Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
AZ országgyűlés képviselőházának 165, ülése 1928 május é-én, pénteken. 139 gyelní az ő kulturautonomiájáért. Ezt a gondolatot én és barátaim ki is fejtettük egy emlékiratban, melyet a ministerelnök urnák átadtunk és örömmel, hallom, hogy a ministereluök ur ezt az emlékiratot át is nézte, figyelmére méltatta. Tökéletesen átérzem a ministerelnök ur szavainak jelentőségét, amikor engem arra szólit fel, hogy „kezet kézbe téve haladjunk egyetértve ezeknek a kérdéseknek megoldása felé". Igenis, én kezdettől fogva csakis békében és egyetértésben kívántaim ezt a feladatot megoldani segíteni. Ha a minister ur engem felszólít erre, akkor természetesen nemcsak a legnagyobb készséggel vállalkozom reá, hanem, a legnagyobb örömmel is, annak a hitemnek egész fanatizmusával, hogy csak ez a politika igazságos és csak ez a politika áll a jövő Magyarország érdekében. A költségvetést elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kontra Aladár! (Nincs jeleni) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Beck Lajos! (Nincs jelen!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Ki következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! A vallás- és közoktatásügyi tárca egész ügykörét kitöltő programúiról vallott nézetemet a t. Ház már ismeri. Az 1928/29. évi költségvetés csak megerősíti azt a nézetemet, hogy az ellenzéki kritikának is csatlakoznia kell azokhoz, akik a minister úr programmjában országunk szebb jövőjének előkészítését látják és különösen, akik a minister urat mai nagyszabású beszéde után programanjának keresztülvitelében minden fentartás nélkül táttnogatják. Nagyon jól tudom, hogy többen vannak, akik a t. minister ur kulturprogrammját az ország adott helyzetéhez viszonyítva olyan magas szárnyalásunak tekintik, hogy az szinte elhagyja a reális alapot, főleg az egyetemi képzés nagy arányaival. Én, mint aki számokkal szoktam dolgozni és azokat szoktam megszólaltatni (Csik József: Azok kormányozzák a világot!), a minister ur beszédeitől, szubjektív indokolásaitól elvonatkoztatva, megszólaltatom a számokat:. Ezek a számok azt igazolják, hogy az igen t. minister ur nem favorizálja az egyetemeket és főleg nem favorizálja az egyetemi képzést az elemi oktatás, a, népoktatás rovására. Ami az egyetemek körül történt, az csak az egyetemi képzés tökéletességét és teljességét szolgálja. Ez alkalommal legyen szabad hozzászólnom az egyetemi képzés teljességéhez. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy én az egyetemi képzés teljessége alatt a tanszékeket értem. Az igen t. minister ur a költségvetést kisérő nivós indokolásának bevezető részében kulturprogrammja. sarkalatos részeként jelöli meg, hogy az egyeteméken olyan vezetőréteg, olyan értelmiség képeztessék ki, amely sikerrel állhat majd a nemzeti munka élére nemcsak a különféle fokú tanintézetekben, a tudományban és művészetekben, hanem a gazdasági, a műszaki, a jogi, a kormányzati és közgazdasági meg a szociális élet terén is egyaránt. Én a minister urnák ezt a törekvését mindenben helyeslem! és épen e törekvés szempontjából nehezményeznem kell, hogy a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karán a biztositásnak nincs rendszeresített tanszéke. Az igen t. minister ur nagyon jól tudja, hogy a biztosítás ugy a gyakorlati, mint az elméleti részében tudományos szak. A biztosítás már a múltban is fontos volt, de különösen az ujabb időben a közgazdasági és a szociális élet terén domináló szerepet foglal el. A népjóléti és munkaügyi .minister ur csak néhány nappal ezelőtt terjesztette be az öregség ós rokkantság esetére szóló biztosításra vonatkozó törvényjavaslatot, amely szerint egyenesen az állam veszi kezébe a társadalmi, a szociális biztosítás gondozását. Ha ettől függetlenül bírálom a biztosítást, azt látom, hogy az országban mintegy száz biztosító intézet van, amelyek 1200—1500 tisztviselőt alkalmaznak. Ezeknek a tisztviselőknek kiképzésére egyáltalán nincs meg a lehetőség. Sokan a középfokú kereskedelmi iskolákban, mások pedig a kereskedelmi akadémiában keresik a kiképzés lehetőségét, de sem az. egyik, sem a másik intézménynél nem találjuk meg erre a lehetőséget, A nagyobb biztosító intézetek ugy segítenek magukon, hogy időről-időre tanfolyamot nyitnak, amelyen az előadói tisztet az illető intézet igazgatója tölti be. Emiatt nemcsak a képzés szenved, hanem elsősorban a közérdek, mert az intézeti igazgató bizonyára csak üzleti alapon képezi ki a biztosítási tisztviselőket, s nem oktatván ki arra is, hogy a közérdeknek minden biztosító intézeti tisztviselő mivel tartozik. Legújabban a biztosító intézetek rendszeres vizsgálatát, rendszeres ellenőrzését vállalta magára az állam. Magára vállalta anélkül, hogy szakemberei volnának. Emellett az öregség és rokkantság biztosításáról előterjesztett törvényjavaslat vizsga letételét követeli alkalmazottaitól. A múltban voltak jeles, kiválóan, tudományosan képzett biztosítási szakembereink, akik külföldön hallgatták az egyetemet. Ezeknek nagy része most már kiöregedett, a másik része pedig elhalt. (Kuna P. András: Az üzlet volt, ahhoz kedv volt!) Egyébként is a biztosítás ugy is; mint tudomány, ugy is, mint gyakorlat, a maga különlegességénél és a különlegességekben megnyilvánuló magasabb rendüségénél fogva a képzés tekintetében nem tartozhatik a középiskolák körébe. Példák erre a körülöttünk levő államok, de példát mutatnak erre a nagyobb államok is, amelyeknek egyetemein mindenütt meg lehet találni a biztosítási tanszéket. Sajnálatos, hogy csak most, amikor annyira be van már biztosítással az ország hálózva, gondolunk a biztosítási tudomány tanszékének rendszeresítésére. (Kuna P. András: A törvény szabályozza!) Maga az Országos Munkásbiztositó Intézet, de a bányatársládák intézménye is, amelyről szintén törvényt alkottunk, olyan speciális szak, amelyet egyetemi előképzettség nélkül megnyugvással ellátni nem lehet. A tanszék feltétlen szükségességére vall az is, hogy a közgazdasági egyetemien kívül álló tényezők annyira szorgalmazták ennek a szaknak előadását, hogy a mostani dekán, Kareh Kristóf kénytelen volt előadói tanfolyamot nyitni, amelyen azonban csak a rokontudományok tanárai adják elő a szakot, s már ezért is feltétlenül az egyetemi képzés mögött marad a tanitás eredménye. Különben a tanfolyamok nem is pótolhatják az olyan egyetemi képzést, aimely pedagógiai alapon, rendszeresen és tudományos keretekben folyik.