Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-154

38 Az országgyűlés képviselőházának sen nemzetközi vonásokban, a kérdésnek praktikus oldalával. Teljesen aláirom azt a teoretikus téte­lét, amely abban kulminál, hogy a kisebbségi gondolat és a revizió kérdése között összefüggés van, amelyet ő a maga részéről ugy konstruál, hogy mikor 1919-ben a Párizs környéki békéket megkötötték a nemzeti önrendelkezési elv jegyé­ben és amikor ennek dacára ettől eltértek, akkor korrektivumként kénytelenek voltak a kisebbségi elvet is szerződésekbe foglalni, azt kötelezővé tenni azokra nézve, akiknek javára eltértek a nemzeti önrendelkezési elvtől. Ebből természetszerűleg kö­vetkezik az, hogy amennyiben a kisebbségi szer­ződések nem respektáltatnak, fokozott erővel jelentkezik a békeszerződések revíziójának gon­dolata, mert hiszen hiányozván vagy végre nem hajtatván az a kikötés, amely mellett a területek átadattak az illető utódállamoknak, mondom, ez a kikötés végre nem hajtatván, eo ipso labilissá válik az egész alap, amelyre az egész konstrukció épült. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Ebben tehát a t. barátomnak igaza van. Abban is igaza van, hogy nekünk minden körül­mények között olyan kisebbségi politikát kell kö­vetnünk.^ tekintet nélkül arra, hogy szomszédaink ezen a téren hogyan járnak el, mint amilyennek követésót szomszédainktól várjuk és követeljük, mert nyilvánvaló, hogy Magyarország magára nézve más regulákat nem állithat fel, mint amely­nek betartását szomszédaitól várja. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy a magyar kormány politi­kája ebben a tekintetben teljesen kongruens azokkal a szerződésekkel, amelyeket aláirtunk, de teljesen kongruens azokkal a tradiciókkal is, amelyek a múlt században a magyar közéletet bevitették és amelyek az 1868 : XLIV. te. megal­kotásához vezettek. Azt hiszem, hogy azok az alapvető rendeletek, amelyeket a magyar kormány kiadott, a 4800. sz. alaprendelet, továbbá a 7500. sz. rendelet, azután 62.800. és 110.478. számú rendele­tek, amelyek részben a hatóságoknál a nyelv­használatot, részben pedig a kulturális rendelke­zések végrehajtását szabályozták, teljes harmó­niában vannak azzal a szellemmel, amely az 1868. évi XLIV. tc-ben annakidején testet öltött, teljesen harmóniában vannak azzal a szellemmel, amelyben való kormányzást követelünk mi azoktól az államoktól, amelyek magyar kisebbségek felett rendelkeznek, Itt azután pár szóval ki kell térnem azokra a kontroverziákra, amelyek a közelmúltban ebben a tekintetben Bleyer t. képviselőtársam és más képviselők között felmerültek Én avval kezdem felszólalásomnak ezt a részét, hogy Bleyer t. kép­viselőtársamat ismerem- Ismerem működését a háború alatt, ismerem működését a forradalom alatt, a forradalom után pedig mint nemzetiségi ministerét is ismerem és vallom azt, hogy Bleyer t. képviselőtársam hűséges a magyar állameszmé­hez és soha semmit sem tett vagy mondott, ami nézetem szerint ezzel az eszmével ellentétben állana, vagy azzal összeegyeztethető nem volna. Én méltatlanoknak tartom azokat a támadásokat, amelyeket vele szemben elkövettek. Mert hiszen detailokban Jehet a felfogás tekintetében különb­ség köztem és ő közötte is, lehet különbség közte és más képviselőtársaim között is, de ez még nem lehet indok arra, hogy egy becsületes magyar képviselő jóhiszeműségét és becsületes magyar meggyőződését, valakinek kétségbe vonni joga volna. Én a magam részéről nagyon kérem tehát, ne méltóztassanak t. képviselőtársammal szemben olyan vádakkal jönni, amelyek vele szemben semmi esetre fel nem hozhatók, mert az ő men­talitásával teljesen össze nem egyeztethetőek. Bleyer t. képviselőtársam felszólalásában be­154. ülése 