Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-163
'Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 17 körülbelül 800.000 munkást foglalkoztat, a nyolcórai munkaidőt vezette be, nem azért, mert ez a naptári nap kerek egy harmadrésze, sem nem azért, mert ezt a munkások már régen követelik, íhanem azért, mert tudományo1 san meggyőződött arról, hogy a nyolcórás munkaidő az, amely a munkás testi épségének veszélyeztetése nélkül a legtöbbet tudta produkálni .Amióta Ford ezt a tételt felállította, két esztendő múlt el. 1926-ban irta ezt a könyvét, 1927-ben már ő maga is túlhaladta, mert Detroitben, üzemeiben a heti 42 óráis munkaidőt vezette be. (Halász Móric: Csakhogy öt munkanap alatt!) Teljesen mindegy kérem. (Halász Móric: Nem mindegy!) Hiszen az nem gazdasági kérdés, hogy week-end-et tartanak az angolszász államokban. Ez csupán egy okos technikai beosztás és szociális belátás, hogy több pihenő időt biztosítsanak a munkásnak. Teljesen mindegy, hogy öt vagy hat részre szakítva tölti el munkaidejét. A week-end egyébként a hétvégi pihenő. t A szombat déltől hétfő délig tartó pihenőidőnek a bevezetése már Európába is átjött és néhány haladottabb és- fejlődöttehb iparú országokban már igen erőteljesen folyamatban van a week-endnek ilyen módon való megvalósítása. T. Ház! Tehát nem uj és nem valami különös ai agy ik egy a nyolcórai munkaidővel való foglalkozás. Ezt már régen meg kellett volna teremteni, legalább is amilkor a washingtoni nemzetközi (munkaügyi konferencia, gondolom 1921-ben ajánlotta a különböző tag-államoknak és néhány esztendőn belül majdnem valamenynyi európai állam, sőt még a fasiszta Olaszország ii» ratifikálta a washingtoni egyezményt. Mi tehát ebben a^íkérdés'ben igen alaposan el vagyunk késve és ez a kétesztendős karencidő, amelyet a népjóléti minister ur felállított, még joiblban 'belevisz (bennünket a késedelembe, úgyhogy félő, hogy ezzel a kérdéssel el fogúink késni. Egyébként a minister ur ama bejelentésében, hogy a nyolcórai munkaidőt ratifikálni kívánja, örömmel üdvözlöm és állapítom meg, a mi törekvéseinknek jelentkezésiét. T. Ház! A munkanélküliségi biztosítás törvényjavaslata hiányzik ebből a programúiból. Ez pedig szerives kiegészítő része a szociálpolitikának, yan imost már betegség és .baleset esetére való kötelező biztosítás, — sajnos egy kicsit elrontották, amire később rá fogok mutatni — beterjesztetett az aggkori, az özvegyés árvagond ozásról szóló javaslat, a bizottság már le is tárgyalta, szintén nem megfelelő javaslat, de a semminél jobb. A kettőt azonban feltétlenül Össze kellett volna kapcsolni már régen a muníkanélküliség esetére való biztosítással, mert a, szociális biztosítás gépezete csak ugy tökéletes, csak ugy tud zajtalanul tökéletes munkát végezni, ha abba valamennyi szükséges biztosítási ágat belekapcsoljuk. Tessék elképzelni, hogy a ínunkásbiztositó csak betegség és baleset esetére alkottatott, sajnos, csak az ipari és kereskedelmi munkásság részére, a mezőgazdasági munkásság abban nem részesül, (Jánossy Gábor: Készül!) ami szintén hiánya a magyar szociálpolitikának. (Jánossy Gábor: Mi is sürgetjük!) Most akarják megcsinálni az öregségi és rekkantbiztositast az özvegy- és árvaellátást igen szerény formában — hangsúlyozom: túlszerény formában, — de mégiüs megvan a magva, megvan az eltv, és ebben van az értéke. Viszont azonban nem lesz muníkanélküliség esetére való biztosítás, és igy ha a munkás saját hibáján