Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Àz országgyűlés képviselőházának 166. ülése 1928 május 8-án, kedden. Í6§ dozását támogatni, amelyet ő a közgazdasági fakultás érdekében évek hosszú sora óta folytat, amelynek ékes tanúbizonyságát adta a múlt ülésen is, mikor Strausz István t. képviselőtársam határozati javaslatát magáévá tette, hogy egy biztosítási tanszék a közgazdasági fakultáson felállíttassák. Ez a specializálódás az ország érdekében van, hogy a közgazdasági fakultáson elsőrendű tarifaszakértőkj postások, vámkezelők stb. ki képeztessenek és hogy a gazdasági élet főmozgatói, a bankok is megfelelő revizorokat kapjanak készen, ne kelljen nekik zugtanfolyamokon kínlódni ezeknek kiképzésével. Miután bizalommal vagyok a minister ur politikája iránt, és miután tudom, hogy ő ennek a fakultásnak fontosságát belátva, annak fejlesztése érdekében mindent megtesz, a rovatot elfogadom. (Élénk tetszés és helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Csak egypár pillanatra kívánom a t. Ház figyelmét igénybe venni. Mikor ennél a tételnél felszólalok, felszólalásomat hozzáfűzöm Czettler Jenő t. barátom és mélyen t. képviselőtársam beszédéhez. Megnyugtathatom mélyen t. képviselőtársamat és barátomat a tekintetben, hogy a magyar közvélemény egyáltalában nem viseltetik idegenkedéssel a Pázmány Péter Tudományegyetem közgazdasági fakultása iránt, és értékeli mindazt, amit ennek a fakultásnak vagy ennek az egyetemig ágazatnak működéséről, hivatásáról, s munkájának eddigi eredményéről elmondott. Azon ritka kevesek közé van szerencsém tartozni, akik erről eddig is tudtak, de bevallom, hogy csak az ő előadásából tudtam meg, hogy Jokohamában is — pedig az ugyancsak messze van tőlünk — épen ilyen mezőgazdasági fakultás van felállitva. Én igen nagy gazdáktól, nagy földbirtokosoktól, nagy közgazdasági vállalatok vezetőitől hallottam, hogy kitűnő munkaerőket kaptak erről a fakultásunkról. Ennek a fakultásnak nem utolsó érdeme a sok között az, — egypár szóval rátérek — hogy valóban Olcsó János; érdeme továbbá az, hogy^ az erről a fakultásról az életbe kikerülő fiatalságunk át van hatva az egyes gazdasági ágaknak, igy a földmivelés, a kereskedelem és az ipar utaltságának szellemétől. És ez nem kis dolog nálunk, ahol sokszor ! mesterségesen és bizonyos egyéni érdekek ki- ! elégitése végett olyan mereven szembéállitottá/k ezeket a gazdasági ágakat. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat ismételten, hogy a magyar közvélemény nem viseltetik idegen- j kedéssel ez iránt a fakultás iránt, (Ugy van! : Ugy van!) Hiszen mi öregek emlékezhetünk, — ! nem akarok sokakat képviselőtársaim közül e kategóriába sorolni (Derültség.) — hogy a közgazdasági fakultásnak, egy mezőgazdasági egyetemnek a felállítási terve, a béke boldog éveibe nyúlik vissza. Egyidős, ha jól emlékszem, a megdicsőült gróf Károlyi Sándornak a szövetkezeti eszme iránt megindított akciójával. Hogy ez a Budapesten felállított közgazdasági fakultás milyen kitűnően működik és hogy fennállásának rövid ideje alatt milyen kitűnő eredményeket ért el, arról magam is meggyőződtem. Én tehát minden áldozatot megadnék, megadok és megszavazok, ami a gyakorlati életnek erre a főiskolájára kéretik. T. Ház! Még csak egyre akarom a mélyen t. minister ur figyelmét felhívni és kérem a minister urat is s Czettler Jenő igen t. képviselőtársamat, mint