Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-165

' Í04 Àz országgyűlés képviselőházának 165. ülése 1928 május 4-én, pénteken. tés felett, amely oly nagy pouvoirral rendel- > kezik, mint a színház jelenlegi igazgatójáé, csak egy teljes szezon anyagi és erkölcsi eredmenyeinek figyelembevételével gyakorolható. (Sándor Pál: Különösen egy érdemes ember felett!) T. Képviselőház! Nem kerültünk ellentétbe, mert Hevesi Sándort igen érdemes em- ! bérnek tartom én is. A művészetek keretében szólanom kell még Beck Lajos t. képviselőtársamnak a magyar j kir. Operaházat illetőleg elmondott kritikájáról i ie. Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy Operaházunkat a társadalom elszegényedése és a mai szubvenciónak a békebelinél jóval kisebb összege ellenére sikerült oly nivóra emelnünk, amely méltóan reprezentálja • legmagasabb zenei kultúránkat. Az Operaház | igen érdemes kiváló igazgatójának, Radnai ! Miklósnak és kiváló művészgárdájának érdeme, | hogy Operaházunknak, amellett, hogy sikerült rangban Európa negyedik operaházává tenni, sikerült megtartani is, annak aminek alapitói szánták: minden társadalmi réteg által hozzáférhető, a legmagasabb zenei kultúrát műveld magyar nemzeti dalszínháznak. Csak hála és elismerés illetheti ezt az igazgatót és ezt a művészgárdát, mely nem hallgatva a külföld csábitó ajánlataira, a napi megélhetés őrlő . gondjai mellett is igyekszik szerény muíikása lenni ennek a patinás magyar zenekultúrának, t Ha azonban Beck Lajos igen t. képviselőtársam I ennek az Operaháznak élére főzeneigazgatót, vagy zenei vezetőt sürget, — amely óhajával különben egyetértek — akkor jól gondoljuk meg, hogy ezt az állást kivel töltjük be. Ne , méltóztassék félreérteni, nem személyekről akarok beszélni. Igaza van az igen t. kultuszminister urnák: uj Kemer Istvánra van szükség, csakhogy Kerner István nemcsak jiagy karmester és nagy zenész volt a maga helyén, de magyar karmester és magyar zenész volt a maga helyén. A magyar királyi Operaház magyar nemzeti dalszínház, amelyből nem lehet és nem szabad semleges vagy nemzetközi zenei intézményt csinálnunk. A magyar énekszerzésnek, a magyar énekművészetnek kérdése az, hogy ki ül az Operaház főzeneigazgató székeben. Szivesen látok külföldi nagy művek előadására elsőrangú, elismert külföldi szaktekintélyeket és karmestereket, de a magyar királyi Operaház főzeneigazgatójától a magyar operai előadó művészet felvirágoztatását várjuk, ezt pedig idegen sohasem fogja tudni megvalósítani. (Ugy van! a jobboldalon.) Amikor Operánk csecsemőkorát élte, helyes volt, hogy Nikisch vagy Mahler dajkálta, de méltóztassék visszaemlékezni, Ballingot már 10 évvel ezelőtt visszautasította a közvélemény, pedig nagy karmester és elsőrangú elismert szaktekintély volt a maga helyén. Idegen karmester, aki idegen a mi népünktől, nyelvünktől, zenénktől, népünk lelkiségétől, a magyar királyi Operaháznak sem főzeneigazgatója, sem zenei vezetője nem lehet. Elég baj az, hogy nincs pénzünk minden magyar erő itthontartására, és állandó együttest pénzügyi okok miatt kiépíteni nem lehet, ne tetézzük ennek veszedelmét azzal, hogy idegent ültetünk abba a főzeneigazgatói székbe, ki lehet bár a legkiválóbb, lehet a legnagyobb, de nem lehet folytatója egy Erkel Ferenc, egy Erkel Sándor, egy Kerner István teremtő magyar munkájának és alkotó magyar hagyományainak. (Esztergályos János: De mi az oka a lebecsülésnek itt a