Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

232 Âz országgyűlés képviselőházának Hyde-Parkban, vagy nem tudom hol, népgyü­léseket rendezhessenek. A mi helyzetünk azon­ban egészen más. Nem kell itt a Ház előtt fej­tegetnem, hogy négy ellensége« kis országtól és egy egész ellenséges világtól körülvett ez a kicsiny ország nem kockáztathatja a maga lé­tét még a szabadságjogok árán sem, vagy azok­nak korlátozása árán sem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Gál Jenő: Ma­gyaroktól féltjük Magyarországot?) Nem a ma­gyaroktól t. képviselőtársam, hanem a félre­vezetett magyaroktól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Sajnos, hogy a tár­sadalom még nem konszolidálódott. (Jánossy Gábor: Még beteg!) Ez a társadalom ma még a nemzeti gondolatban sem tud egységes lenni, (Ugy panf Ugy van! a jobboldalon és a közé­pen. — Gál Jenő: Ezt nem merném mondani!) mert ennek a társadalomnak vannak még min­dig olyan bujkáló alakjai, akik dacára a ma­gyarságuknak, dacára annak, hogy ehhez az országhoz van kötve tradíciójuk, jelenük, jö­vőjük, az exisztenciájuk, még mindig, úgyszól­ván ellenséges állásponton vannak. ' Nem mondom, hogy nem indofkolhatják meg ezt, mert ma ebben az országban a nyo­morúság és a kenyérharc akkora, hogy társa­dalmi rétegeket és osztályokat egymással szembeállít, ez ellen pedig védekeznünk kell azzal, hogy ezeket a talán sokszor jogosult panaszokat sem engedjük nagyon hangosak­nak lenni, mert hiszen felborítják, illetőleg fel borithat ják ennek a kis országnak egész békéjét és a konszolidációnak útját. (Kabók Lajos: Nem igy kell ez, ellen védekezni!) Bo­csánatot kérek, ez igaz lehet a békeidőkben, azonban akkor, amikor ' gyógyítani akarunk, sokszor talán nagyobb sebet kell ejtenünk, mint amilyenre szükség van,, mert ez vezet a gyógyuláshoz. Az operálókés nem humanisz­tikus eszköz, az egy gyógy itószerszám. Én ki­fejtettem már itt a t. Ház előtt, hogy konzer­vatív alapon állok mindaddig, amig elérke­zettnek nem látom azt az időt, amikor a 'sza­badságjogok érvényesülésének és a gyorsabb haladásnak is utat lehet nyitni. (Gál Jenő: Ez legalább őszinte beismerés!) Én őszintén be­vallom, lm nem tudok beilleszkedni a gyorsí­tott haladásnak egyik vonalába sem, engem a szekér vagy eltipor, vagy félreállok, ma azonban nem látom elérkezettnek az; időt arra, hogy a szabadságjogokat feltétlenül a maguk teljes elméleti tisztaságában, mondjuk 1848-as tisztaságukban feltétlenül visszaállítsuk s ezért állok én — nevezhetnek konzervatívnak vagy reakcionáriusnak — azon az alapon, amelyet íkifejtettem (Gál Jenő: Inkább reak­cionáriusnak!) s én ennek a konzekvenciáit in politicis is le tudom vonni. T. Ház! Lehetséges, hogy eljön az idő, ami­kor a haladás utján, vagy a haladás Vezietőü között, ha Isten éltet, én állok elől, ma azon­ban ezt az időt elérkezettnek nem látom. Az általános titkos választójog nem boldogíthatja ezt az országot. Kijelentettem a legelső igény­telen felszólalásoEmban, hogy elfogadom a tit­kos választójogot, de az általános predikátum nélkül. Én autonómista ember voltam, a vár­megye szolgálatában álltam és láttam, hogy eleget választottak titkosan ilyen testületet és mindig megbízhatóan, mert hiszen a közigaz­gatási bizottság tagjait titkosan választjuk és mindig sikerült a vármegye leg-jobb elemeit beválasztani a közigazgatási bizottságba. így történt a felsőházi tagok választásánál is. Ak­kor tehát, amikor cenzus, • bizonyos