Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-166

Äz országgyűlés hépviselöházánah 1 fakultáson ezeket is tanítják, azonkívül tanít­ják az olasz, a spanyol, a román, a szerb­horvát, a bolgár, az orosz, a tót, a cseh, a len­gyel, a török, és >az arab nyelveket. És nem­csak elméletileg, hanem nagyon gyakorlati hatással. Mi tanítványaink elhelyezkedését ál­landó figyelemmel kisérjük. Talán érdekelni fogja az igen t. Házat az, hogy egyik hall­gatónk, aki talán harmadiknak vagy negye­diknek szerzett mezőgazdasági doktori dip­lomát, ma jószágigazgatója egy kubai nagy ültetvénynek, körülbelül ugyanannyi fizetése­sei, amennyi nálunk a ministerelnök uré. El­helyezkednek itt is, ott is az ő nyelvtudásuk alapján, mert sajnos, ugy áll a helyzet, hogy a mi fiatalságunknak körülbelül azon módszer szerint kell az életharcot megvívnia, ahogy az angol megvivja, hogy tudniillik nem megy húszéves korában állami hivatalba, hanem ki­megy >a gyarmatokra és ott szerezvén magá­nak vagyont, negyvenéves korában megy haza családot alapítani és élni a maga politikai vagy más passzióinak:. A mi fiataljaink, saj­nos, rosszabb pozicióból harcolnak a kenyé­riért, mert ők a gyarmatokon nem helyezked­hetnelki el, még inkább van tehát szükségük alapoa nyelvtudásra. A legszembetűnőbb azonban az egyetemi és az akadémiai képzés eltérő volta a mezőgaz­dasági oktatásnál. A különbségeket itt leszek bátor részletesen elmondani. Például a gazda­sági akadémiákon a természetrajz tanára adja elő ,a gazdasági állattant, az ásvány földtant, a növénytant a bakterologiával^ együtt; a nö­vénykórtant és az apró háziállatoknak a kol­légiumát. Egy tanár, — ha nem is homlok­egyenest ellenkező — de eltérő hat tananyagot müvei. Itt a tudományos elmélyedés teljesen ki van zárva. A tanár azt sem tudja, hogy me­lyik tárgyához ikapjon, hogy teljes kurrenciá­ban legyen azzal, amit mások mondanak, nem­hogy még maga művelje azt. A fizikus tanár adja elő a fizikát, a földméréstant, az épi­téstaint, a géptant, esetleg az éghajlattant is. Méltóztassanak ennek a homogenitását is meg­ítélni. Ezt a közgazdasági fakultáson öt kol­légiumban öt különböző tanár adja elő. A fizi­kát előadja a Pázmány Péter Tudományegye­temnek egyik neves tanaira: Tangl, a föld­méréstant egy praktikus ministeri tanácsos, Kenessey, a géptant, a műegyetemnek kiváló tanára, Szabó, az építés tant külön egy mérnök és az éghajlattant a meteorológiai intézet he­lyettes igazgatója mint magántanár. Itt tehát biztositva van a szakszerű elmélyedés minden tárgyban. De a legérdekesebb a közgazdasági és a jogi tárgyaknak oktatása. A gazdasági akadé­miákon ugyanaz a tanár adja elő a közgazda­ságtant és statisztikát, a gazdasági jogismere­tet, — mi tudjuk nagyon jól, hogy mennyire specializálódott az államtudomány a jogtudo­mánytól, — a közigazgatástant és végül a keres­kedelemtant két féléven át heti egy órában. Ezzel szemben a közgazdasági fakultáson, a jogi encyklopédiát, a közgazdaságtant, a köz­gazdaságpolitikát, a szövetkezeti politikát, a statisztikát, a pénzügytant, a pénzügyi jogot, az államtant, a telekkönyvi jog, a kereskedelmi üzemtant, a mezőgazdasági közigazgatást, az agrárpolitikát, a gazdasági jogot, a községi politikát 13 kollégiumban 7 tanár adja elő. Más tehát az egyik helyütt a képzés és más a másik helyütt. A fakultáson még a mezőgazdasági tárgyak is jobban széttagoltattak. A tanár csak a saját l ülése 1928 május