Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
"Áz országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 május é-én, pénteken. 143 tok is indokolják, hogy ezt a kérdést egyszer gyökeresen meg kell oldani s akkor ebben a kérdésben megnyugszik maga a tanítóság és ezen a téren sem fognak hiányok felmerülni. Én azokat a kívánságokat, amelyeket memorandumokba és pontokba foglalva az összes tanitószervezetek képviselete alaposan megfontolva a minister úrhoz benyújtott, a minister urnák nagybecsű figyelmébe ajánlom; méltóztassék odahatni, hogy a pénzügyminister ur ezeknek a kérdéseknek a dotálására némi öszszegeket szakítson ki, mert ennek a nagy kultúrpolitikai munkának lelke, nagy eredménye csak ugy biztositható, ha — amint Gömbös Gyula t. képviselőtársam is mondotta, — tényleg nem szegény, elégedetlen, lerongyolódott tanítósággal van dolgunk, hanem olyan tanítókkal, akik fel vannak frissülve és akiknek legalább is minimális kívánsága teljesül. A kultuszminiszter urnák van most módja és alkalma, amikor az országot járja és örömmel szemléli a felépülő iskolákat és az ott megjelenő tanítókat, ezt megvizsgálni; azok a tanítók ott ünnepi ruhában vannak, egyetlen Ünnepi ruhájukat veszik fel, amikor a minister ur előtt megjelennek, hétköznap azon.ban ruhájuk egészen más. Azokról festettem meg ezeket a vonásokat. Itt még egy másik tanügyi kategóriáról kell röviden szólanom. A múlt esztendőben a polgári iskolai törvényjavaslat és a költségvetés tágyalása alkalmával is szóvátettük a polgári iskolai tanároknak a múltban volt helyzetét. A minister ur nagy megértéssel fogadta ezt, a ministerium megváltoztatta a régi rendszert és behozta a széniumos rendszert a polgári iskolai tanároknál, almi ebben a kategóriában igen nagy örömet keltett és 'nagy hálával gondolnak a minister Urnák erre a kardinális intézkedésére. Amint azonban ilyen nagyszabású intézkedéseknél meg szokott történni, anomáliák, kisebb-nagyobb bajok és hibák itt is merültek fel. Olyan bajok történtek a rendezés alkalmával, hogy akik érdemeiknél fogva már magasabb fizetési osztályba jutottak, azoknál is a rendelkezés következtében figyelembe vették szolgálati éveik számát és igy ezek visszakerültek egy alsóbb kategóriába. Olyan tanárok» akik hosszú harctéri szolgálat miatt állást nem vállalhattak, sajnos, csak később, a háború befejezése utáni kezdhették meg működésüket, elvesztettek sok esztendőt, ami esetleg majd csak a nyugdíjnál számíttatik be. de azokkal a kartársaikkal szemben, akikkel együtt végeztek, de akik a katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak, lemaradtak, vagy kisebb fizetési fokozatba kerültek. Nagy anomália az is, hogy még ma is nagy a helyettes és óraadó tanárok száma. Ez annak a rendelkezésnek következménye, amely 1800 főben szabta meg a polgári iskolai tanárok számiát. A minister urnák figyelmébe ajánlom, hogy ha a polgári iskolák száma örvendetesen szaporodik, szaporítani kell a rendes tanároknak a számát is. 82 pengő fizetéssel biró tanárok is vannak éveken keresztül. (Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister; Most már 138 pengő is kevés!) 