Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-167

22é Az országgyűlés képviselőházának igazságügyminister ur szavai után házhatározat formájában határozatot hoztak, hogy ennél nagyobb fizet ésleépités többé rendeleti utón életbe nem léptethető. Mindamellett az 1925. évi 7000. M. E, számú kormányrendelet a bírói fizetések ujabb leépítését hozta. Tehát az 1920. évi XX. tc-ben megállapitott külön státus fentartása mellett a m. kir, kormány, valószinüleg az államháztartásra vonatkozó célszerűségi okokból, a kielégitő illetmények rendszerét jóformán teljesen leépítette. A státustörvényt, ugy látszik, fenn akarja tartani, de be kell látnia a kir. kormánynak, hogy a. státustörvénynek sincs értelme akkor, ha az erkölcsi javakhoz anyagi javak nem járulnak, ha a státustörvényben a többi tisztviselővel szemben megállapított fizetéskülönbözetet meg nem adják. A birói kar épen ugy, mint az 1893 : IV. törvénycikkben nem tudott megnyugodni, nem tud megnyugodni ezekben a rendeletekben sem és nem, tartja helyesnek, hogy a neki törvényesen megadott illetmények rendszerét ministerelnöki rendeletek egyszerűen eltörljék és őt előnyeitől megfosszák. Az igen t. igazságügyminister urnák, de minden törvénytisztelő embernek is kötelessége, hogy a törvény végrehajtását sürgesse és ne engedje meg, hogy ministeri rendeletek a fennálló fizetési törvényekkel szemben állapithassák meg a fizetéseket. (Pesthy Pál igazságügyminister: Törvény alapján kibocsátott rendeletek! — Egy hang a középen: A szanálási törvény alapján!) Ezért bátor leszek egy határozati javaslatot előterjeszteni. Ezzel a határozati javaslattal sem nekem nem célom, sem a bíróságnak nem célja, mint tudom, hosr a státustörvényben megadott illetményeket azonnal követeljük, mert az ország sorsát szivén viselő embernek az államháztartás egyensúlya iránt érzékkel kell birnia, de megköveteljük, hogy olyan intézkedéseket tegyen az igazságügyminister ur és a kormány, amelyek a státustörvény megerősítését jelentik, amelyek reményt nyújtanak az illetménykérdések jövőbeli megfelelő rendezésére és a bíróságnak olyan előnyt nyújtanak, amely mellett az államháztartás egyensúlya is megóvható. Ennélfogva bátorkodom a következő határozati javaslatomat előterjeszteni (olvassa): »A Képviselőház szükségesnek találja, hogy az 1920 : XX. tc.-nek (a birói státustörvénynek) az időközi különböző kormányrendeletekké] visszafejlesztett összes, különösen annak 6. §-ához tartozó táblázatban meghatározott illetményeket megállapitó rendelkezései eredeti tartalmukban fokozatosan visszaállittassanak s ebből a célból utasítja a pénzügyes igazságüffyministert megfelelő javaslatok előterjesztésére.« (Helyeslés half elöl.) Annál is inkább remélem « határozati javaslatom elfogadását, mert ugy tudom, hogy egy hasonló tartalmú határozati javaslat már a múlt évben is elfogadtatott házhatározat formájában. De egy ennél bővebb másuk határozati javaslatort is bátorkodom előterjeszteni, amely szűkebb körre vonatkozik és a kívánalmak konkrét megvalóstitását célozza, tudniillik az 1920 : XX. te. 2. ;