S-án, kedden. Í61 szakmájában működik, a részletkollégiumokat külön előadók vagy magántanárok adják elő. Azután az egyetemeken igen nevezetes a szemináriumi intézmény. A közgazdasági fakul­tás szemináriumai, intézetei speciális légkört teremtenek. Ebben alakul ki a diákoknak ku­tató, tudománnyal foglalkozó szelleme. Elisme­rem és teljesen méltányloni!, hogy szükségünk van kizárólag gyakorlati emberekre is, de szükségünk van a gazdasági életben vezető és irányító emberekre is. Az egyetemi oktatás a specialis mezőgazda­sági képzésnek is bizonyos határozott irányt ad. A gazdasági akadémiákon német mintára természettudomány az oktatás általános iránya. Ezzel széniben a közgazdasági fakultás köz­igazgatási és kereskedelmi irányban képezi a gazdát, aki annyit kap a kereskedelmi okta­tásból, amennyit neki egy kereskedelmi aka­démia adhat, amellett a gazdasági képzést sem hanyagolja el. így tehát a gazdasági akadé­miáknak nem ellenlábasa, nem konkurrense a mezőgazdasági fakultás,, amint azt sokan kép­zelik, hanem épen támogatója, hogy aki bizo­nyos speciális dologban ki akarja magát ké­pezni, pótlólag egy, két vagv^ három félévet hallgatván, abban tökéletesedjék. Nagyon so­kan gazdasági akadémiai diplomával jönnek a fakultásra azért, hogy a kereskedelmi speciá­lis szakképzést megkaphassák, és hogy a sze­mináriumokban, intézetekben becsülettel dol­gozhassanak. Ha a mezőgazdasági fakultás évente csak öt vagy hat igazán átfogó szellemű gazdát tud a magyar mezőgazdaság számára nevelni, akik közigazgatási ismeretekben járta­sak, és kereskedelmi szellemmel vannak el­töltve, már akkor is nagyon sokat használhat­tunk a magyar mezőgazdaság előrevitelének, nem is említve általános közgazdasági hasznát ennek a képzésnek. Egyebekben ha leszállitanók a gazdák és kereskedők oktatási nívóját, és ha nem adnók meg nekik az egyetemi képzés megszerzésének lehetőségét, mindig inferioris helyzetben vol­nának, mondjuk, a jogi, az orvosi és a filo­zófiai fakultások hallgatóival szemben. Hiszen most látjuk, a magántanárok habilitálásánál és a doktori szigorlatoknál, hány kiváló köz­életi férfiú jön hozzánk, akik eddig nem sze­rezhették meg a mezőgazdasági doktorátust, nem is szólva a magántanári gradusról. De nemcsak nálunk látták be, hogy egye­temi fokú mezőgazdasági oktatásra szükség van. Miért volnának különben Halléban, Bres­lauban, Münchenben, Zürichben, Belgrádban, Szófiában, Bukarestben, sőt Zágrábban is mező­gazdasági irányú egyetemi karok, amelyek mezőgazdasági diplomákat adnak? Egyebekben azt, hogy a közgazdasági fa­kultáson egyforma alapképzésben részesülnek a mezőgazdák, a kereskedők, az ipari gyárak kereskedelmi és általános vezetői, én az or­szágra nézve legteljesebb mértékben hasznos­nak tartom, mert ha a mezőgazda nem sa­játítja el a kereskedelmi szellemet, hasztala­nul termel többet; hiszen az egész problémánk ma az, hogy nem bírjuk termelésünket elhe­lyezni. (Igás! Ugy van!) Ha nem ért a! keres­kedelmi dolgokhoz, a legkiválóbb gazda is zá­tonyra jut, mint vállalkozó. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen a vállalkozásnak mindhárom ter­melési ágban ugyanazon alapfeltételei vannak. Ha a gazda nincs tisztában a részvénytársa­sági formával, az értékpapirok lényegével, a kereskedelmi joggal, az adóztatással, a köz­igazgatás ezer egyéb kérdésével. (Simon And­rás: És ha távol van a tőzsdétől: akkor nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom