Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
146 Az országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 május 4-én, pénteken. tekben a sajtót állitsák oda bűnbakul mindazokért a bajokért és nyomoruságokért, amelyek okai a hibás kormányzati politikában rejlenek. A napirendi javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A napirendhez szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csik József! Csík József; T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos kétségben vagyok abban az irányban, hogy mi a feladatom a napirenddel kapcsolatosan, tudniillik abból a szempontból, hogy Pakots t. képviselőtársam jóformán semmivel sem indokolta meg azt, hogy a napirendet miért nem fogadja el, sőt a házszabályok előirásának sem tett elegyet, amely kimondja, hogy a napirendi indítványt, hogy afölött a Ház határozhasson, Írásban kell benyújtani az elnöknek. Arra a jóindulatra appellálva azonban, amelylyel a mélyen t. Elnök ur Pakots t. képviselőtársam felszólalását megengedte (Pakots József: Meg is kellett engednie!) néhány szóval én is bátor leszek az ő szavaira reflektálni. (Pakots József: Máskor nincs módomban beszélni az uj házszabály szerint.) Azt hiszem, nagyon csalódnék az, aki a mai gazdasági helyzetet rózsás színben iparkodnék feltüntetni. Valamennyien tudjuk, hogy régen volt olyan nehéz és súlyos a gazdasági helyzet ebben az országban, mint épen napjainkban. Azt is tudjuk, hogy az öngyilkosságok oka részben erre a gazdasági válságra vezethető vissza, de csupán a gazdasági válsággal megindokolni az öngyilkosságok eseteit nem lehet. (Pakots József: 95%-a ebből származik!) Ha a régi statisztikai adatokat megnézzük, — momentán nem tudnék felhozni uj hitelt érdemlő statisztikát, — akkor azt látjuk, hogy az öngyilkosok száma legalább 50%-ban nem a legszegényebb emberek, a kenyeret nélkülöző emberek táborából kerül ki, hanem a jómódú vagyonos osztályból. Sőt. ha most nézzük az újságok öngyilkossági hireit, látjuk, hogy sok esetben találunk olyan egyéneket, akiket nem; a kétségbeesés, nem a vagyoni leromlás, nem a kenyér hiánya kergetett öngyilkosságba, hanem valami más ok, mert hiszen anyagi exisztenciájuk olyan volt, hogy emiatt egyáltalában nem kellett volna öngyilkosokká lenniök. (Farkas Elemér: Lelki betegség ez!) Ezt az öngyilkossági járványt nem tudom csupán gazdasági okokkal megmagyarázni, és ezt a kormány nyakába varrni szerintem nem helyes és nem kellőképen indokolt. Az öngyilkosságok oka bizonyos tekintetben a mai gazdasági válság és lerongyoltság, de más ok is van. Fontos oka az, hogy hiányzik az emberekből az erkölcsi erő és a hit. {ügy van! a jobboldalon.) Az erkölcsi erő hiánya szintén sok tekintetben oka az öngyilkosságoknak. Ha volna kellő hit és vallásos meggyőződés az emberekben és ez utóbbiból kifolyólag nemcsák bizonyos anyagi katasztrófák közepette tudnák megállni a helyüket, hanem lelki katasztrófák közepette is, mert sokszor ilyenek az okai az öngyilkosságoknak, akkor az öngyilkosságok száma nem szaporodnék napról-napra, hanem napról-napra csökkenne. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a problémát lényegesen nem fogja megoldani a belügyminister ur emiitett rendelete sem, mert az öngyilkosságnak főleg erkölcsi okai vannak. Az emberekben több erkölcsiséget, több hitet kell beleplántálni s ez lesz a legalkalmasabb arra, hogy erről a betegségről leszoktassa a társadalmat. De azt hiszem, körülmény vezethette a belügyminister urat és ezért nem tudom kárhoztatni intézkedéseit, mert sok újság — tisztelet a kivételnek — olyan kedvező színben tüntette fel ezeket az öngyilkosságokat, hogy szinte regényhősnek festi az öngyilkosokat, hogy azok, akik olvassák, különösen éretlen fejjel, fantasztikus érzékkel, szinte kedvet kapnak az öngyilkosságra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha nem is kapnak kedvet, de nem látják a maga rútságában ezt a társadalmi bajt és betegséget, hogy némileg kijavítsam előbbi kifejezésemet. Olyan tetszetősinek tűnik fel előttük, hogy neim irtóznak vissza azzal a természetes emberi érzéssel, amellyel minden józan embernek az öngyilkossággal szemben viseltetnie kell. (Rothenstein Mór: És ha a pap öngyilkos leáss!) Azt csak azzal tudom magyarázni, hogy az elméje elborult, mert azt hiszem, hogyha t. képviselőtársam egri^ kanonok lenne, legkevésbé jutna eszébe józan ésszel öngyilkosságot elkövetni. T. Ház! Konzuimálomi az elmondottakat. Én az öngyilkossági járványt nem tudom visszavezetni csupán gazdasági okokra, következőleg nem róhiatom fel ezt a járványt a kormány gazdasági politikájának hibájául. A társadalom erkölcsi megfogyatkozása, a hit megbillenése és hiánya az emberek lelkében: ez az oka főleg az öngyilkoissági járványnak. Arra kérem a t. Házat, hogy ml, akik a nemzetnek itt képviselői vagyunk, törekedjünk arra, hogy minél több erkölcsiséget, minél több hitet vigyünk be a társadalomiba, ezzel majd aztán nyomiatéfcot adunk annak a belügyministeri rendeletnek, amely mla hagyta el a sajtót és amelynek egyedüli intenciója — és ezért nem tudom hibáztatni — némileg a maga erejével arra törekedni, hogy az öngyilkossági járványt, amennyire lehet, csökkentse. Az igen t. elnök ur napirendi javaslatát elfogadom 1 . Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Akik a napirendi javaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a napirendi javaslatot elfogadta. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnék az inditványkönyv felolvasása, mivel azonban az inditványkönyyben ujabb bejegyzés nincs, a felolvasást mellőzöm. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesitése. Kérem; a jegyző urat, sziveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre 1 ?' (Nincs!) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesitettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 6 óra 25 perckor.) Hitelesítették Huszár Mihály s. k. Kocsán Károly s. Jc. naplóbiráló-bizottsági tagok.
