Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

"264 Az országgyűlés hépviselÖházánah 168, nincs módom rá, hogy most kifejtsem az elveim kihatását az egész igazságszolgáltatásra. Bírák és ügyvédek képzését is tökéletesítené a t. minister ur azzal, ha az, én elvi álláspontom, magáévá, tenné és életrekeltését felkarolná. Nemi is hiszem, hogy sokáig hu.zódhatik a kormányzatban az < általam jelzett gyökeres egyszerűsítési reform keresztülvitele. Szükséges ez azért is, hogy valóban az legyen az aktákban, ami az életben, vagy amint ezt Klebelsberg Kunói vallás- és közoktatásügyi minister kifejtette: ne legyen más az aktákban, mint ami van az életben. Ismételten kérem az igen t. igazságügyminister nrat, hogy felszólalásomat ne kicsinyelje, hanem tegye azt magáévá. Ezzel az államon keresztül az adózó nép érdekeit hatékonyan szolgálná, ami által népszerűsítené a kormányzatot. Egyébként a személyi járandóságok: rovatán kívánt költség-vetési javadalmazást megszavazom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Gál Jenő t. képviselőtársam beszéde alatt a túloldalról és innen is bizonyos vita támadt afelől, hogy boldogult emlékezetű Zsitvay Leót, a ' nagy bírót ki támadta. Itt a Ház színe előtt jelentem ki teljes őszinteséggel, hogy igenis, mi támadtuk, nagyon élesen és nagyon keményen, (Váry Albert: Ügy van!) De tartozom kijelenteni azt is, hogy amellett, hogy támadtuk, az ő nagyságát, tudását és pártatlanságát soha egy pillanatig sem vontuk kétségbe. Egyúttal tartozom kijelenteni azt is, hogy az öreg ur büszke volt rá, hogy mi támadtuk és ahogyan mi támadtuk őt, és soha az ő életét a mi támadásainklkal nem keserítettük el, mert tudta, hogy ez a támadás nem az ő személyét, nem az, ő tudását és nem a birót, hanem azt az állást illeti, amelyet akkor betöltött. Tartoztam, ezt kijelenteni azért, nehogy kétség legyen _ itt. hogy ki támadta. Ezt lojálisán elismerjük! (Káinoki-Bedő Sándor: Azért támadták az urak, mert pártatlannak tartottak!) Hosszabb idő kellene hozzá, hogy megmagyarázzam, miért támadtuk, kijelenteni azonban, hogy pártatlanságát és nagy tudását nem vontuk kétségbe. (Kálnoki-Bedő Sándor: Amikor meghal, mindegyik nagy bíró!) Az akkori politikai atmoszférában őt kellett támadnunk, mert mást támadni nem tudtunk. Ha annak idején itt lettünk volna a Képviselőházban, mint ma, akkor talán erre nem lett volna szükség. A minister urnák, mint a legfőbb felügyeleti hatóságnak, figyelmébe ajánlok egy dolgot, amely látszólag nem nagy dolog, amely azonban a közönség körében igen gyakorta megbotránkozást keltett, s ez egyes tanácselnökök magatartása, viselkedése, modora a vádlottakkal szemben. Bár a perrendtartásban nincs pontosan körülírva, hogy a bíróság miként tartozik a vádlottal szemben viselkedni, bár az sincs pontosan normákban megállapítva, hogy egy vádlottal hogyan kell beszélni, az a modor, amelyet egyes vádhatóságok különösen az utóbbi két-három esztendőben politikai vagy egyéb hasonló perekben a vádlottal szemben tanúsítottak, egyenesen tűrhetetlen, mégpedig azért, mert gyakori esetekben nemcsak a vádlott, hanem a hallgatóság is érzi, hogy ez a bíróság a vádlottal szemben elfogult. Az a modor, amelyben egyes tanácsok a vádlottal beszélnek, ellenkezik magával a birói esküvel is, amelyet, ha így mennek tovább a dolgok, ajánlatos volna minden nagyobb bűnper tárgyalása előtt a biróságnak felolvasni. A törvényhozás meghozza a jogszabályokat. ülésé 