kivül, a gazdasági KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. okok kényszerítő hatása következtében munkanélkülivé válik és nem tudja a családját táplálni, ellátni, nem fordulhat majd sehova, a saját, önalikotta gazdasági szervezetein kivül. Ez azonban nem teljes, mert a szakszervezetek teljesítőképessége — sajnos — meglehetősen korlátozott, hiszen nem áll nagy tőke rendelkezésünkre. Az államra hárul tehát az a feladat, hogy a már meglévő és a még készülő szociális biztosítási intézmények mellé, szükségletet és mint logikai kapcsolatot odaállítsa a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítás intézményét. Ameddig a népjóléti minister ur ezt nem cselekszi meg, ameddig az idevonatkozó ígéreteit nem váltja be, addig jól szuperáló szociálpolitikáról nálunk beszélni nem lehet. T. Képviselőház! A gazdasági ós í-Jzociális nyomorúság oly nagy, a népbetegségek pusztitása oly ijesztő, hogy ez 'a tárca az, amely felé a legtöbb figyelemmel és a legtöbb fedezettel kellene fordulni. Látjuk, hogy a fedezet nincs meg, de nincs meg a figyelem sem. A népjóléti minister ur gyönyörű orációját — megolvastam — pontosan huszonkét kormánypárti és kormánytámogató képviselő ur hallgatta. A ministeri padok üresek voltak, a ministerek közül csak ő maga volt jelen. A képviselőház figyelme tehát nem fordult a tárca felé olyan intenziven, mint ahogy szükséges volna. Nincs meg a fedezet sem, mert hiszen az egész népjóléti tárca meglehetősen olcsón ússza meg a költségvetést, az állam bizony nem túlságosan erőlteti meg magát. A népjóléti tárca kiadási az előirányzat szerint 70,984.200 pengőt tesznek ki, ezzel szemben áll azonban egy bevételi tétel: 33,932.490 pengő, úgyhogy az állam terhe csak 37,051.710 pengő. Ez az egész évi költségvetésnek mintegy 4 és egynegyed százaléka. Ez nem az az arány, amely a mai gazdasági és szociális helyzetben szükséges volna. Teljes mértékben aláírom Bródy t. képviselőtársunknak azt a kijelentését, hogy kevés a népjóléti tárca dotációja. És én szeretnék valami kis erélyt látni a népjóléti minister ur részéről abból a benne foglaltatott nagy erélyből, amelyet máshol meglehetősen dúsan buaogtat magából, a költségvetés összeállításánál és a pénzügyminister úrral való hadakozásnál. T. Képviselőház! Sokkal több az, amire szükség volna, sokkal több az, amivel a dolgozó tömegek szociális nyomorúságát enyhiteni és igen-igen rossz egészségügyi viszonyait javitani lehetne. Sajnálattal kell megállapítanom, — nem szivesen teszem, mert tessék elhinni, ez a terrénum az, amelyet valóban szeretnék minden pártpolitikától mentesen látni, hiszen itt egynek kell lennünk abban, hogy minél kisebb minimumra szioritsuk le a nyomorúságot és minél inkább biztosítsuk a néperő felvirágzását — mondom, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy abban a szép címben, amelyet a ministérium visel, hogy »népjólét és munkaügy«, több a dekórum, mint a valóság. Hiszen a minister ur is a maga beszédében a túlnyomó súlyt a közegészségügyre helyezte, és kevés szó esett a szociálpolitikáról. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy nincs egységes szociálpolitikai szervezetünk és elgondolásunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Majd kiérünk!) Ezidőszerint öt ministérium foglalkozik szociálpolitikával. (Rothenstein Mór: Kevés hozzáértéssel!) A népjóléti ministérium hivatásszerűen, azután a pénzügyministerium, a kereskedelemügyi ministérium, a 3
