Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.
Ülésnapok - 1927-165
Az országgyűlés képviselőházának 165, ülése 1928 május 4-én, péntehen, 127 nojelolteknek internátusuk nincs; kint a városban laknak, és mintán napközi otthonhelyiségeik sincsenek, a tarteremben kénytelenek egész napjukat tölteni, még az ebédjüket is ott fogyasztják el. Az egyes operált betegeknek a betegszobába való szállitása nyitott folyosókon keresztül történik. Az operáló terem sterilizálója csak az egyik betegszobában van, külön sterilizáló niiics,_ úgyhogy Isten csodája, hogy ott nagyobb bajok nem történnek, mint az, hogy az ottani személyzet egymásután megy tönkre egészségileg. Egymásután betegszenek meg a tanársegédek, az ápolónők, az ottani szülésznők, úgyhogy a legutolsó órája is ütött annak, hogy ennek az intézetnek modern hajlékot kelljen épiteni. Meg vagyok róla győződve, hogy amint a ministeri ur megtalálta a többi szándékai megvalósitására szükséges anyagi eszközöket, be fogja tudni illeszteni ezt a speciális problémát is az ő jövő építkezési Programmjába, és miután ennek az intézetnek a Ménesi utón van már telke, amelyre, ha a háború közbe nem jött volna, azt hiszem, már felépítették volna az uj bábaképzőt, én itt, a neimízet képviselőházának színe előtt, kérem a. minister urat. hogy a budapesti bábaképzőnek méltó, modern elhelyezéséről a jövő évi költségvetés keretén belül méltóztassék gondoskodni. A középfokú oktatás terén a minister ur is elégikus hangokat hallatott a humanisztikus gimnázium egyre jobban pusztuló típusáról. Már a reálgimnázium törvényjavaslatának tárgyalásakor láttuk és hangsiílyoztuk, hogy a reálgimnázium lesz a jövő magyar középiskola. Az eredmények azt mutatják, hogy igenis a reálgimnázium tipusa rendkivül bevált, rendkivül közkedveltté lett és egyre több humanisztikus gimnázium iparkodik átalakulni reálgimnáziummá. Még a budapesti kegyesrendiek gimnáziuma is párhuzamos osztályaiban reálgimnáziumra tér át, és a humanisztikus gimnáziumok száma egyre jobban fogy. Hogy azok az okok idézik-e elő ezt a változást, amelyekre a minister ur célzott — az oktatás pedagógiai hiányai — azt nem merném mondani; inkább merném mondani, hogy a szülők közös kiyánsága, mert hiszen ezeknek az átalakításoknak terve mindig szülői értekezleteken születik meg. A szülői értekezletek azok, amelyek kivánják és követelik, hogy a humanisztikus gimnázium, ahol még megvan, alakuljon át mielőbb reálgimnáziummá. Ez ellen a törekvés ellen nagyon nehéz valamit csinálni, és nem hiszem, hogy egyszerű pedagógiai módszertani eszközökkel ezt a folyamatot feltartóztatni lehet. Itt e^y helyiérdekű kérést vagyok bátor a minister ur elé terjeszteni. Az idei költségvetéssel lezárul az egyik budapesti reálgimnázium építkezésének története. A IX. kerületi Fáy András gimnázium épülete végre -valahára végleges tető alá jut és igy egy költségvetési tétel felszabadul. Méltóztatik ismerni Budapestnek egy másik igen frekventált vidékét, a Zuglót, ahonnan ezidőszerint 300 középiskolai tanuló iár be a belvárosi, illetőleg beljebb fekvő iskolákba. Legnagyobb részük az Istvánüti gimnáziumba jár, amely István-uti gimnáziumnak zsúfoltsága szintén közismert. De viszont azt, hogy 3Ö0 zsengekoru fiatal gyermeket télviz idején, nehéz villamosközlekedésen át, meghűlés, megfázás és baleset veszélyének kitéve járassunk be a város belső részébe és ne legyen módunk ott középiskolát létesíteni, ezt •ín, mint ennek a kerületnek képviselője, nem hagyhatom! felszólalás nélkül és kénytelen va^ryok a minister ur szives figyelmét felhívni a Zuglónak közoktatásügyi állapotaira. Ott ezidőszerint polgári iskolák vannak, elérni iskolák vannak, ezeket a székesfőváros tartja fenn; középiskolák fentartása azonban nem a székesfőváros hatáskörébe tartozik és az a megoldás, amely azon a megállapodáson alapult, amelyet a pannonhalmi bencésrlend annakidején a fővárossal kötött, hölgy a paamonhalmi bencésrend fog a Zuglóban gimnáziumot épiteni, felborult azon a tényen, hogy a bencés-end Budapest más kerületében, a Józsefvárosban telepedett le és így az a régi vágya a zuglói lakosságnak, hogy gimnáziumot, illető'eg középiskolát kapjon, ezzel a ténnyel meghiúsult. Mély tisztelettel kérem a minister urat, méltóztassék előkészíttetni vagy megvizsgáltatni ezt a kérdést és amennyiben ez a költségvetési tétel feliszabadul, méltóztassék ennek a költségvetési tételnek a jövő költségvetésben való fentartása mellett gondolni arra, hogy rendkívüli jót tenne Budapest székesfőváros VII. kerületének lakosságával, ha a Zuglóban egy reálgimnázium létesítésére méltóztatnék kezdeményező lépéseket tenni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ami áldozatkészséget a székesfővárostól vagy az érdekeltségtől kivan, az az áldozatkészség ott minden tekintetben meglesz. A hitoktatók problémája is állandó problémája a kultusztárcának. A hitoktatók között most diszparitás áll fenn aszerint, vajjón államiak-e, vagy például székesfővárosiak. A székesfőváros radikálisan megoldotta a hitoktató problémát, amennyiben kimondotta azt, hogy a teljes óraszámmal biró hitoktató ugyanolyan rangot, fizetést, előmenetelt, nyugdíjjogosultságot kao, mint az illető intézetben működő többi tanerők. A székesfővárosnál az a hitoktató, aki elemi iskolában működik, ugy tekintendő, mint egy elemi iskolai tanító, aki polgári iskolában működik, teljes óraszámmal, az polgári iskolai tanár, aki középiskolában működik, az középiskolai tanár és mivel most a széniülmos rendszer bevezetésével az automatikus előlépés a szolgálati évek szerint biztosítva van, semmi további lépés nem szükséges ahhoz, hogy ezt az elvi rendszert teljességében keresztülvihessük, és ezentúl a hitoktatók problémája megszűnik probléma lenni. Az államnál ezidőszerint a helyzet az, hogy a középiskolai állami hitoktatók is kisebb fizetést élveznek, mint a székesfővárosi elemi iskolai hitoktatók. A másik az a kissé furcsának mondható eset, hogy az állami iskoláknál működő hittanárok, hitoktatók nem érik el azt a minimális fizetési fokozatot, amely inentesitené őket a Munkásbiztositó Pénztárhoz való tartozástól, úgyhogy a hitoktatóknak az állami iskoláknál működő tagjai, hivatalból tagjai az állami Munkásbiztositó Pénztárnak. Elvben ezt nem tartom dehonesztálónak, azonban mégis egy egyetemi végzettségű, felszentelt papnál az, hogy ő a münkásbiztositás jótéteménye alá menekül minimális fizetése folytán, szerintem a magyar kultúrának nem dicső foltja, hanem olyan folt, amelyet eliminálni kell. Nagyon kérném a minister urat, méltóztassék meggondolni, nem. lehetne-e az állami intézeteknél teljes óraszámmal működő hitoktatókat ugyanabba a státusba, ugyanúgy besorolni, mint ahogy a székesfőváros tette? Nem beosztani őket az elemi iskoláknál a X. és IX., a felsőbb 19*