ezen fakultás egyik legkiválóbb, példás tudású professzorát isi, méltóztassanak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. a többi egyetemeken nem szokásos külön kollokviumdíjakat eltörölni. (Helyeslés.) Én erről nem tudtam. A helyemen, ahol ülni szoktam, — bocsánatot kérek a rendetlenségemért — illetőleg ülnöm kellene, van egy csomó levél, amelyekben arra kérnek a szülők, akik nehezen izzadják ki ezeket a kollokviumdíjakat, hogy ezeket a kollokviumdíjakat töröljék el. 8—10 ilyen kollégium van, amelyeknél a kollokviumdíj 8 pengő tantárgyanként. A szülőknek még ez a 64—80 pengő is sok; ez a külön megadóztatásuk igen nagy teher. A mi időnkben — igaz, hogy nem igen kollokválgattunk a jogi karon (Derültség.) — nem kellett külön fizetni a kollokviumokért, a mai nehéz időkben pedig amellett, hogy heteken, hónapokon át éjjel-nappal tanulnia kell annak az ifjúnak, még külön adóznia is kell, amiért felelhet és kollokválhat. (Derültség.) Épen azért arra kérem a minister urat és a tanári kart, kegyeskedjenek odahatni, hogy ezek a kötelező kollokviumi díjak eltöröltessenek, egyébként a tételt, még ha duplája volna is, megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Képviselőház! Reflektálni szeretnék Czettler Jenő t. barátomnak igen értékes fejtegetéseire. Ö kitért a közgazdasági kar jelentőségére és igen meggyőző érvekkel alátámasztotta előadását. Azt hiszem, hogyha ez a fakultás nem lenne meg, meg kellene csinálni, (Ugy van! Ugy van!) mert a szituáció ebben az országban olyan, hogy sorsunk javulását tényleg elsősorban közgazdaságunk megerősödésétől várhatjuk, ez pedig nem kecsegtet sikerrel, hogyha azok az emberek, akik a termelés élén állanak, nem képviselik annak a közgazdasági kultúrának maximumát, amely egyáltalán elsajátítható és megtanulható. Nekem tehát az a nézetem, hogy ily intézményre Magyarországnak okvetlenül szüksége van. (Ugy van! a jobboldalon.) Természetesen kezdetben bizonyos nehézségek mutatkoztak, hiszen egy főiskolai egyetemi szakon, egy egyetemi fakultást megteremteni a lehető legnehezebb. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha az ember megfigyeli, hogyan szerveződtek más országokban is az egyetemek, vagy a fakultások, mindenütt azt tapasztalhatja, hogy egy idő eltelt, amig az az intézmény egészen lendületbe jött, amig az emberek összeforrtak. Egy egyetemet nagyon könnyű megszüntetni, de nagyon nehéz megszervezni. Ilyen körülmények között természetes, hogy a magyar nemzetnek bizonyos türelemmel kellett lenni, hogy az intézmény, a gépezet lendületbe jöjjön, de örömmel konstatálhatom, hogy évről-évre sikeresebb a működése és évről-évre csendesedtek azok az ellenvetések, amelyekkel kezdetben ez i'a, — mint minden uj dolog, találkozott. Arra is rámutattak, hogy van ebben az országban három gazdasági akadémia, s hogy ez bőségesen elég a gazdatiszti és gazda-szukkreszcencia nevelésére, miért kellett itt mezőgazdasági tagozatban negyedik intézményt létesíteni. Ezzel szemben rá „kell mutatnom, hogy más egy felsőfokon működő szakiskola és más az egyetem. Felsőfokon működő szakiskolán kizárólag gyakorlati ismereteket sajátítanak el elsősorban. Ott a fődolog az, hogy sikeres, praktikus gazdákat neveljenek. Ez azonban lényegében más cél, minta kutatás és a tudományág fejlesztése. Kutatást csakis egyetemen lehet megszervezni, és hasztalan 25