Képviselőházban? Miért méltóztatik lebecsülni? — Éri Márton: Nem érted ezt, János!) Igénytelen fejtegetéseim végén foglalkoznom kell még néhány szóval a magyar szülészet általános helyzetével és ennek kapcsán rámutatni arra a körülményre, amelyről kevés szó esik, amely pedig megérdemelné, hogy a figyelmet ráforditsuk. Kétségtelen, hogy a magyar szinész ma éli fennállása óta legválságosabb napjait; a nemzet napszámosainak sorsa, kenyere és jövője soha olyan fekete nem volt, mint ma. Beszélünk arról, hogy ilyen körülmények között a színészet nem tudja óriási nemzetnevelő hatását gyakorolni, ankétezünk a kultuszministeriumban és másutt a szinésznyomor tárgyában, egyről azonban mindenki megfeledkezik, erről nem beszél senki, tudniillik arról, hogy ezt a rettenetes konkurrenciát a mozik, a film okozzák és, ezek szoktatják le a publikumot a színházba járástól. (Láng János: Idegen filmszínészek játszanak itten magyar darabokban!) Méltóztassék megengedni, hogy e tárgyban néhány rövid statisztikai adattal szolgáljak. Budapestnek 1924-ben 13 nagy kőszinháza volt és ezek bevettek a naptári év folyamán 77.700,000.000 koronát, ami megfelel 6-6 millió: svájci franknak. Ezzel szemben ugyancsak 1924-ben elsőhetes mozi volt 10, ma van 13, kismozi pedig 75. Ez elsőhetes mozik bevétele 1924-ben 3,994.500 svájci frank, a 75 kismozie pedig 3,091.000 svájci frank volt. Ez a két öszszeg összeadva és magyar koronára átváltoztatva, a színházak 77 milliárdjával szemben 85.654,000.000 papírkorona. Még egy érdekes adat. 1926-ban — minthogy nálunk, sajnos a filmgyártás még nem indult meg, legalább is nem olyan mértékben, ahogy az kívánatos volna — 1*5 millió méter idegen filmet hoztunk be és ez a szám 1927-ben már 1*7 millió méterre emelkedett. (Láng János: A filmalap meg alimentálja!) A vidéken ugyanígy áll a helyzet. A városoknak egy, legtöbb helyen nem is állandó színházával szemben 8—10 mozi van, amelyek közül legalább is egy a város tulajdonát képezi, amely azután természetesen ennek az állapotnak minden előnyét élvezi. (Rothenstein Mór: Hol van az a vidéki város, ahol 10 mozi van? — Esztergályos János: Ilyen nincs!) Mi itt a tényleges, valódi helyzet? A tényleges valódi helyzet az» hogyha mi a színházat egyszerű rideg üzleti vállalkozásnak tekintjük, ám konkurráljon a mozival, ez ellen senkinek észrevétele vagy kifogása nem lehet, de én a színházat nem tudom és nem fogom soha rideg üzleti vállalkozásnak tekinteni. A színház az én szememben a legteljesebb magyar ügy, nemzeti ügy, amelyre még óriási feladatok várnak. A színház ma is legerősebb oszlopa kultúránknak és még inkább azzá lesz akkor, ha ki kell mennie oda, azok közé, akik a magyar gondolat, a magyar szó és a magyar eszme varázserejétől ma el vannak zárva. Mit nyújt ezzel szemben a mozi? Az ember alacsonyabb ösztöneire való appellálást és romboló erkölcsi hatást, idegrombolást a legrövidebb üzleti számítások alapján. (Egy hang a jobboldalon: Téves beállítás!) Ne méltóztassanak tiltakozni ellene. Én jól tudtam, hogy ez a kijelentésem tiltakozást fog kiváltani itt is és másutt is, ellenben tökéletesen tisztában vagyok a film oktató és nevelő hatásával. Nem akarom azt állítani, hogy egy Krisztus-film, vagy egy Ben-Hur-film ugyanilyen célzatot szolgál, de méltóztassék nekem, mint^ objektív fezemiélőnek, annak szerény kijelentését megengedni, hogy a ma bemutatásra kerülő filmjeink 9

Ao részének erkölcsi nevelő hatása a nul-