Képviselőházi napló, 1927. XII. kötet • 1928. május 02. - 1928. május 16.

Ülésnapok - 1927-164

Az országgyűlés képviselőházának 164, akart támaszkodni, hanem egyes kiváltságos cégeket favorizálván, ezeknek előnyökrt juttatván, kivánt olyan gazdasági tevékenységet kifejteni és fejtett is ki, amely a szövetkezet eszméjével, céljával és rendeltetésével egyáltalán össze nem egyeztethető. Hogy állami uzsorát űzött, ezt a kifejezést nem én használtam, hanem nálamnál sokkal illetékesebb tényezők. Nyomatékosan ajánlom ezt at. földmivelésügyi minister ur figyelmébe, mert mindjárt rá fogok térni, hogy beszédemnek ezt a passzusát is teljesen hamisan idézte. Én szórói-szóra azt mondottam, hogy az OKHtól vett 4%-os pénzt 772%-kal adta tovább — és itt nem b-het arra hivatkozni, hogy a kezelési költségei ilyen nagyok — és 30—40°/o-ig terjedő haszonrészesedést követelt az illető nyereségre alakult vállalatoktól a maga rés?ére. Már itt is előre bocsátom tehát, hogy nem lojális eljárás, igen t. minister ur. ezt a szószerint használt kifejezésemet aként kiforgatni akarni, mintha én azt mondottam volna, hogy uzsoraüzleteket folytatott a szövetkezet akkor, mikor 38%-kal adott kölcsönt. Én ilyen badarságot sohasem állitottam, én csak azt mondottam, amit az igen t. minister ur beszédének egy másik passzusában szórol-szóra elismert, hogy 38% haszonrészesedést kötött ki magának az Egyesült Szövetkezet éppen a Concernnél a magüzletre vonatkozólag. Kifogásoltam végül, hogy a nyilvános árverés teljes mellőzésével, zárt árlejtéssel adta ki, kiváltkép a magüzletre vonatkozó rendeléseket, amire röviden később ki fogok térni. Az igen t. minister ur terjedelmes válaszában először is a Gyümölcsértékesitő Szövetkezet önálló működésével foglalkozott s felhozta, hogy nem hat hétig működött a szövetkezet, hanem hat hónapig. Teljesen igaza van, de nekem is igazam van. Hat hónapig élt a szövetkezet, de hat hétig működött. És miért hat hétig ? Mert Kecskeméten tisztán a sárgabarack-üzlettel foglalkozott, aki pedig ennek az üzletnek természetét ismeri, az tudja, hogy ennek szezonja hat hétnél tovább nem tart. A földmivelésügyi minister ur, mint a szövetkezet óriási eredményére, hivatkozott arra, hogy 107 vagont tudott külföldre exportálni. Ez az érv — ne vegye rossz néven az igen t. földmivelésügyi minister ur - munkatársai által nyújtott olyan helytelen argumentum, amely csak a saját álláspontja ellen szól. Ha ugyanis az igen t. földmivelésügyi minister ur munkatársai vették volna maguknak azt a fáradtságot, hogy összeállították volna, hogy men iyi volt a termés gyümölcsben ebben az évben és mennyi volt az export, akkor konstatálhatták volna, hogy 1926-ban az összkivitel 4130 vagon volt 5,643 000 pengő értékben. Kérdem, hogy ezzel a 4130 vagon összkivitellel szemben a 107 vagon gyümölcskivitel körülbelül 120.000 pengő értékben vájjon valami nevezetes munkásságot jelent-e ? 1926-ban tehát ez a Gyümölcsértékesitő Szövetkezet veszteséggel dolgozott és fentartom azon állításomat, amelyről hitelesen meggyőződtem, hogy ebben az évben, ezalatt a rövid hatheti kampány alatt, egy milliárd korona veszteséggel zárta üzletét. 1927-ben semmiféle üzletet nem kötött... (Kuna P. András : Ez a kereskedőknél is megvan!) Igen, csakhogy azok a saját bőrükre vesztenek t. képviselőtársam, és nem az államéra. (KunaP. András : Nyerni szabad, veszteni nem!). A hivatalos jelentés szerint gyümölcsben ennek a négyszeresét lehetne exportálni, — Mayer Károly t. államtitkár ur adott nagyon érdekes nyilatkozatot errevonatkozólag — ami 16.000 vagonnak felelne meg és körülbelül 20—25 millió KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. ülése 1928 május 3-án, csütörtökön. 