Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-163

Az országgyűlés képviselőházának 163. ülése 1928 május 2-án, szerdán. 1 a védőnői szervezetet, akkor rendkivül jótékony hatást fog gyakorolni a nemzet egész életére. Fontos kérdés, mely szorosan ide tartozik, a gyermekvédelem kérdése. Nagy hálával vagyok mindazon nemzetek iránt, amelyek a magyar gyermekekkel sok jótéteményt gyakoroltak. A helyszínén láttam azt a bánásmódot és szeretetet, amelyben gyermekeinket a nyugati kulturállamok részesítették. A legszorosabb, legbensőbb, úgyszólván családi összeköttetésben voltunk a művelt nyugati nemzetekkel és mondhatom, hogy ez talán többet ért, mint akárhány diplomatánk tevékenysége. (Ugy van!) Merem mondani, hogyha nem abban a formában létesülne köztünk és a müveit államok között az összeköttetés, hogy a megszorult emberek gyermekein a tehetősebb emberek segítenek, hanem valamilyen más formában, akkor én ennek az akciónak fentartása mellett volnék. Ujabb időkben merült fel a gy

ermeknyaraitatás problémájának fontossága. Az öregebb generáció ezt nem! érti annyira, mert a saját ifjúsága idejében nem ismerte, azonban nem lehet tagadni, hogy igazságos követelmény az, hogy a szegény gyermekek lelki világában legalább, a szünidőről, a vakációról maradjon meg egy-egy kedves emlék, hiszen ezeknek az életében úgyis olyan kevés az öröm. Van itt még egy kérdés, amely a háború következményeképen állott elő, egy olyan tetei, amely ennek a tárcának egyik legfontosabb tétele, tudniillik részben a háború következményeinek elhárítása, részben pedig gondozása azoknak, akik a háborúnak áldozatai voltak valamiképen. Ebben a Házban akárhányszor hivatkozás történik a pénzügyi feleslegekre, K> és nem jó akarattal és többször kevésbe 30Én ezeket a feleslegeket nem tartom a nemzet biztonsága, valutája és gazdasági életének biztosítása szempontjából túlságosan nagyoknak, sőt erősen meg vagyok győződve arról, hogy ezeket a feleslegeket könnyű szerrel el lehetne költeni s azoknak száz és ezer helyet lehetne találni. (Jánossy Gábor: Ugy van! Azért tulaj donképen nem is feleslegek!) Minden körülmények között gondosan kell kezelni ezeket a feleslegeket, és a legjobb- é| legbiztosabb helyeket kell keresni minden üllér számára, amelyet ez a nemzet jelenlegi körülmények között áldoz. Méltóztassanak például a háború következményeit tekinteni. A háború következményeire való figyelemmel ebben a tárcában 20 millió pengő kiadást látok felvéve. Ez az öszszeg azonban — amint látom és tapasztalom — már esztendők óta fixirozva van. Tudom, hogy a háború áldozatainak száma évről-évre fogy és kevesbedik, azonban mindig ugy képzeltem és fogtam fel a dolgokat, hogy mi ezt a bizonyos tételt, ezt a 20 millió pengőt ugy állítsuk be ebbe a költségvetésbe, hogy bár ez az akkori viszonyoknak és körülményeknek megfelelő összeg volt, de amint a viszonyok az országban pénzügyileg és anyagilag javulnak, feltétlenül emelni fogjuk ezt a tételt. Tény az. hogy a száz százalékos rokkantakra vonatkozólag olyan intézkedések történtek, amelyek mindenkit kielégíthetnek ebben az országban. De nézetem szerint a 75 százalékos rokkantak körül bár bizonyos hiány van, az 50 százalékos rokkantaknál meg pláne kisebbedik. Azon a nézeten vagyok, hogy feltétlenül azon kellene lenni, hogy az 50 százalékon aluli rokkantak járulékait minél előbb és véglegesen el kellene intézni egy