1928 április 17-én, kedden. szélt a nemzetiségi agitátorokról és felemiitette, hogy a múlt században példának okáért a tót Mudrony Pált — ha jól emlékszem őt emiitette — azért, mert a nemzetiségi törvény végrehajtá­sát követelte egyik és másik téren, de ezt harmó­niában a magyarsággal kivan ta megoldani, mégis mint nemzetiségi agitátort tüntették fel és ezek­nek a vádaknak a segitségével fokozatosan bele­szorították egy olyan álláspontba, amely állás­pontra a maga részéről állani sohasem akart. Én óva intem a t. Képviselőházat attól — és ebben Bleyer t. képviselőtársamnak igazat adok — hogy mi ma megint ugy ne járjunk el, mint akkor, mert ez ennek a kérdésnek teljes elmérge­sitésére vezetne, nem pedig megoldására. (Ugy van ! Ugy van !) Viszont azonban Bleyer t. kép­viselőtársammal szemben is meg kell magyaráz­nom, hogy a magyar közönségnek idegessége és bizonyos fokig ingerültsége érthető. (Jánossy Gábor : Ugy van !) Mert vegyük egészen objek­tive a kérdéseket. A háború előtt ültek itt a ma­gyar parlamentben különféle nemzetiségeknek képviselői Voltak közöttük olyanok, akik a maguk részéről nem kivántak többet, mint az 1868. évi XLIV. tcikk végrehajtását a magyar állam egységének keretén belül. (Várnay Dániel : A legnagyobb része !) Voltak azonban olyanok, akik­nek céljai sokkal messzebbmenők voltak, hiszen a világháború erről fényes bizonyságot tett. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) De ha visszaemléke­zünk az akkori vitákra, azt kell mondanunk, hogy azok is, akik messzebbmenő célokat követ­tek, soha ebben a parlamentben nem hangoztat­tak többet, minthogy az 1868. évi XLIV. tcikk végrehajtását kérik. (Ugy van ! Ugy van ! a jobb­oldalon.) A magyar közéletnek bizonyos szomorú tapasz­talatai vannak abban a tekintetben, hogy bizonyos emberek a maguk céljait el tudják rejteni és burkolni (Ugy van ! a jobboldalon.) és tetszetős formák közé öltöztetve ugy feltüntetni, mint hogyha ezek a célok nem mennének messzebb, mint a mi a magyar állam egységével és azzal a politikai felfogással, amelyben mindnyájan egyet­értünk, összeegyeztethető. Érthető tehát, hogy a magyar közvélemény ebben a tekintetben könnyen ingerelhető, hogy a magyar közvélemény ebből a szempontból bizonyos bizalmatlansággal van, (Jánossy Gábor : Joggal !) hogy a magyar köz­vélemény fél attól, hogy olyan jelenségek, ame­lyeknek szemtanúi voltunk a múltban, megismét­lődnek. (Ugy van ! a jobboldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy ilyen jelenségek nem fognak megismétlődni, hiszen a politikai helyzet egészen más és különösen az a németség, amelyről itt ebben a teremben szó van, a magyar állam eszmé­jének mindig hű pillére, hű támasza volt. Bizony­ságot tett erről a magatartásáról nemcsak könnyű időkben, amikor frázisokkal lehetett a nemzet szemét kitörölni, hanem bizonyságot tett a maga nemzethűségéről a legnehezebb _ időkben, a világ­háborúban és a forradalom idején is. (Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Itt tehát nem lehet erről szó, de viszont ne méltóztassanak követelni, hogy bárki ezen a téren avatatlan kézzel nyúljon a kérdéshez. (Ugy van! jobbfelöl.) Mert ezt a kérdést nagyon könnyű el­mérgesíteni, (Ugy van ! a jobboldalon.) és a nem­zetnek két egymásra utalt részét egymás ellen állítani ahelyett, hogy összefogjuk őket, ahelyett, hogy előbbre vigyük és valóban megoldjuk azokat a kérdéseket, amelyeket meg kell oldani. (Ugy van a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház ! Épen ezért a magam ré­széről azt kérem Bleyer t. képviselőtársamtól, hogy bizonyos türelmet mutasson a kormány azon törekvésével szemben, amelyet jóhiszeműen köve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom