Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
226 Az országgyűlés képviselőházának n ek, ilyen reformok nélkül is pusztán a bírósági fogalmazói személyzet, a segédszemélyzet létszámának emelésével és az egész vonalon a jegyzőkönyvvezető kötelező alkalmazásával csodákat lehetne elérni a hátralékos ügyeknek gyors elintézése és a birói Ítéletek jobb átgondolása és percizebb formulázása szempontjából. Csak egészen röviden rá akarok mutatni a bírósági jegyzők és titkárok helyzetére. Kétségbeejtő állapot, hogy ezek a rossz előléptetési viszonyok miatt férfikoruk delén sem tudnak birói kineveztetéshez jutni. Kérem tehát az igen t. igazságügyminister urat, hogy ezeknek szomorú sorsával is foglalkozzék. A birák jogos panaszait meghallgatni és ezeken segiteni érdeke elsősorban a kormánynak, mert hiszen a kormány a kényszerűségből hozott fokozatos leépítési rendeleteknek következtében abba a szinbe juthat, mintha a bíróságoknak és a birói függetlenségnek nem volna barátja. Én meg vagyok róla győződve, hogy aránylag egyszerű és olcsó eszközökkel ezt a látszatot elháríthatná magától és megszerezhetné még fokozottabb mértékben a közönség részére a birói karnak lelkes, fáradságot nem ismerő munkáját, amely munkával egyedül képes az még az általam javasolt kedvezmények esetén is súlyos hivatásának megfelelni. De ezeknek a kedvezményeknek megadása erkölcsi kötelességünk nekünk, a törvényhozás • tagjainak, mert a magyar törvényhozás tagjai, leg_, alább igen sokan közöttünk, meglehetős magán* vagyonnal ülnek itt, akik pedig magánvagyonnal nem rendelkeznek, azok a polgári foglalkozás terén igen szép jövedelmet tudnak maijuknak szerezni olyannyira, hogy sok esetben az igen tisztességes két)viselői fizetést csak csekély mellékkeresetnek számítják a polgári foglalkozás remunerációja mellett. (Strausz István: Nem mindenki!) De nagyon sokan. Épen azért mi nekünk, akik viszonylag enyhe és enyhén alkalmazott összeférhetlenségi törvény rendelkezései alatt állunk, kötelességünk gondolni a birói kar tagjaira, akiket egy drákói szigorúságú összeférhetlenségi törvény elzár a mellékkereset minden lehetőségétől, akik, ha az állam által folyósított illetmény nem elegendő ' családjuk eltartására, saját munkájukkal még egy fillért sem szerezhetnek és kénytelenek passzive eltűrni a nélkülözés minden csapását, nem segithetnek magukon és nem is akarnak magukon segiteni, mert a birói összeférhetlenséget szentnek tartják és maguk is féltékenyen, őrködnek annak tökéletes végrehajtása fölött. De épen azért kötelességünk nekünk, hogy ennek az állam hatalmát gyakorló, független és szuverén testületnek anyagi helyzetén enyhitsünk és használjunk ezzel az országnak is. (Ugy van! Ugy van!) Ezt egy külföldi példával akarom illusztrálni. Például a Cseh-Szlovák köztársaságnak hatalmi alapja labilis, csonka Magyarországnak alapja pedig annyira stabil, hogy nemcsak ezt az országot, hanem egész Nagy-Magyarországot is nyugodtan rá tudnók építeni. Ez a labilis alapú Csehország ügyes állami intézkedésekkel igyekszik a valót eltakarni és állami épületének düledező voltát tagadhatatlanul ügyes politikával akarja alátámasztani, amit bizonyos fokig el is ér. Egyik első intézkedése, az volt, hogy a birói kart különleges, egészen feltűnő jó anyagi helyzetbe hozta és ezáltal tanújelét adta annak, hogy labilis állami alapja megerősítésénél egyik igen fontos pillérének a birói kart, a birói kar függetlenségét és jó anyagi dotációját tekinti. Tehát a mi stabil és 167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. nagy feladatokra hivatott országunknak is a birói kart legalább olyan független anyagi helyzetbe kell hoznia, hogy az a mindennapi gondoktól megszabadulhasson. Abban a reményben, hogy az általam elmondottakat — és különben a Ház minden tagja által elmondottakat is — nemcsak az igazságügyminister ur, akinek, azt hiszem, szivéből beszéltem, hanem a kormány minden tagja is megszívleli, elfogadom az igazságügyi tárca költségvetését. (Éljenzés és taps a jobbés a baloldalon és a középen.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Amikor az igazságügyi költségvetést nézem és vizsgálom, akkor legmagasabb szempontból akarom ezt a kérdést szemügyre venni. Általánosságban- legmagasabb szempontból azt a kérdést kell felvetnem, hogy van-e egyenlő igazság, megvan-e a törvény előtti egyenlőség és nincs-e különös üldözési rendszer mai igazságszolgáltatásunkban. Nem akarok visszatérni a tegnap tárgyalt ügyre, amely általános érdeklődést váltott ki ugy ebben az országban, mint a külföldön, de mégis foglalkoznom kell az ott elhangzott kijelentésekkel épen abból a szempontból, amelyet az előbb kérdés alakjában felvetettem, hogy van-e egyenlő ig'azság és van-e törvény előtti egyenlőség. A Hatvany-féle perben a főügyész ur beszédében felemiitette Lovászy Márton esetét. Megállapítható, hogy ugyanazon tényállás mellett az egyik vádlott ellen eljárás indult és ez ítélettel fejeztetett be, a másik ellen pedig nem történt semmi sem. Én a világért sem akarom utólag Lovászy Márton személyét befeketíteni; ellenkezőleg Lovászy Márton az én szememben mint a tiszta hazafiság és a becsületes ember mintaképe áll, akit személy szerint is igen nagyra becsültem. Szó sem lehet tehát arról, hogy én azt kívánnám, vagy azt kívántam volna, hogy Lovászy Márton ellen valami eljárás tétessék folyamatba. De amikor ugyanannák a lapnak volt szerkesztője és amikor ugyanazokról a cikkekről van szó, amelyek miatt mást elitéltek, akkor mégis fel kell tennem a kérdést: van-e egyenlő igazság és hogyan lehetséges az, hogy ugyanazon tényállás mellett, ugyanazon tettazonosság mellett az egyik ember ellen irtó hadjáratot folytatnak, a másikkal szemben pedig semmi sem történik. (Mozgás a jobboldalon. — — Pesthy Pál igazságügyminister: A főügyész megimiondoitta a különbséget!) Nem tudom, milyen különbség volt. (Pesthy Pál igazságügyminister: Kezelésbeli különbség! Az eljárásbeli különbséget megmondta a főügyész!) De épen azt nem szeretem! Én egyenlő elbánást és egyenlő eljárást szeretnék mindenkivel szemben. Ne legyen különbség! A törvény előtt valamennyien egyenlők vagyunk és ha valaki elkövet valami bűncselekményt,, annak bűnhődnie kell érte, (Pesthy Pál igazságügyminister: Bűnhődik is!) vagy pedig hasonló feltételek és ugyanazon tényállás mellett — büntető jogászi nyelven: tettazonossáig mellett — nem helyes : az, ha egyik ellen történik valami, a másik