vagyoni vagy értelmiségi cenzus érvényesül, a titkos 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. választÓLJogtól nem félek, ma azonban akár­mennyire is perhorreszkálni méltóztatnak ezt a kifejezést» én a miaigyarországi analfabéták nagy tömegeit nem tartom érettnek a titkos választójogra. (Ugy van! jobbfelöl. >— Zaj.) Azt hiszem, hogy a szabadságjogok elméleti­leg akármilyen szépek is, akármennyire is elismerjük őket, nem boldogíthatnak olyan országot, amely ezer és ezer sebtől vérzik. Egyéb baj talán nincsen ebben az országban, mint a titkos választójog és az esküdtszék hiánya? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De­hogy nincs!) Ha nincs, akkor én is ott fogok állni azok: között, akik ezeiket megszavazzák. (Rothenstein Mór: És az egyéb bajokon segí­tenek?! — Rassay Károly: Honnan veszik a jogcímet, hogy önök dirigálják ezt az orszá­got?!) Bocsánatot kérek, én elsősorban nem va­gyok annyira vakmerő, hogy feltoljam maga­mat arra. a piedesztálra, hogy én dirigáljlam az országot, hanem én abban a meggyőződés­, ben vagyok, hogy gróf Bethlen István ennek az országnak javát akarja és hogy az a politi­kai irány, amelyet követ, haladnivágyó, azon­ban megfontolt konzervatív irány, üdvös és hasznos. Én ebben a tudiaitban álltam az ő hiáita­mögé és én vezéremet követem. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Csák Károly: Én legnagyobb készséggel alávetem magamat uj választásnak, akár hol­nap kérdezzék meg a választókat és holnap ugyanígy fognak választani, (Rassay Károly: Titkosan kérdezzük meg! — Kabók Lajos: Csendőrszurony nélkül. — Zaj.) Mi titkosan is I ott állnánk, mint az általános választójog ide­jén. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Ez a diktatúrának indokolása. — Simon András: Az ellenzék is elismerte, hogy titkos válasz­tás mellett is győzött volna a kormány! — Rassay Károly: Ki mondta? Én sohasem is­mertem el! Tessék megnézni a titkos választá­sok statisztikáját. Azt hiszem ön sem lenne itt! — Simon András: Az ön lapja irta, hogy fehér holló az olyan választás, aminő az én kerüle­temben volt! Tessék megnézni! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Simon András képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Csák Károly: Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után a reflexiók után más témára térjek át. Nemcsak Magyarországon, ezen a csonka, nyomorult földön, hanem még a győző országokban is fel-felhangzik az a panasz, hogy a középosztály helyzete, különösen az intellektuel, a lateinerosztály helyzete nagyon rosszra fordult. Magyarországon ez a helyzet egészen a válságig elment, amely válságot itt-ott talán a kormány, az államhatalom segítő keze enyhí­tette ugyan, de még ma is ott vagyunk, hogy ez a válság a fejünk felett lebeg, és azzal fe­nyeget, hogy a középosztálynak, különösen az intelligens középosztálynak gyengébb rétegeit el is nyeli. Ennek százféle okával nem foglal­kozom. Az természetes, hogy a háború fakasz­totta ki ezt a kelést, én azonban meg vagyok arról győződve, hogy hosszabb idő múlva há­ború nélkül is elérkeztünk volna a középosz­tály válságához, mégpedig elérkeztünk volna azért, mert a gazdasági haladás és fejlődés nem tudott lépést tartani a kulturális hala­dással és fejlődéssel. (Ugy van! jobbfelől.) A középosztály válsága összefügg a gazda­sági rendszer átalakulásával, összefügg a cen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom