Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-167
210 r Äz országgyűlés képviselőházának bor: Én nem szorítottam semmire! Én senkit sem szorítok semmire! — Derültség a jobboldalon.) Amidőn újra kérem az igazságügyminister urat, hogy legyen szives a fogházakban rendet teremteni, emberséges állapotokat létrehozni, legyen szives ügyészeit igen alaposan kioktatni, hogy meddig terjed hatáskörük, azt a nézetemet fejezem ki, (Rothenstein Mór: Járjanak esti iskolákba! — Kozma Jenő: Azt már elvégezték!) hogy az a politikai helyzet, amelynek itt tanúi vagyunk, s amely nagy, majdnem behozhatatlan károkat okozott az országnak, ellensúly a rosszul értelmezett nacionalizmus oltárán, ellensúlya annak az Ítéletnek, amelyet Nádossy és társai ügyében kénytelenek voltak meghozni. Ezt a fajvédő urak mondották, azoktól hallottam, t. minister ur és magamnak is az a nézetem. (Felkiáltások jobb felől: Rosszul mondották! — Pesthy Pál igazságügyminister: Ezért azok felelnek, nem én!) T. Képviselőház! Miután az igazságügyi kormányzat iránt egyre nagyobb bizalmatlansággal viseltetem, mert egyre jobban meggyőződöm arról, hogy nincs hajlama az uj korszak uj^ igazságügyi 'követelményei iránt, (Raissay Károly: Hanem a régi korszak intézményei iránt!) a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Váry Albert! Váry Albert! T. Képviselőház! Aki a magyar közélet jelenségeit elfogulatlanul szemléli, nem zárkózhatik el annak a kétségkívül örvendetes ténynek megállapítása elől, hogy a parlamenti polgári pártok közt a kitűzött fő politikai célok tekintetében ma már mélyreható, lényegbevágó különbség alig van. Az elmúlt idők folyamán a különféle politikai mellékcélok lefoszlottak, több kényes politikai kérdés, mint például a királykérdés kikapcsoltattak (Farkas István: És mindennap szabadon csinálják a Habsburg-propagandát!) és ma már mindannyian megegyezünk abban, hogy minden más kérdés félretételével az egyetlen és legfőbb politikai feladatunk az ország talpraájlitása, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) alkotmányos, társadalmi rendjének és jogrendjének helyreállítása, (Helyeslés jobb felől és a középen.) gazdasági életünk fokozatos megerősítése (Fábián Béla: Ezt csinálják is!) és a bennünket fojtogató trianoni békeszerződésnek békés utón való megváltoztatása. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) A különbség, amely közöttünk és a t. túloldali polgári pártok között fenforog, (Rothenstein Mór: Jó disztinkció!) abban van, hogy ezeket a nagyobbára egyező főbb politikai célokat más utón és más eszközökkel kívánja megvalósítani. (Rassay Károly: A politikában csak ilyen differenciák vannak!) Amig mi ezen az oldalon az újjáépítés munkáját az építőmunka természetének is megfelelően (Farkas István: Csődök, öngyilkosságok!) a nyugodt, békés, céltudatos és óvatos haladás utján kivánjuk szolgálni, (Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Visszafelé haladás!) és azt tartjuk, hogy amikor a nemzet létkérdéséről van szó — mert ma még mindig arról van szó — nem engedhető meg pártszempontok és pártpolitikai harcok kiélezése (Rassay Károly: Mindenki lépjen be az egységespártba!) és bizonyos politikai jelszavak előtérbetolása, (Farkas István: Haj, de nagy frázis!) addig a t. túloldalon igen nagy hajlandóságot tapasztalunk arra nézve, hogy bizonyos fontos kérdéseket is pártszempontból bíráljanak el. (Pakots József: Pél167. ülése 1928 május 9-én, szerdán. dául?) és túlnagy jelentőséget tulajdonítsanak bizonyos politikai jelszavaknak. Mig mi ezen az oldalon abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az ország jelen helyzetében (Rassay Károly: Egyedül Bethlen István... No!) a politikai jelszavak másodrangú fontossággal bírnak, addig a t. túloldal bizonyos politikai jelszavakat, mint csodaszereket hirdet és követel és az általános titkos választójogot, (Éljenzés a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Éljen! — Propper Sándor: Egyetlen reményünk, nem az önöké!) a demokratizmust, bizonyos szabadságjogokat, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a parlamenti váltógazdaságot és ehhez hasonló politikai eszméket olyanokként tüntetnek fel, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mint amelyek az ország jelen állapotában az ország minden bajára biztos orvosságot jelentenek. (Fábián Béla: Ha titkos választójog volna, nem lehetne a népet ugy szekírozni, mint ahogy most szekirózzák! — Bródy Ernő: Menjünk vissza 48-ra!) Ezeknek az eszméknek jelentőségét és értékét az emberi haladás és fejlődés érdekében mi is elismerjük. (Rassay Károly: Angliában! — Derültség a szélsőbaloldalon.) A mi célkitűzéseink között is szerepel a titkos választ^"g! (Ugy van! jobbfelől.) Mi is kívánjuk az úgynevezett szabadságjogok minél nagyobb teljességét,.. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor? Mikor?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Váry Albert: ... s kivánjnV hogy a kormányzati szellem minél több demokratikus, népies tartalommal telittessék meg. Mi azonban ebben a pillanatban az ország jelen helyzetében ennél fbntosabbnak tartjuk a politikai stabilitást, a politikai állandóságot. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Farkas István: A nyiltszavazásos terrort!) A rendet és a békés, nyugodt alkotó munka lehetőségét és biztosítását. (Rothenstein Mór: Még lesz igazságügyminister! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Érthető közbeszólásokat kérünk!) Bizonyos politikai jelszavak érvényesülése tekintetében az a véleményünk, hogy ezeknek a politikai jelszavaknak fokozatos megvalósitása az ország és a haladás érdekében való és amidőn a túloldalról a főbb politikai célok megvalósításánál miinél több szabad szellemet, minél több demokratizmust, minél több szabadságjog érvényesítését kívánják, erre az a válaszunk; mi is kívánjuk ezt és közöttünk merőben e politikai jelszavak m P"-valósításának mértéke, időpontja és tempója tekintetében van különbség. (Bródy Ernő: Az esküdtszéket 1848-ban állitották fel! —Zaj.) Mi az ország jelen helyzetében a legnagyobbszerübb politikai gondolatnál is többre tartjuk a politikai állandóságot, (Rassay Károly: Azt! A hatalmat!) és abban a meggyőződésben élünk» hogy eddig elért eredményeink legnagyobb részét épen ennek a kormányzati állandóságnak köszönhetjük. (Rassay Károly: Melyek azok a nagy eredmények? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a szónokot, méltóztassék figyelembe venni, hogy^ az igazságügyi ' tárca költségvetésének általános vitáját folytatjuk, (Rassay Károly: Halljuk az eredményeket!') Váry Albert: Ami különösen a parlamenti váítógazdaságot ilelti, nem lehet vitázni a felett, hogy az ország jelen helyzetében az ország külpolitikai, belpolitikai, gazdasági, sőt — amint a kultuszminister ur nagyszabású beszédéből látjuk — kultúrpolitikai problémáinak megoldása is bizonyos nagyobb koncepciót, mélyebb átgondolást, huzamosabb, cél-