kiegyezés formájában, az 50 százalékon felüli rokkantakat azonban jobban kellene gondozni és többet kellene nekik adni. Én most nem a 100 százalékos rokkantakról beszélek, mert azok tényleg ugy vannak gondozva, amennyire csak ez a nemzet őket gondozni képes, de azokról beszélek, akik 50 és 100 százalék között vannak, és az ezekről való gondoskodás már egyáltalában nem kielégitő. (Ugy van! Ugy van! —- Jánossy Gábor: Hát az özvegyek?) A másik tétel az özvegyek és árvák tótele. Ami az özvegyeket illeti, ezeknél minden körülmények között különbséget tennék, mert hiszen nem minden özvegy van feltétlenül ráutalva arra, hogy a nemzet pénzéből táinogattassék. Itt részint a korviszonyok, részint az a miliő amelyben élnek, részint egyéb viszonyok, igy saját gazdasági viszonyaik is tekintetbe veendők. r Azonban azokat a gyermekeket, akiknek már sem apjuk, sémi anyjuk nincsen, — és ilyen van 33.000 (Jánossy Gábor: A nemzet árvái!) igen, ezek valóban a nemzet árvái — ezeket feltétlenül erősebben kellene felkarolni. (Ugy van! Ugy van!) mert ezek kapnak ugyan ma valamit, de amit kapnak, abszolúte nem elegendő. (Jánossy Gábor: A meghalásra sem elég! Szégyene a nemzetnek!) Ezekkel szemben a nemzet nem teljesiti kötelességét. (Ugy van! Ugy van!) Ezt itt le kivánom szögezni most erről a helyről. Azt az energikus kezet, amely ezt a tárcát kezeli, innen kivánom felhívni, hogy az ezekről _ a ^ hadiárvákról való gondoskodás terén a jövőben nagyobb energiát mutasson, mint jelenleg. (Helyeslés jobb felől). Ami a szegény ügy rendezését illeti, nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a szegényügy rendezése, — pláne a múltban — rendkivül gyenge volt, és jelenleg sem olyan, hogy mi ebben a tekintetben a kultur népek között meg tudnók állani helyünket. Különösen ami nem a nagyvárosokat és centrumokat, hanem a vidékeket illeti, ott rendkivül szomorú és nehéz viszonyok vannak. Igaz ugyan, hogy ezek a viszonyok legnagyobbrészt összefüggésben vannak a miliővel és azokkal a gazdasági viszonyokkal, amelyek között ott a többi emberek élnek, de valóban a szegényügy addig, amig egy más tárca keretébe tartozott, ennek a tárcának keretein belül elég mostohán kezeltetett, s nem volt arra sem idő, sem mód, hogy az az ügy megfelelő komolysággal és a kulturlélek törekvéseinek megfelelően kezeltessék. Az ujabb időben felhívtuk a kormány figyelmét arra, — és az- illetékes tényezőben elég erős visszhangot találtunk, — hogy feltétlenül szükség van még itt a fővárosban magában is egy szegénykataszter elkészítésére, amelyről itt különben szó van, továbbá hogy az ország többi részeiben ez. az ügy valóban ugy oldassék meg, amint azt egy kultiirállamnak a mai körülmények között meg kell oldania. T. Ház! Egy rövid kis pillanatra ki szeretnék térni azokra az ügyekre, amelyek e tárcába vannak utalva, de szorosan nem tartoznak ide. Én mindig azt látom, hogy mindazok az odiózus ügyek, amelyek más révpartot nem találtak, ide eveztek át és itt húzódtak meg. Ha az illetékes minister elég erőt érez magában arra, hogy ezeket a nehéz és rendkívül súlyos feladatokat valamiképen megoldja, ez ellen kifogást tenni nem lehet, azonban egészen biztos, hogy a tárcához legszorosabban tartozó ügyek hátrányt szenvednek, na ezek a rendkivül súlyos és nehéz kérdések — amint az e jelenlegi költségvetésből is látszik, — ide átutaltatnak. Hiszen ezek rengetek időt és fá-