130 még mindig igen kevés. Az összehasonlításokat nem szeretem, de igen sok iskolában működő iskolaszolga vagy nem tudom ki, többet keres. Itt tehát az a nagy kérdés, hogy ami állást szerveznek, amelyet be kell tölteni, az rendes tanári állásként szerveztessék meg és ebből kifolyólag a tanárok semmiféle hátrányt ne szenvedjenek. Sérelem az is, hogy csak három évi ideiglenes szolgálat után számitódik be a fizetésük és aki elemi iskolánál működik, annak csak a fele. Szóval, ilyen sérelmek vannak, amelyeknek reparálását a minister úrtól kívánják. Az igazgatók és gyakorló iskolai tanárok is kívánnak külön, a más iskolák igazgatóihoz hasonló elbánást. Kívánjuk, hogy az állami polgári iskolai tanárok számára is biztosittassék ugyanabban az időben, ugyanazoknak a rendelkezéseknek hatálya alatt mindaz az előny, amelyet a főváros a mlaga tanárai számára megad. Végül a polgári iskolai tanárok státusánál kívánatos, hogy mindazt, ami a polgári iskolai tanárokra vonatkozik, — szakszerű felügyelet, fegyelmi ügyek ujabb elrendezése, — a minister ur a ministerium utján mielőbb léptesse életbe, hogy ebben az iskolafaj ban is a tanárok iskolájuk tanításának átadva, teljesíthessék azt a nagy hivatást, amelynek szolgálatába a minister ur a tanári kart beállította. Itt egy másik 12 személyü kategóriáról is szó van, amelyről elfeledkezett a kultuszkormány. Az önálló gazdasági iskolákhoz kinevezett tizenkét tanárnőről van szó, aki mia is másodrendű fizetési fokozatban van. Ezek számára még Apponyi minister ur annak idején meg akarta oldani a kérdést. Ministerváltozás következtében ez nem sikerült és azóta is ezeknek a gazdasági iskolai tanárnőknek egy része — ma már lecsökkent számban, mert részint elhagyták az állást, részint nyugdíjba mentek, — a második osztályú státusban van, ama rendeletek alapján, amelyeket annak idején alkalmaztak a női és férfi tanerők megkülönböztetésére. Ha nem lehet törvény utján, akkor valami pótlék vagy rendelet utján kell, hogy ezek a tanárnők legalább most a szolgálatuk utolsó éveiben anyagilag és erkölcsileg megkapják azt az elégtételt, amelyért hosszú ideig igen sokat kellett szenvedniök. Az időre való tekintettel még csak két kérdést kívánok röviden érinteni. A kultuszminister ur február 24-én. amikor kifejtette álláspontját, az egyetemek látogatására vonatkozólag, ezeket mondotta (olvassa): „Lehetetlen az a helyzet, amely Budapesten e tekintetben fennáll, különösen a jogi fakultáson, hogy ötszáznál több hallgató is beiratkozik egy tanárhoz és nem járnak el az egyetemre.*' A minister ur tehát kötelezővé akarja tenni a jogi karom is_ a hallgatást. A minister urnák ez a rövid kijelentése azonban az egyetemi hallgatóknak abban a körében, amely az egyetem hallgatásához szükséges kenyeret irodákban, vagy egyéb foglalkozással keresi meg, azt az ijedelmet keltette, hogy ha a jövőben az egyetem 1 hallgatására kötelezve lesznek, akkor elvesztik kenyérkereseti forrásukat és a továbbtanulás lehetőségét a maguk számára nem biztosithatják. A minister urban van olyan szociális érzék, hogy ezt figyelembe fogia venni. Mindazokat lehet kötelezni erre, akiket apjuk azért küld oda, hogy tanuljanak, de azok számára, a szegény tanulók számára, akik vagy irodákban vagy bárminemű más elfoglaltsággal — nagyon jól tudja a minister ur, hogy milyen sokan vannak, — keresik meg azt, hogy kosztjuk és lakásuk legyen, akik az éjszaka óráit és a munkától szabad idejüket használják fel arra, hogy egyetemi tanulmányaikat folytassák, azt a lehetőséget, amely ma is megvan, a kultuszminister ur biztosítani fogja. Végül a minister ur figyelmébe ajánlom azt, — bár ez a ministerelnök úrhoz és a külügyminister úrhoz tartozik — hogy addig, amíg mi itthon az úgynevezett nemzeti kisebbségekkel szemben a trianoni béke határozatait 21*
