Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-168

248 Az országgyűlés képviselőházának 168 oldalon. — Gál Jenő: Tessék megnézni a német budgetet! — Erdélyi Aladár: Lásd a forgalmiadé jutalmakat ! Nagyon helyes! Okosan! — Zaj! — Jánossy Gábor: Ezt nem lehet megcáfolni!) Elnök: Csendet kérek! Pesthy Pál igazságiigyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Itt egyenes ut van előttem: nyilt sisakkal, becsületes arccal, egész fronttal kiállani és megküzdeni az igazságügyi szervek érdekében. (Helyeslés a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Támogatjuk!) Az a támogatás, amely tegnap itt megnyilatkozott, nekem erős alapot, erős bázist ad ahhoz, hogy ezt a küzdelmet felvegyem, és azt hiszem, hatalmas fegyvert ad a kezembe célra, hogy ezt a harcot egészen az önfeláldozásig viv.iam ezeknek az, igazságügyi szerveknek érdekében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg az igen t. Képviselőház, hogy más vonatkozásban is, egy más felszólalással kapcsolatban is megtegyem a magam megjegyzését. (Halljuk! Halljuk!) Itt egy és más felszólalásban kitérés történt a Hatvany-ügyre. Én magának ennek az ügynek érdemével természetesen nem foglalkozom. (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) Folyamatban levő ügyről van szó; talán mindenki beszélhet erről, azonban a legutolsó, aki erről nyilvánosan beszélhet, én vagyok. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Senkinek sem ülik! — Gál Jenő: De nekünk beszélni kell róla! — Ellentmondások a jobboldalon. — Éri Márton: ízléstelenség volna addig beszélni róla!) Evveí az üggyel kapcsolatban azonban olyan megjegyzés hangzott itt el, amelyre reflektálnom kell. Bizonyos kritikai megjegyzések hangzottak_el ennek az ügynek tárgyalása keretében Rathenauval szemben. T. Képviselőház! Meg kell állapitanom azt, hogy Rathenau a maga népe, a maga nemzete előtt igen értékelt egyéniség, igen értékelt államférfiú volt (Ugy van! a jobboldalon.) és ebből kifolyólag számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy azok a kritikai megjegyzések, amelyek a Hatvány-üggyel kapcsolatban Rathenaura vonatkozóan elhangzottak, érzékenységet keltenek annál a nemzetnél, amely nemzethez Rathenau tartozott. Én azt hiszem, hogy mindazoktól, akik ezeket a kritikai megjegyzéseket tették, távol állott az a szándék, hogy ezt az érzékenységet felkeltsék, de mindenesetre ki kell jelentenem azt, hogy ez legtávolabb állott mitőlünk s ebből kifolyólag számomra egy konzekvenciája van ezeknek a megjegyzéseknek s az elhangzott kritikáknak, nevezetesen az a konzekvenciája, hogy ki kell jelentenem, hogy sajnálatosnak tartom, miszerint ezeík a kritikák elhangzottak. (Helyeslés a jobboldalon ) Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy r áttérjek beszédem tulajdonképeni tárgyaira és beszámoljak arról, hogy mik voltak azok az alapvető gondolatok, amelyekkel én az igazságügyi tárca vezetését átvettem, amelyekkel az igazságügyi tárcát ezidleig! vezettem s amelyekkel azt továbbra is vezetni óhajtom addig, mig az illetékes faktorok bizalmából ezt tehetem. T. Kélpviselőház! Az én alapvető gondolatom az igazságügyi tárca vezetésénél az volt: megteremteni a társadalmi bélkét, a társadalmi rendet, megteremteni a jogrendét és jogbiztonságot oly módon, hogy ez a nemzet ezeknek, az erkölcsi erőknek és ezeknek az erkölcsi tényezőknek 'birtokálban a maga fejlődését anyagilag és erkölcsileg