Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

280 Az országgyűlés képviselőházának 168. ülése 1928 május 10-en, csütörtökön. képesítés ahhoz a nagy szellemi munkához képest, amely jogi tudást és műszaki ismereteket is feltételez, igen csekély. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Erődi-Harrach Tihamér: Egyet vagyok még bátor megemlíteni, amely lényegtelennek látszik és pénzügyi vonatkozása is csekély, amely azonban az altiszti karnak egy régen hangoztatott kérése, hogy tudniillik a békebeli 100 aranykoronát kitevő ruhapótlékot újból életbeléptetni méltóztassék. Szükségtelen ezt bővebben indokolnom, mert mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy ez indokolt és méltányos. A rovatot egyébként elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bródy Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következikl? Petrovics György jegyző: Kálnoki-Bedő Sándor! Kálnoky-Bedő Sándor: T. Ház! Azt hiszem, hogy az a téma, amelyhez hozzászólani kívánok, teljes mértékben ki van merítve; tudniillik én is a bírói státus kérdésével kivánok elsősorban foglalkozni. Hogy sokat ne immoráljak a dolog mellett, sietek kijelenteni, hogy meglehetősen nagy örömet érzek afelett, hogy Wolff Károly t. képviselőtársamnak az a kijelentése, hogy becsüljük meg a magyar értékeket, a Képviselőházban ennek a tárcarovatnak a tárgyalásánál általánosan visszhangra talált, mert minden párt részéről a legnagyobb magyar értéknek, a legnagyobb magyar kincsnek, a magyar bírónak megbecsülésében egyformán osztozunk. (Általános helyeslés.) Annái is inkább örvendek ennek, mert a magyar bírói kart igazán megbecsülni csak az tudja, aki ismeri azt a világot, amely tőlünk eLszakittatott, aki ismeri azt a birói világot, amely az elszakított területeken uralkodik és virul, annak lelke igazán felüdül, amikor a magyar bíróra gondol és amikor utálattal fordul el attól a posványtól, amelyet mindennek lehet nevezni, csak épen bíróságnak nem. (Györki Imre: Egészen még sem áll

1 igy!) Egészen, száz százalékig igy áll. (Györki Imre: Egészen százig nem áll!) Egészen százig áll. Amikor a biró valahol megvehető, mint a borjú és eladható, akkor a magyar biró előtt le kell borulni. Csak nem állítja, t. képviselőtársam, hogy a románoknál nem igy van?! (Györki Imre: A cseheket még sem lehet igy említeni! — Zaj.) Azokról is sokat lehetne beszélni. Nagyon szerettem volna, ha az igen t. pénzügyminister ur is itt lett volna, mert egy dolgot meg kell állapitanom. A bírói státustörvényt annak idején meghozták, de a bÍrósággal szemben meglehetős ridegséget tapasztalunk különösen pénzügyi körökben. Ezt a ridegséget szeretném enyhíteni, amikor bizonyos dolgokra itt mindjárt rámutatok. Nagyon jól tudjuk, hogy például a magasabb közigazgatási státusban bizonyos pótlékokat állapítottak meg, amelyekről azonban elfeledkeztek a bíróságnál. Ugyanazokat a pótlékokat, amelyeket például az államtitkároknál megállapítottak, elfelejtették megállapítani az államtitkári rangban lévő magasabb bírák részére. Tudom, hogy az igazságügyminister urnáik teljesen megvolt a törekvése ebben a tekintetben, de bizonyos ridegséggBl találkozott ebben a vonatkozásban a pénzügyi oldalról. Csak mint kicsiny, nevetséges dologra mutatok reá arra, hogy például a királyi Curia segédhivatali főigazgatója eddigelé ugyanabban a státusban volt, mint az igazságügyministerium főigazgatója, az altisztek ugyanígy, stb. A szanálás során ezeket a bíróságoknál