1928 május ló-én, csűtortohön. A polgári társadalom által hozott ezeket a jogszabályokat a bíróság alkalmazza. Mármost ennél az alkalmazásnál nincs szükség arra, hogy a bíróság a vádlottal szemben olyan modorban tárgyaljon, olyan magaviseletet tanúsítson, amely abból a vádlottból már eleve kiváltja azt az érzést, hogy ez a bíróság . vele szemben elfogult. Annak idején — ennek már másfél-két esztendeje — tanulmányoztam a nemzetgyalázási, ikormáínyzósértési és ehhez hasonló pereket, vagyis az 1921 : III. te. gyakorlati alkalmazásának módját. E tekintetben Budapesten épugy, mint a vidéken megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. Ha az az ügyész, a vád képviselője beszél azzal a vádlottal erősebb tónusban, az sem tűrhető, de megérthető, mert hiszen az ügyésznek egy feladata van: a vádlottat a bíróság előtt minél jobban befeketíteni. (Ellenmondások a jobboldalom) Ez az ügyésznek a feladata. Ha ebben túlbuzgóságból elragadtatja magát és olyan tónusban beszél a vádlottal. amely a társadalmi formák között nem igen szokott előfordulni, az, ha nem is helyeselhető, de emberileg érthető. De annak a tanácselnöknek és annak a biróságnak, amely hivatva van ítéletet mondani a vádlott felett, legalább is a birói tárgyilagosság olyan fokára kell emelkednie, hogy az a vádlott előttük állva ne érezze azt, hogy a bíróság vele szemben elfogult, őt már eleve elitéli. Ezt annál is inkább kérem, mert azt tartom, hogy az a biró. aki igy cselekszik, — nem akarok általánosítani, kivételeket pedig nem akarok említeni, mert felteszem, hogy ez a jövőben meg fog változni —- az a biró, aki megfeledkezik a jó modor szabályairól, arról, hogy azzal a szerencsétlen vádlottal milyen tónusban kell beszélni, destruktívabb munkát végez, mint az a vádlott, aki gyakorta ártatlan pletyka alapján nemzetgyalázás vádjával kerül a bÍróság elé: Egy másik dologhoz, amelyet t. képviselőtársaim emiitettek, én mint laikus csak a következőkben kívánok hozzászólni. Nem ismerem sem a francia, sem a belga, talán még az angol esküdtbiráskodást sem közvetlen tapasztalásból, ellenben ismerem a bajor Schöffengericht-eket. Egyszerű munkás- és parasztemberek hivatásos birák mellet ülnek a bíróságban és ítélkeznek. Bármilyen ékeszólással beszél is Östör t. képviselőtársam arról, hogy mennyi veszedelem rejlik az ilyen bíróságban, ezt ne méltóztassanak elhinni. A gyakorlatban azt láttam, hogy ezek a Schöffengericht-ek Bajorországban pompásan beváltak. Nem is kell azonban a példa kedvéért Bajorországba menni. Itt nálunk a munkaügyi bíróságnál is vannak ülnökök, beosztva a birák mellé. Ott vannak azután a munkásbiztositási választott bíróságok, ahol szintén vannak ülnökök. (östör József: Ezek speciális bíróságok!) Én hosszú éveken át ülnök voltam az Állami Munkásbiztositó Hivatal bíróságában, és mondhatom, hogy soha ott az a bíróság olyan ítéletet nem hozott, amely recenzust keltett volna, és pedig azért nem, mert azokban az emberekben mégis megvan az érzék arra, hogy meddig lehet elmenni, meddig nem. Hogy a jogszabályok alkalmazása és a túlzott kodifikáció hova vezet, — bocsánatot kérek, hogy laikus létemre beletörök a jog kertjébe, azt hiszem azonban, nem fognak ezért megharagudni — azt mint laikus szeretném megmagyarázni. Nálunk az 1921 : III. te. drákói szabályokat és drákói bírságokat ró ki a nemzetgyalázás és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségek és egyéb ezzel kapcsolatos