Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

282 'Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön. legutóbb Kálnoki-Bedő t. képviselőtársunktól hallottunk nem szükséges itt ismételgetni. A bíróságnak már adott elismerések a törvényhozás egyértelműségéből fakadtak és azt hiszem, kellő önérzettel mérlegelve a dolgot, ez most már teljesen elegendő. Elvégre a bíróságok mégis csak emberi institúciók és a törvényhozás azért van itt, hogy amikor elismeri a testület magasrendűségét és kiválóságait, mégse hunyjon szemet azok előtt a kritikai megjegyzések előtt, amelyek az Ítélkezés tárgyilagos méltatására vonatkoznak Igaz, hogy a valorizáció kérdésében, valamint a gazdasági lehetetlenülés kérdésében kiváló judikatura keletkezett Magyarországon, azoban ott sem egyöntetű. Valami sajátszerű meg nem érthetőség mutatkozott abban, hogy az egyik tanácsnál előforduló konkrét ügyben más elvi jelentőségű határozat keletkezett (Kálnoki-Bedő Sándor : Ez mindig igy volt!), teljesen azonos természetű kérdésben. Csakhogy valami furcsaság mutatkozott abban, hogy az elintézés idejére és gyorsaságára nézve is nem egyformán működtek a tanácsok. Voltak esetek — és ezt mélyen tKálnoki-Bedő képviselőtársam, aki nagy figyelemmel kiséri a gazdasági életnek ezen jelenségeit, láthatta —, hogy néhol a valorizáció mértéke mintha a társadalmi állás szerint másképen ütött volna ki, mint egyéb vonatkozásban. (Kálnoki-Bedő Sándor : Ezt lehet gyanúsításnak is venni, ne tegyük ezt a birósággal szemben!) T. képviselőtársam, legyünk ebben a teremben minden irányban objektívek és igazságosak. (Kálnoki-Bedő Sándor : Ez nem objektivitás !) Ezek ténybeli konstatálások s ha nem történtek volna meg, nem mondanám. Én talán más konzekvenciákat vonok le belőle, mint t. képviselőtársam, de ez mindenesetre tény. Bizonyos, hogy a divatos igazságszolgáltatás egyes kinövéseitől való megszabadulás igen fontos érdek. Azokat a mélyreható panaszokat, amelyek különösen erről az oldalról a büntető igazságszolgáltatás terén elhangzottak (B. Podmaniczky Endre: Mind szentírás !A hogy t. i. Magyarországon évekkel a háború után egyes gyilkosságok kideritetlenül maradnak, mégis jajszó val kell felemlítenünk, (Kálnoki-Bedő Sándor : Bocsánatot kérek, mi köze ehhez a bíróságoknak ? ! — Usetty Béla : Ellopták a kerítésemet és nem tudják kikutatni a tettest !) T. képviselőtársam, igazán ne menjünk a szembekötősdiben idáig. Itt olyan dolgokról volt szó, amelyeket illetőleg felelős állásban lévő tényezők, közöttük egy volt főkapitány is, kijelentették, hogy : »Kinyomoztuk a tetteseket«, a tettesek még sem kerültek bíróság elé. (Györki Imre : Egy volt belügy minister és egy volt főkapitány mondotta ki, hogy megvannak Somogyi és Bacsó gyilkosai és mégsem állították őket bíróság elé!) Elnök : Kérem Györki képviselő urat, ne szóljon állandóan közbe ! (Györki Imre : Ahoz sincs bátorságuk, hogy kegyelmet adjanak ! Meg kell nevezni a gyilkost!) Gál Jenő : Nem azért mondom ezeket, t. Képviselőház, mintha ebből az egész karra kellemetlen következtetéseket akarnék levonni, (Váry Albert : Biróra ez nem vonatkozik !) én csak az objektivitás szempontjából akarom mondani, hogy nem minden történik egyformán és az, amit mi törvény előtti egyenlőségnek nevezünk, mégis bizonyos eltolódásokat mutat az élet terhei és az élet megnyilvánulásai szerint. (Pesthy Pál igaz« ságügyminister : Ez nem áll !) Azt mondhatnám, hogy itt a képviselőházban mi is, akik lelkünk meggyőződését hirdetve sikra szállunk egy-egy témáért, sikra szállunk a birói függetlenségért és a törvény előtti egyenlőségért, mégis érezzük, hogyha velünk fog kezet az a bíró, abban más megnyilvánulás van és hogyha mi lépünk be abba a terembe, más társadalmi közeledés van abban, mint hogyha talán más klasszifikálásu egyén áll a biró elé. (Kálnoki-Bedő Sándor : Ez tisztán a modor kérdése !) T. képviselőtársam, olyan rövid az időm, hogy nem tudok belemenni közbeeső vitatkozásokba ! Én csak annak szem előtt tartását kivánnám, amit Bajazzo dalol : »Más ám az élet és más ám a színpad !« Az élet szinpadába és keserveibe való felelősség melletti belenyúlás másképen kívánná meg az egyenlőség teljes attribútumait és érvényesülését, mint amit mi, a társadalmi bontón és társadalmi előkelőség emberei parlamentben és parlamenten kivül szabadon hirdetni próbálunk. (Pesthy Pál igazságügy minister: Hangulat ez csak, kérem !) Hogy ez menynyire igy van. arra pár példával is ráviíágitok. T. Képviselőház ! Igy van ez magában az ítélkezésben is. A biró emberi gyarló mivoltából következnek fogyatékosságok. (Váry Albert : Ez igaz ! — Pesthy Pál igazságügy minister : De mit csináljak én ezzel ? — Váry Albert : Sokféle az ember !) Ezeknek lecsiszolása ilyen esetek hangoztatásával érhető el. Kell, hogy tudomást vegyenek róla. (Váry Albert : Tudják !) Dehogy tudják, dehogy ismerik ! A törvény előtti egyenlőség sokszor irott malaszt, amely egyes emberek gyarlóságán dől rueg. (Mozgás a jobboldalon.) Hiszen nem mindenki tudja egyformán a törvényt sem, nem mindenki tudja egyformán a törvény alkalmazását sem. (Zaj a jobboldalon.) Már most, aki nem tudja egyformán, az gyakorolni sem tudja egyformán. Akinek lelkivilága nem olyan edzett és kiépített és lelki finomsága és elmeéle nem olyan acélozott, az bizonyos tekintetben gyarlóbb és fogyatékosabb. (Váry Albert : Ezt nem vitatja senki !) Bocsánatot kérek, rávilágítok néhány példával. Két egymás melletti szobában tárgyalnak ugyanolyan természetű ügyeket... (Pesthy Pál igazságügy minister: Nyitott ajtót dönget !) Tessék csak meghallgatni, minister ur. . milyen kirívó ellentétek vannak. Az egyik szobában egy lateiner ember keresi a maga igazát egy rágalmazási üggyel kapcsolatban, a másikban ugyancsak egy lateiner ember, egy orvos, keresi a maga igazát egy újságíróval szemben. (Zaj a középen.) — Valahol suttogni hallok bizonyos nevet, amelyet én nem akarok kiejteni, mert a törvényhozás nem arra való, hogy személyeskedjünk, azonban ebből már méltóztatnak látni, hogy egy élő esetről beszélek. — Most megtörténik az, hogy egy orvos javára olyan kártérítést Ítélnek meg egy újságíróval szemben, amely képzeletben is messze felülmúlja évi keresetének háromszorosát is, és egy cikkért, azt mondván, hogy az orvos egész létét és egész keresetét veszélyeztette az az uiságcikk, amely megbírálta egy magatartását. 36.000 pengő az az összeg, amire az egyesbiró kártérítési kötelmet állapított meg ! (Váry Albert : Lehet, hogy tévedett !) A másik szobában egy másforma szegény lateiner ember kereste a meghurcoltatásáért az elégtételt, annak nem adtak elégtételt. (Váry Albert : Egy másik biró előtt !) Elnök : Kérem Váry Albert képviselő urat, ne szóljon álJandóan közbe !, Gál Jenő : Ebből Játható, hogy bizonyos szenzibilitás néha megszállja a lelkeket és néha bizonyos indulatháborgás az, ami vezeti a birói tollat. A törvény előtti egyenlőségnek az Ítélkezési egyenlőségben kellene megnyilvánulnia. Ha pedig én azt látom, hogy azért, mert az egyik fél — amint köztudomású — politikailag exponált az egyik oldalon, a másik politikailag exponált a másik oldalon s a marasztalás ilyen óriási összegekre megy, akkor nekem az az aggályom