Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. 183 Vargha Gábor: T. Képviselőház! Miután nem szeretnék hasonló sorsra jutni, mint Barabás Samu igen t. képviselőtársam, hogy annak az ominózus kis lámpának kigyulladása beszédemben megakasszon, én is arra kérem az igen t. Házat, hogy beszédem elmondására a házszabályokban kitűzött időn kivül tizenöt percet engedélyezni szíveskedjék. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Vargha Gábor: Ezt annál is inkább kérem, hogy rámutassak a házszabályok etekintetben fennálló rendelkezésének elhibázott voltára, mert nézetem szerint a részletes tárgyalás a legfontosabb része a költségvetés vitájának. Amit általánosságban az egyes tárcák költségvetésénél elmondanak, azt el lehet mondani a költségvetés általános vitájánál és itt sokkal helyesebb és célszerűbb volna a házszabályok olyatén módosítása, hogy a költségvetés részletes tárgyalásánál egy felszólalás időtartama nem 15 perchez volna kötve, hanem lényegesen nagyobb időhöz. (Esztergályos János: Korlátlan legyen!) A magam részéről az általános vita során már behatóbban foglalkoztam egy nagyfontosságú kérdéssel, a mezőgazdasági szakoktatás kérdésével, mégis kénytelen vagyok itt, a részleteknél r is, néhány megjegyzést tenni és ezt kötelességemnek tartom, annál is inkább, mert a mi mezőgazdaságunk fogyatékossága nyilvánvaló és szeretném annak kátyúba jutott szekerét egypár lépéssel előbbrevinni, hogy ez a nagyfontosságú ügy két ministeri szék között a pad alá ne essék. Elsősorban is kifogást kell tennem maga- a cím ellen. Ez a cím »Szakiskolák és gyógyitva nevelő iskolák« megjelölést viseli. Eltekintve attól, hogy a »gyógyitva nevelő iskolák« kifejezés egészen idegenül hangzik a magyar fülnek és azelőtt inkább^ a gyógypedagógiai iskolák elnevezést használták, ha ezek egyáltalában szakiskolák, akkor felesleges őket mint külön címet felemlíteni, hanem egyszerűen elegendő az, hogy »Szakiskolák«, ha pedig nem volnának szakiskolák — amit talán lehetne vitatni, mert bizonyos vonatkozásban tényleg a szakiskolák közé tartoznak, de tulaj donképen nevelő iskolák, vagy elemi iskolák ezek is, — akkor épen fölösleges, hogy külön megneveztessenek, miután az alrovatban ezeket úgyis felemiitik. Második kifogásom az, hogy itt, ebben a címben a mezőgazdasági szakiskolák nincsenek kellően kidomborítva, hanem együtt vannak az alrovatban megemlített mezőgazdasági népiskolák, az iparos- és kereskedőtanonc-iskolák és a gyógyitva nevelő iskolák, úgyhogy igazán nagy fáradságba kerül megállapítani, hogy ezekből a kiadásokból tulajdonképen mennyi esik a mezőgazdasági szakoktatásra és mennyi a többiekre. ÍAz elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azonkívül általában vannak elnevezve: mezőgazdásági iskolák. Ezalatt a »mezőgazdasági iskolák« elnevezés alatt tulajdonképen háromféle mezőgazdasági iskolát kell érteni, vagyis elsősorban a gazdasági ismétlőiskolákat, azután ujabban a gazdasági továbbképzőiskolákat és végre, ami tulajdonképen a mezőgazdasági szakiskolák lényege, az önálló szaktanitós gazdasági népiskolákat, amelyeket én beszédemben röviden gazdasági népiskoláknak fogok nevezni. Őszintén szólva, a gazdasági ismétlőiskoláról nem is szeretnék beszélni. Bármennyire helyeslek is mindenféle iskolát, azt el kell ismerni, hogy a gazdasági ismétlőiskolák a gyakorlatban nem váltak be, és pedig azért, mert ezeket a gazdasági ismétlőiskolákat nem látogatják. Mi, akik falun élünk, tudjuk, hogy micsoda erőszakot kell alkalmazni, hogy ezekben az iskolákban legalább néhány tanuló megjelenjék és az a tanitó, legalább pro forma eleget tegyen ama kötelességének, hogy az órákat megtartja. Nem^ akarok foglalkozni az úgynevezett továbbképző szakiskolák kérdésével sem, engedje meg azonban igen t. minister ur, hogy felolvassak egy véletlenül hozzám jutott jelentést, (Halljuk! Halljuk!) amely a következőket mondja ezekről az iskolákról (olvassa): »Vármegyénkben a gazdasági irányú továbbképzőiskolák kevés kivétellel majdnem minden községben megszerveztettek. A folyó év tavaszán eddig közel tizenöt iskolát látogattam meg. A tapasztaltakról nem a legkeesegtetőbbeket jelenthetem. Az eddig megvizsgált faiskolák, az egyetlen X-i faiskolák kivételével, — neveket nem emlitek — kritikán aluli állapotban vannak. Ezek egytől-egyig nem is faiskolák, hanem gyomtelepek, elhagyatott parlagterületek. Növényparazita és rovarnevelő helyek. Ezek nem tanításra, okulásra, hanem inkább elrettentő példaadásra valók. Ezeket tovább tűrni ilyen állapotban a legnagyobb bűn. Vármegyénkben közel 50—60 katasztrális holdra becsülöm a gazdasági továbbképzőiskolák kezelésében lévő ilyen parlagterületet.« Méltóztatnak ebből látni, hogy ezekről az iskolákról jobb véleményt nem mondhatok, mint amilyen itt ebben a hitelt érdemlő jelentésben foglaltatik. Különben is. ha mezőgazdasági szakiskolákról van szó, én mindig csak az Önálló gazdasági népiskolát tartom szem előtt. Ezek fontos alapvető intézmények, ezek a kultusztárcának és a közoktatásügynek legfontosabb intézményei, és ne méltóztassék engem az igen t. minister urnák megvádolni kulturátlansággal, vagy tudatlansággal, ne méltóztassék azt sem kétségbevonni, hogy én az igen t. kultuszminister urnák magasratörő kultúrpolitikája iránt a legnagyobb megértéssel viseltetem, de épen azért ki merem mondani, hogy ezek az önálló gazdasági népiskolák sokkal font osa bb intézmények bármely főiskolánál. Ha egyáltalában népboldogító, vagy népmegváltó intézményekről lehet szó, ezeket a gazdasági népiskolákat azok közé kell sorozni. Ha a t. minister ur nagyszabású, sőt talán hozzátehetem, szinte grandiózus expozéjában szomorúan volt kénytelen megállapítani, hogy ma, hatvan évvel közoktatásügyi törvényül' életbelépése után, még mindig egymillió analfabétával kell számolnunk, akkor engedje meg az igen t. kultuszminister ur, hogy én is megállapítsam, hogy ebben az agrárországban az ország összes lakosai 67%-ának, tehát annak a földmives apró kis őstermelő lakosságnak gyermekei közül mindössze 5*-2% részesül mezőgazdasági szakoktatásban. Vagyis, hogy számolkban fejezzem ki magamat, amig a magasabb és »középfokú szakoktatásban az 1925/26. tanévben 1221 volt a tanulók száma, a felsőbb szakoktatásban pedig 1412, addig az általam épen olyan nagy fontosságúnak jelzett gazdasági népiskolák tanulóinak száma 18.221 volt. Ez mutatja a legfényesebben, hogy ezek a gazdasági népiskolák szolgálják egyedül a tömegoktatás céljait, az általános népműveltséget, ezeket kell tehát