§-ának 3. bekezdése a törzsifiztetéselken felül a királyi itélőbirói és ügyészi kar tagjainak az alapfizetésen felül évi 1800 aranykorona fizetés természetével biró és a nyugdíjba is beszarnitható külön minősítési vagy képesitési pótlékot szavazott meg. Ez a minősítési pótlék ministeri rendeletek folyamáaiyaképen szintén megszűnt. Mármost két167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. ségtelen, hogy sem annak idején az eredeti 1918, évi -mimisteri rendelet, sem az 1920-iki törvény ueim intézkedett volna a minősítési pótlék rendsízeresitése érdekében, ha énre nyomós okai nem lettek volna. Hogy csak a legkézenfekvőbb okokra mutassak rá, a magasabb birói iképeisitések, laz az aránytalanul hosszabb idő. amig tényleg magasabb állásba jutnak a, birák, valamint a minden mellékkeresettől való eltiltottság, az a rendkívül szigorú összeférhetetlenség: ezek ennek megfelelő indokául szolgálnak. Ennek alapján bátorkodóin a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa): »Figyelemmel arra, hogy az 1920 : XX. te. 2. §-ának 3. bekezdése a kir. itélőbirák és ügyészek részére az alapfizetésen felül évi 1800 korona (békekorona) külön és a nyugdíjba is beszámítandó képesitési pótlékot is rendszeresített, amely a 6000/1923. M. E. számú rendelettel elvonatott: mondja ki a Ház, hogy az 1920. évi XX. te. 2. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezés visszaállításával a^ kir. r

itélőbirák és ügyészek számára a képesitési pótlékot újból rendszeresiti, annak évi összegét minden Ítélőbíró és ügyész részére 1800 pengőben megállapítja és ehhez képest utasítja az igazságügyi és pénzügyminister urakat megfelelő javaslat előterjesztésére.« Ennek a határozati javaslatnak elfogadását annál is inkább remélem, mert ugy látszik, a pótlékok kérdésével a t. kormány is foglalkozik. Hiszen a belügyminister ur is bejelentette itt a Házb közigazgatási tisztviselők pótlékát és ugy tudom, a pénzügyminister ur is foglalkozik ezzel a pótlékrendszerrel, ennélfogva talán a birák és az ügyészek érdekében is lehetne egy ilyen méltányos rendszert behozni. (Helyeslés.) Meg vagyok arról győződve, hogy az igen t. igazságügyminister ur elvileg mindkét javaslatomhoz hozzájárul, (Pesthy Pál igazságügyminister: Igen!) de meg vagyok győződve arról is, hogy mármost aggodalommal aondol iá pénzügyminister ur állásfoglalására, (Derült; ség.) és szinte már hallja, amint a pénzügyminister ur azt mondja, hogy: »Kérem, az igazságügyi tárca nem produktiv tárca, ennek ilyen nagy összegeket nem bocsáthatok rendelkezésére.« Én ezzel a felfogással akkor sem értenék egyet, ha tényleg ugy volna, hogy az igazságügyi tárca nem produktiv tárca, mert a jó igazságszolgáltatás az államnak világos érdeke és ennek a megfelelő költségeit az államnak viselnie kell. De nem látom ezt bebizonyitottnak, és itt Györki Imre igen t. képviselőtársain felfogásához közeledem. Igaz. hogy a költségvetés szerint az igazságügyi tárcánál 56,230.000 pengő kiadással szemben 2,300.000 pengő a jövedelem, de, amint a Ház bölcsen tudja, minden polgári perben, kivéve a szegényjogon való perlést, tetemes illetéket kell fizetni és^ ezek bélyegekben rovandók le s annak ellenére, hogy külön igazságügyi bélyegek vannak forgalomba, ezek elszámolása nincs az igazságügyi tárca keretébe felvéve. A pénzügyi tárca gondoskodik arról, hogy ez az igazságügyi bélyegj öve delem ne tüntettessék fel sem az igazságügyi költségvetésben, se pedig külön ne számoltassék el saját költségvetésében. Alapos a gyanúm, hogy itt igen tetemes jövedelmekről van szó, és ha ezeket ki tudnók mutatni, az igazságügyi tárca költségvetése, egészen másként festene, mint ahogyan az itt be van állitva. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassanak megengedni, hogy itt egy pár adatra mutassak rá, amelyeket 1927 március és április