Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

242 Az országgyűlés képviselőházának tésnél és különösen a lakásbérnél; a lakásbérnél is, amely úgyis aktuális kérdés lesz, mihelyt felszabadítják a lakásbéreket Ma a kúriai tanácselnök lakbéréből csak kétszobás lakást lehet bérelni. (Ugy van ! Ugy van !) Ismétlem, a városi bérházakban megállapított béreknek megfelelően csak kétszobás lakást lehet kapni a kúriai tanácselnök lakáspénzéből. (Zaj.) Ez igy van. A ministereknél sincs különben. Ez lehetetlenség. A kúriai birónak nincs hivatalos szobája, tehát kell még egy külön szobát is tartania. Természetes dolog, hogy ez lehetetlen. Aktuális lesz tehát a lakásbér kérdése. Nagy terhet fog jelenteni az államra nézve, ezt tudom. Ezzel kapcsolatban az egész tisztviselői kar lakbérkérdése is megoldandó lesz. Nehogy azt mondja valaki, hogy amikor a birák mellett szólunk, a köztisztviselőkkel nem akarnánk törődni. Ezt nem mondjuk, ez ellen állást foglalunk. (Ugy van! Ugy van!) Az ő iogos igényeik kielégitése mellett, beszél a birói kar az ő törvényes Ígéreteinek végrehajtásáról. Végrehajtásáról, mert ez már megvan. Nagyon kérem tehát a lakbérkérdés, a minősítési pótlék, a jegyzők pótlékának kérdésének megoldását. Remélem, hogy az a nagy egyértelműség, amely a parlamentben megnyilvánul, támasza lesz az igazságügyminister urnák abban, hogy felléphessen azzal : iam ardet Ucalegon ! Az utolsó óra, hogy a magyar biróságoknak kérdését végre dűlőre hozzuk. Hallottam, valószínűleg már mások is felemlítették, hogy improduktiv tárca az igazságügyi tárca, amelynél tehát nem lehet ilyen igényekről beszélni. Talán már hivatkoztak a veszprémi törvényszék területén megvizsgált adatokra, amelyekből kiderült, hogy a bíróságnál kirótt illetékek 113.024 pengő 66 fillért tettek ki, és ugyanakkor az ott alkalmazott igazságügyi személyzet fizetése, összes fizetése 55.055 pengő 9 fillér, vagyis nem is a fele annak, amit illetékek címén a biróságok beszolgáltattak a pénzügyi kincstárba. Ha ezeket az illetékeket nem a pénzügyi tárcánál, hanem az igazságügyi tárcánál lehetne kimutatni, mindjárt lehetne látni, hogy az igazságügyi tárca nem improduktiv tárca, hanem nagy jövedelmet jelent az országnak. (Neubauer Ferenc : Megkell nézni a zárszámadásokban !) Én csak azért hivatkozom erre, mert ez megerősit abban, amit mondok. Hangoztatom, hogy igenis az igazságügyi személyzetnek jogos kéréséről és kívánságáról van szó. Itt hivatkoztak már a telekkönyvi ügyekben a hátralékokra, a segédszemélyzetnek és leiró személyzetnek a kérdésére. Mindehhez csatlakozom a magam részéről is, csak még felhozom azt az érdekes dolgot, hogy amikor az igazságügyi személyzetet folyton apasztják, a pénzügyi személyzetet folyton emelik. Pl. ugyanazon veszprémi törvényszék területén Veszprémben volt békében 8 tisztviselő az adóhivatalnál, ma van 12, Pápán volt 6, ma van 12, Devecseren volt 4, most van 8, Enyingen volt 3, most van 7, Zircen volt 3, most van 6, és ezenkívül van az adóhivatalok területén 50 egyéb forgalmi adó tisztviselő. Itt óriási módon szaporították a személyzelet, ugyanakkor az igazságügyi személyzetet csökkentették. Előálltak azok a nagy hiányok és zavarok, amelyek a most települők tekintetében jelentkeznek. Sajnos, jelentkeznek, mert igenis, mi is teljes egészében érezzük azt a rettenetes súlyos helyzetet, hogy a magyar mezőgazdaság újra a dekadencia útját járja. Azelőtt az egyes birtokok megszabadultak a jelzálogtartozásoktól, tisztán álltak, ma már az én tudomásom szerint is, ha a telekkönyveket nézik, az tele van széljegyzetekkel, nem tudják bekebelezésüket foganatosítani, a