Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-155

Az országgyűlés képviselőházának 1 jét. (Rothenstein Mór : És Bismarck esze !) Ezzel szemben Olaszország, amely minden nyersanyag­ban szűkölködik, amelynek szene nincs, csak egy forrásból meríti a maga gazdasági erejét, párat­lan gazdasági fellendülését, és ez az az állami organizáció, amelyet Mussolini adott neki, az a tetterő, amelyet ö keltett életre az olasz népben, az olasz nemzetben. Ugy van ! jobbfelől. — Kabók Lajos : Majd meglátjuk ! — Egy hang jobbfelől : Látjuk ! Kabók Lajos : A végét még nem látjuk ! — Kuna P. András : Bombákkal lehet beszélni Ï ! — Rothenstein Mór: Borzasztó lesz a vége!) Maguknak lesz a végük siralmas és nevetséges. (Kabók Lajos : Bogya az igazi magyar ! Ugy van ! Ugy van ! jobbfelőt. — Kabók Lajos : Hányféle magyar van? Nem mondaná meg?) Van olyan magyar, mint ön és van olyan magyar, mint én. Elnök : Csendet kérek ! (Esztergályos János : Szép magyarság, amely a bomba vetőket dicsőíti!) Kabók képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Esztergályos képviselő urat is figyel­meztetem. (Esztergályos János : Tor és bomba ! ~ : Egyhang jobbfelől : A képviselőház pincéi ! Kérem a jobboldali képviselő urakat is, méltóz­tassanak a közbeszólásoktól tartózkodni ! (Kabók Lajos : Ne gyanúsítson ! — Zaj jobbfelől.) Bogya János : Ezeknél az okoknál fogva a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk Olaszország rendkivül hatalmas kifejlődését. A legnagyobb örömmel kell konstatálnunk azt, hogy Olaszország nap-nap után miképen válik egyre jobban a középeurópai helyzet urává, miképen válik nap­nap után döntő tényezővé ott, ahol Magyarország sorsa eldől, ahol Magyarország jövőjét alapozzák meg vagy rombolják össze. Legyen szabad a jelen helyzetben, amely rendkivül érdekesen alakult ki diplomáciailag, rövid képét adnom annak, hogy ennek a helyzetnek miképen vált urává a világ legzseniálisabb diplomatája : Mussolini miniszter­elnök, (Rothenstein Mór : Szegény angolok ! — Kabók Lajos: Ugy látszik a világháború alatti magatartásukat már elfelejtették !) Elnök : Kabók Lnjos képviselő urat még egyszer figyelmeztetem, méltóztassék lartózkodni a közbeszólásoktól. A képviselő ur a vita folyamán már két izben rendreutasitásban részesült és figyelmeztetem, hogy ismétlődés esetén kénytelen leszek erélyesebben eljárni. (Esztergályos János: Tessék csak folytatni !) Bogya János : A jelenlegi helyzetet az jel­lemzi, hogy azok a nagyhatalmak, amelyeknek érdekei egymással ellentétben állanak, a hatalmuk kifejtéséért való harcot gazdasági eszközökkel folytatják. Ennek a gazdasági harcnak súly­pontja Közép-Európára esik. Ugy látom, hogy a középeurópai politikában ezidőszerint két irány küzd egymással. Az egyik az, amelyet Loucheur iniciált, amely a francia és a német gazdasági megállapodásra vezetett és amelyet keleten Benes cseh külügyminister ur képvisel. Ennek az a célja, hogy Németországgal egyetemben ugy Közép-Európának, mint a Balkánnak és Kis­Ázsiának piacát, g-tzdaságát sajátitsák ki, legye­nek azon úrrá olyképen, hogy a többi ipari álla­mot onnan kiszoritsák, hogy ott monopolisztikus helyzetet foglalhassanak el. Világos, hogy ez a politika nagyjában a német birodalom gazdasági törekvéseivel is találkozik, mert a német biro­dalom, amely a világháborúban a tengerentúli gazdasági expanziós szerveit elvesztette volt, a jövőben csak Európában folytathat gazdasági expanziót, és ha jelenleg a németországi szocialista rezsim alapján a német ipar Oroszországban piacra is talál, az orusz piac ezidőszerinti felvevő­képessége mellett a német munkanélküliséget még így sem sikerült megszüntetnie, mert a legutóbbi ). ülése 1928 április 18-án, szerdán. 