mind egy fokkal alább szállították le. Az ilyenek nem egészen állnak szolgálatában annak a nagy gondolatnak, amely minket a magyar birok függetlenitésére irányuló törekvésünkben vezet. Arra is bátor vagyok rámutatni és különösen felhívom a pénzügy minister ur figyelmét, hogy ha megnézzük a magyar bírói státust és azt látjuk, hogy a legkisebb fokozatban lévő bírónak lakáspénze évi 762 pengő, a Curia elnökének pedig évi 2828 pengő, ha tudjuk azt, hogy ma Budapesten egy szobáért körülbelül ezer pengőt kell kell fizetni (Ugy van ! Ugy van !) és ha azt látjuk, hogy a legtöbb birónak nincs megfelelő dolgozó szobája, akkor azt kell kérdeznünk, hogy hol végezzen becsületes munkát az a biró ? Otthon nincs erre módja, ha csak egy gyermeke van is, mert két szobás lakásnál többre nem telik, hivatali szobája pedig nincs. Ez lehetetlen állapot. Tisztelettel kérem az igazságügyminister urat, de különösen a pénzügyminister urat, hogy elsősorban Budapesten, de mindenütt ott, ahol szintén fennállanak ezek a mizériás állapotok, méltóztassék valami olyan lakbérpótlékról gondoskodni a2 oknak a bíráknak részére, akiknek rendes dolgozó szobájuk nincs, otthon pedig megfelelő dolgozó szobát most nem tarthatnak, hogy ennek segitségével olyan helyzetbe kerüljenek, hogy legalább dolgozni tudjanak. Az úgynevezett képesítési pótlékra vonatkozólag kellőképen kimerítve látom az anyagot, csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy, amint tudjuk, a belügyminister ur is már bejelentette a Háznak, hogy bizonyos képesitési pótlékot akar a közigazgatási tisztviselők részére. ( Jánossy Gábor : Csak akar ! — Györki Imre : Bemélem is, hogy csak akar !) Én ez elől nem zárkózom el, de az a véleményem, hogy a birói kart ez a képesitési pótlék szintén megilleti. (Györki Imre : Minden közigazgatási tisztviselőnek felére szállítanám le és inkább a bíráknak kétszeresére emelném fel a fizetését!) Meg kell ezt a birói karnak adni annál is inkább, mert külön ki kell emelnem, hogy a magyar bírót nemcsak a saját birói neveltsége, nemcsak az a milieu, amelyben felnőtt s amely, azt mondhatni, ez ország fennállásának egyik talpköve, tartja vissza attól, hogy fizetésén kívül más anyagi forrást is keressen, hanem ezt a birói kart mi magunk is alkotmányosan az erkölcsnek egy olyan kalodájába zártuk, hogy onnan nem mozdulhat, semmiféle mellékkeresethez nem juthat, de ismételem, nemcsak azért nem juthat, mert odazártuk, hanem, mert elsősorban ilyen a nevelése és felfogása a magyar birónak. Már most engedelmet kérek, ha mi azt mondjuk, hogy a bírót egy nüanszszal épen azért kell megkülönböztetni, mert ő teljesen el van zárva minden más anyagiaktól, és ugyanakkor más tárcának a minősítési pótléka már, hogy ugy mondjam, fenyeget minket, — megengedem, hogy teljesen indokolt az is, — akkor még indokoltabb az, hogy ha azt kérem a pénzügyminister úrtól, hogy e legmagasabb kvalifikációval és ki kell jelentenem : legmagasabb erkölcsi kvalifikációval is biró testület törvényben megállapított személyi és minősítési pótlékának kiutalását végre-valabára kezdjük meg. Én nem mondom, hogy száz százalékban ugy, amint a státus-törvény megállapította, de az állam teljesitési erejéhez mérten bizonyos nagyobb melegséggel kell kezelni ezt a kérdést pénzügyi körökben ahhoz képest, mint ahogyan eddig kezelték. Előfordult a segéd- és kezelőszemélyzet kérdése is. Szó volt arról, hogy a mintegy 600 s egynéhány főnyi segédszemélyzetnek — értve