kimunkálhassa, kiművel. ülése 1928 május 10-én, csütörtökön, hesse. Ezt a célt azáltal véltem elérhetni és azáltal vélem ma is elérni, ha én ettől a tárcától minden politikai cselekvést, minden aktivitást távol igyekszem tartani és minden politikai aktivitás tekintetében a teljes elzárkózás álláspontjára helyezkedem. (Élén)k helyeslés.) Poincaré, a győző Franciaország ministerelnöke csak két vagy három nappal ezelőtt, egy győzelmes választás után elmondott első beszédében indittatva érezte magát annak kijelentésére, hogy Franciaország még évekig nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy politizáljon. A francia ministerelnöknek ez az, állásfoglalása még inkább megerősít engem abban a feltevésemben, hogy ettől a tárcától távol tartsak minden politikát, hogy ez a tárca ne munkáljon egyebet, mint ennek az államnak jogrendjét, jogbiztonságát és ennek az államnak erkölcsi tőkéjét gyarapítsa. (Élénk helyeslés. Taps a jobboldalon.) Ez a kötelesség azonban reám nézve nemcsak pozitiv abban az irányban, hogy én ne politizáljak, hanem áll ez a kötelesség ablban az irányban is, hogy ne engedjek semmiféle olyan tendenciának, amely tendencia oda irányul, hogy e tárca szerveinek működésébe a politikát bele vihesse. (Élénk helyeslés.) Ez az a felfogás, amellyel én ezt a tárcát vezetem, és minthogy az. igazságügyi szervek politikai vonatkozásához legközelebb esik az esküdtszák kérdése, szükséges, hogy ehelyütt ezzel a kérdéssel is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Már kinyilvánitottam azt a véleményemet, hogy én ^ az esküdtszéket, illetőleg az esküdtbiráskodást a magam részéről elfogadom, helyesnek tartom. Ennek az elfogadásnak azonban egyedüli indoka csak az lehet, ha ezzel el tudom érni azt a célomat, hogy a biráskodásból a politikát éliminai jam. (Élénk helyeslés. — Jánossy Gábor: Erre jó az esküdtszék!) Ami magának az esküdtbiráskodásnak értékét illeti, anélkül, hogy itt most azokra a pro és kontra véleményekre, amelyek az esküdtbiráskodás értéke körül fenfcrognak, ki akarnék térni, ki kell jelentenem, hogy erre nézve már nem ilyen kedvező a véleményem. Mármost visszatérve az eredeti tételre, amely ugy szól, hogy nem akarok politizálni ennek a tárcának keretében, de nem is engedhetem, hogy politizáljanak ennek a tárcának keretében, az én feladatom nemcsak az kell hogy legyen, hogy a bÍróság köréből elimináljam a politikát, hanem kötelességem az, hogy a r politikát az Ítélkezésből is kirekesszem. (Élénk helyeslés.) Az esküdtszékkel vonatkozásban ez a tételem ugy hat, hogy annak megállapítása, hogy mikor érett ennek a nemzetnek társadalma politikailag arra, hogy bevonulhasson az Ítélkezésbe anélkül, hogy abba politikát vigyen be, ez az időpont megválasztásának a kérdése és én, amint elérkezett ez az időpont, abszolúte nem fogok elzárkózni az esküdtbiráskodás bevezetésétől. (Helyeslés.) Ma azonban talán nem annyira ebből a vonatkozásból, hanem, egyéb vonatkozásokból sem látom az esküdtbiráskodást lehetőnek. Beszédem későbbi folyamán be fogok számolnia biróságok munkahelyzetéről és ebből meg méltóztatnak látni, hogy a biróságok ma annyira túl vannak terhelve, — hiszen ez a tegnap elhangzott felszólalásokból is megállapítható — hogy én plusz-munkával a biróságokat ma nem terhelhetem. Már pedig a gyakorlati ember előtt, mindenki előtt is ismeretes témy^ az, hogy egy esküdtbirósági tárgyalás levezetése olyan plusz-munkát jelent a maga ceremóniáival a