95 pengő értéknek. (Schandl Károly : Több forgótőkével!) T. Képviselőház ! Nekem nincs időm arra, hogy ennek a kérdésnek mélyére menjek, de hangsúlyozom, hogy mi nem vagyunk versenyképesek s a szövetkezet a gyümölcsértékesités terén versenyképes nem lehet, mert a kellő anyagi eszközök hiányában nem tudja sem Önmagát, sem a kereskedelmet ugy alátámasztani, hogy a konvencionális piacokon. Bécsen és Münchenen kivül olyan távolabbi piacokra exportáljon, amely távolabbi piacok természetesen hosszabb lejáratú kihitelezést vesznek igénybe. Rátérek röviden a fontosabbik kérdésre, amelyre az igen t, minister ur is nagyobb súlyt helyezett, a burgonyaérték esi tő szövetkezet ügyére. Az igen t. földmivelésügyi minister ur azt mondotta, hogy egy cseh-szlovák üzleten vesztett ez a szövetkezet saját beismerése szerint két milliárd koronát.Hozzátette igen lojálisán és helyesen, hogy tekintettel arra, az hogy állam pénzéről van szó, ez igen jelentékeny össze?. Beismerem én is, ugyanolyan lojalitással, hogy az általam felhozott számadat nem felel meg a valóságnak, annál lényegesen kevesebb volt a tényleges veszteség. Hozzá kell azonban tennem, hogy ebben az esetben szintén hamisan informálták az igen t. minister urat, mert amint nekem hitelesen volt alkalmam arról meggyőződni, a burgonyaértékesitő szövetkezet vesztesége saját bevallása szerint nem 2 milliárd, hanem 2.6 milliárd volt. Gally államtitkár ur az Újság 1927. október 90-i számában azt mondja : »Ez a szövetkezet 1926-ban 1200 vagon burgonyát exportált, abból 900 vagont Görögországba.« Nem valószinü tehát, hogy ha 900 vagont exportált Görögországba, akkor a fennmaradó 2—300 vagonon veszett volna el az esrész 2 milliárdnyi összeg, sőt inkább forditva áll a dolog, ugy, hogy 600 milliót vesztett el körülbelül azon a cseh-szlovákiai, prágai üzleten, amelyre az igen t. minister ur célzott, és valószínűleg a görögországi üzleten, amely hivatalos bevallás szerint 900 vagonra terjedt, vesztette el a pénz legnagyobb részét. Mármost, ha rövid pillantást vetek az igen t. minister ur által idézett cseh-szlovák üzletre, láthatjuk, hogy ott lekötöttek egy prágai cégnek 100 vagon fehér burgonyát, de akkor, amikor látták, hogy mindig felfelé megy a burgonya ára, még mindig felfelé spekuláltak, ami egyáltalában nem egyeztethető össze egy szövetkezet működésével. Amikor pedig már óriásivá nőtt a differencia, a szövetkezet igazgatója kiment Prágába és tárgyalt egy ottani magáncéggel, amelynél keresztül vitte, hogy bizonyos összeg fejében az a magáncég belemenjen abba, hogy a szövetkezet ne a tél folyamán, hanem a tavasszal szállíthassa ezt a burgonyakvantumot. Mi következett ebből? Az igen t. igazgató ur nem okult ebből a példából, hanem az állam bőrére tovább spekulált. Húzta-vonta a lefedezést, úgyhogy a differencia az állam kárára folyton nagyobb lett. így azután a földmivelésügy iminister ur igen helyesen és okosan, amikor szanálásra került a sor, azt mondta, a szanálás alapfeltétele az, hogy ezt az egészségtelen üzletet, bármibe kerüljön is, tényleg likvidálni kell és valóban likvidálták is, a differenciát pedig kifizették. Nem akarom túlságosan igénybe venni a t. Ház türelmét, de egy-két tényre még rá kell mutatnom. 1927-ben ez a szövetkezet a burgonyaüzletben nem csinált semmit. A méta üzleteket akart csinálni, ahol a rizikó nem fogja terhelni azonban nem vállalkozott senki arra, hogy vele szövetkezzék ennélfogva szóba jövő üzletet 1927 folyamán egyáltalán nem csinált. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, 14