birtokoknak jelzálogmegterhelések óriási arányban nő. de viszont az 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. érdekelteknek az az^ érdeke, hogy minél gyorsabban lehessen bekebelezéseket eszközölni, és ilyen személyzet mellett nem lehet. Kétségkivül ez is neheziti a helyzetet. Nem látom ideálisnak azt, hogy ez a súlyos megterhelés újra folyamatban van, de mégis fontosnak tartom, hogy ebben a tekintetben az igazságszolgáltatással szemben támasztott kívánalmaknak sürgősen tegyünk eleget. Nem akart más lenni az én felszólalásom, mint a magyar israzság ügyének szívből és meggyőződésből eredő szolgálata és legjobb meggyőződésemnek hirdetése. Nem a formában, hanem a lényegben van a fő cél, és nem a formáknak kívánásával, hanem a jó, pontos, független igazságszolgáltatásnak szolgálatával fogjuk nemzetünknek ügyét is szolgálni. Ezzel a felvilágosítással, meggyőződésemnek ezzel a hangoztatásával zárom be felszólalásomat, és fogadom el a költségvetést. (Helyeslés és taps a joboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Arthur jegyző : Gál JenŐ ! (Felkiáltások a jobboldalon : Holnap.) Gál Jenő : T. Ház ! Fájdalom, nem lehet holnap, különben éltem volna vele. (Wolff Károly : Mégis csak loyalisan adtam módot arra, hogy ellenem felszólalhasson.) A mélyen t. előttem szóló képviselő ur komoly tanulmányra valló fejtegetéseivel minden objektiv egyéniséget kell, hogy megragadjon. El kell ismernem, hogy a meggyőződés hevétől áthatott fejtegetései magyar szívvel és magyar tudással adódtak elő, el kell ismernem, hogy a meggyőződésnek inkarnációja, amely felszólalásában megnyilatkozik, azt mutatja, hogy evvel a kérdéssel elmélkedő birói és törvényhozói lélekkel foglalkozott a képviselő ur, kénytelen vagyok azonban mindjárt egy nagy tévedésre rámutatni. E fontos, mondhatnám, a legfontosabb tárca költségvetésénél nem arról van szó, hogy vájjon az egyes tételeket a mélyen t. minister ur megszavaztassa-e, vagy sem, mert azokat szivesen megszavazzuk, sőt többet szavaznánk meg a legnagyobb készséggel, hanem arról van szó, hogy a magyar birói intézmény a mai állapotában kiszolgálja-e azt a szükséget és azt a törvényes jogszolgáltatást, kezeli e ugy ahogy, őszintén mondva, ki kell állania a legszigorúbb bírálatot is. Én nem habozom kijelenteni, hogy minden tiszteletem a biráké; nem habozom kijelenteni, hogy a birói egyéniségekben a kvalitásnak nagyszerű méreteit látom, de ugyanúgy nem habozom kijelenteni, hogy évek óta — fájdalom — a jogszolgáltatásnak bizonyos dekadenciáját kell észlelnem, amit bizonyítani tudok. (Kálnoky-Bedő Sándor: Mivel?) Azokkal az ítéletekkel és azokkal a határozatokkal, amelyeket régente egész Európa törvénytára nyomán, igazságügyi döntései nyomán a Reichsgerichtentscheidung mellett s a Cour d'appel mellett ugy állítottak be, mint a jogszolgáltatás legfényesebb példáit. Ezeket a határozatokat megszűntek felvenni a törvénytárakba azért, mert elvesztettük az európai jogszolgáltatással azt a kapcsolatot, amelyre — hogy büntető ügyekben mutassak rá — a nemzetközi büntető egyesület révén itt Budapesten teremtettek legkülönb vitákat, legkülönb eredményeket. (Kálnoky-Bedő Sándor: Speciális helyzet volt !) Bocsánatot kérek, nem tudok reflektálni, mert az idő rövid. A magyar jogszolgáltatás és a magyar birói kar két külön fogalommá vált. A magyar birói kar, ahogyan az 1869 : IV. t. c. megalkotta, abban az alkotmánypillérszerü intézményében némiké: pen elavult. Elavult pedig azért, mert a kinevezési jognak oly gyakorlása, amely — megengedem — a legteljesebb alkotmányos formák között történt, a mai jogfejlődés mellett és mai közállapo