77 megállapitások szerint Németországban még min­dig 2,600 000 munkás van munka nélkül. Számí­tania kell tehát Németországnak a jövőben azzal, hogy az orosz piaccal mi lesz, és kell hogy meg­állapítsa azt, amit minden tárgyilagos ember megállapíthat első tekintetre, hogy az oiosz piac felett gazdaságilag úrrá az lesz, aki ott az ellen­forradalmat fogja megcsinálni, vagy abba a forradalomba kapcsolódik bele. Ezek pedig nem lehetnek a németek. így a német gazdasági törekvések számára sem létezik más irány, mint az, ahol Benes keresi a maga iparának biztosítását a dunai konföderáció jegyé­ben. A »Drang nach Osten« jelszavával küzde­nek és kell, hogy küzdjenek a németek az ő nagy gazdasági céljaik eléréséért, mert létüket, jövő­jüket másként biztosítani nem fog módjukbm állani. A célnak az azonossága volt az, amely ezt a két f különben annyira egymással ellentétben álló népet ös szehozta és a cél azonossága az, amely őket Olaszországgal állította szembe. Seypel kan­cellárnak megnyilatkozásában és a német nemzet viselkedésében én nem a 8t).000, vagy 120.000 né­metért való haragot látom. Nem, én ennek a gazda­sági harcnak a megnyilatkozását látom, egyedül ez olyan reális ok, amely képes megmagyarázni a né­met birodalom népének és az osztrákoknak viselke­dését az olaszokkal szemben, mert az a 80.000 vagy 120.000 német nevetséges ok volna és csak kompromitálná Németországot, provokálná vele maga ellen a világot, mert ez azt jelentené, hogy minden egyes ország, amelynek német alattvalói, német polgárai is vannak, Németországban ellen­séget kell hogy lásson ; az azzal szemben is min­den eszközt meg fog ragadni arra, hogy a néme­tek helyzetét, a németek felett való befolyását magának biztosítsa. Ilyen oktalanságot a néme­tekről feltételezni nem lehet. Itt az a tény, hogy itt az a gazdasági harc folyik a nemzetek közt, amelyre rámutattam. Nézzük már most, hogy ez a gazdasági harc miképen alakul. Egy évvel ezelőtt Olaszország ellenségei Örömmel hirdették azt a világnak, hogy Itália diplomáciailag elszigetelődött és ma, tnnak, aki Olaszország helyzetét nézi, aki látja azt a hatalmas minister járást, amely Rómába történik, azt kell megállapítania, hogy Közép Európa és Balkán helyzetének., a nemet diplomáciának Mussolini urává vált. hogy ebben a harcban Mussolini győzött, győzött abban a pillanatban, amikor Zaleszky lengyel külügyminister ur is lelátogatott Kómába, hogy felvegye a kapcsolatot a hatalmas olasz birodalommal. T. Ház ! Én mindig azon a nézeten voltam, hogy Magyarországnak gazdasági utón kell keres­nie a maga érvényesülését. Én mindig azt hirdet­tem, hogy Magyarországot az ellenség, mikor ezen békét Benes Paris utján diktálta, gazdaságilag ugy kötötte meg, hogy bennünket teljesen élet­képtelenné tegyen Azért a helyzetért, amely ez országban van, politikailag felelőssé tenni a kormányt, vagy a kormány pártját igazán nem lehet. Az e tekintetben elhangzott kritikák üres szavak, senki sem tudott irányt adni. Senki sem tudta megjelölni azt, hol van a recept, amellyel segíteni lehet a bajon, mert nincs recept. Csonka­Magyarországot gazdasági eszközökkel akarják térdre kényszeríteni. (Igazi Ugy van! a jobb­oldalon.) Ebben a tekintetben tisztán kell látni, tisztán kell látnunk azt, hogy Trianon a mai nyomorúságnak okozója, hogy addig mig Tria­nont nem változtatták meg, mig nincs revízió, itt eredményes gazdasági politikára nincs lehető­ség. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Ház! Akármilyen szomorú legyen is aza kép, amelyet gazdasági tekintetben ez az ország ad, ezért a képért felelősek mi nem vagyunk. Én

Next

/
Oldalképek
Tartalom