetésekben milliárdos emelkedések a másik oldalon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) így állván a tényleges valódi helyzet, visszatérek igénytelen fejtegetéseimnek legelejére. Kérdem, nem tal álunk-e elég magyarázatot, — nem okot, csak magyarázatot — a közvéleménynek arra az eltompulására a katonai kérdések iránt, amelyről megemlékezni szerencsés lehettem. T. Ház! Ezen a világon a békének alig van egyenesebb, őszintébb barátja, mint ez a lefegyverzett és tönkretett ország. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az ország nem akar mást, mint dolgozni, alkotni épiteni, (Ugy van! a jobboldalon.) már nem is ennek a generációnak számára, amely már kifelé megy az életből, amelynek csak nyomor, keserv és fájdalom jutott osztályrészül. Ez az ország alkotni, épiteni akar egy szebb, egy boldogabb Magyarországot a jövő generáció számára ; és folytatni akarja ezeréves államiságát a népek társadalmában, ugy amint azt veleszületett múltja és tradiciói számára előírják. A trianoni békediktátumnak még a világtörténelemben is páratlanul álló igazságtalanságai dacára azt kell látnom, hogy a genli fórumon szavaló álbékeapostolok, akik mögött a szuronyok milliói állanak, ezt a védtelen országot vádolják azzal, hogy veszélyezteti az ő békéjüket, a zsákmánybiztositás álbékéjét, — ez a hamis ürügyük, — nehogy miáltalunk a nemzetközi szerződésekbe vetett hit megingattassék. (Mozgás a jobboldalon.) Ennyi cinizmus láttára nem kell-e kétségbeesnie annak a bizó, hivő magyar léleknek, amely még bizni ós hinni mer a világbékében és a békegondolat őszinteségében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Országunk megcsonkítva puszta létünkért is heroikus küzdelmet folytatva igyekszik ezt a neki engedélyezett kis hadsereget fentartani, de az állam mai nehéz helyzetében erre is majdnem képtelen. Ennél a pontnál azonban meg kell egy pillanatra állanom és ki kell térnem Berki Gyula t. képviselőtársamnak a költségvetés általános vitája alkalmával elhangzott beszédére, amelyben súlyos szemrehányásokat tett a honvédelmi minister urnák azért, mert ez az ország még ezt a 35.000-es létszámot sem tudja ma megtartani. Azt mondotta (olvassa): »Kénytelen vagyok a honvédelmi minister ur személyével kapcsolatban meglehetősen kemény kritikát gyakorolni. Ha a t. honvédelmi minister ur tudja azt, hogy 2,400.000 fegyveres katona veszi körül ellenséges oldalról ezt a határ nélkül maradt, dűlő utakkal és egyszerű szántóföldekkel határolt országot, akkor hogy meri magát az alá a felelősség alá vonni, hogy még SL

f trianoni békeszerződésben biztosított katonai létszámot sem tartja fenn itt »a nemzeit részére.« Tudjuk valamennyien, hogy ennek nemcsak anyagi okai vannak, azonban méltóztassék az igen t. túloldalon egyszer már tudomásul venni azt a kétségbevonhatatlan és letagadhatatlan tényt, hogy ez ; a mai toborzási rendszer a magyar nép testétől és lelkétől idegen, (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) ezt soha a magáévá tenni nem fogja. (Gyömörey Sándor: Asszentálni kell! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elkövethetünk bármit, Ígérhetünk bármit a mi katonáinknak, emelhetjük zsoldjukat bármekkora összegre, akkorára, amekkorát az állam ki sem bírhat, ennek a rendszernek utján sohasem fogjuk azt a hadsereget tartani tudni, még ezen a létszámon sem, amely a mi álmainknak, vágyainknak, multunknak és rendeltetésünknek megfelel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Homonnay Tivadar: Azért parancsolták meg, hogy igy legyen. — Rothenstein Mór: Azért nem kell a háború! — Zaj a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Miért fegyverkeznek akkor ellenségeink! — Rabok Lajos: Azt kérdezze meg azoktól, ne tőlünk! — Farkasfalvi Farkas Géza: De nekünk is kell talán erre gondolnunk! — Kuna P. András: Maga kérdezze meg!) Körülöttünk a modern hadviselés minden eszközével felfegyverzett hadsereg, amelyek-