Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-162
448 Az országgyűlés képviselőházának alispánjától. Ezt a nyilatkozatot válasz nélkül hagytam, mert ez az ügy a parlament előtt volt, ez a nyilatkozat azonban alkalmas arra, hogy ugy t. képviselőtársaim gondolkodását, mint az egész országnak véleményét is téves utra terelje. Bihar vármegye alispánja nyilatkozott abban a tekintetben, hogy Bihar vármegye akkori főispánja ő előtte annak a kivánságának adott kifejezést, hogy azt a bizonyos ominózus márványtáblát távolitsák el. Őszinte sajnálattal kell itt a nagy nyilvánosság előtt megállapítanom, hogy az alispán ur ezzel a nyilatkozattal megtévesztette az országot, annál az egyszerű oknál fogva, mert nemi is ő volt az alispán abban az időben, amikor ez az ominózus márványtábla odakerült. Az alispán ak'kor Bárányi András volt, és még félesztendeig ezután Bárányi András maradt az alispán, mig Fráter László akkor egyszerű járási főszolgabíró volt. Ha tehát a főispán ur e kivánságát Fráter Lászlóhoz intézte, nem a vármegye alispánjához intézte, hanem egy egyszerű járási főszolgabíróhoz. (Kuna P. András: De mégis mondta!) Vagyok olyan lelkiismeretes emben, vettem magamnak a fáradságot és Berettyóújfalun megállapítottam, hogy a nyugalmazott alispán milyen helyzetben volt ebben a kérdésben. Megállapitottam, hogy soha sem szóban, sem írásban a főispán ur felszólítást nem intézett hozzá a márványtábla miatt, már pedig teljes félesztendeig hozzá kellett volna fordulnia. T. Képviselőház! Őszintén sajnálom, hogy hogy ez az ügy épen olyan érzékeny oldalakat érint, hogy tudniillik a t. többségi pártnak általam mindig nagyrabecsült . elnökét is indirekte érintette. Hangoztattam, hogy ez az ügy az ő személyét és családját nem érintette, ellenben meg kell állapitanom azt, hogy azóta a következő letagadhatatlan tények jutottak tudomásomra: A Révay nagy lexikon I. köteténeik 456. lapoldalán: a zsadanyi ós törökszentmiklósi Almásy-család nemesi ágának tagjai között 3. szám alatt fel van véve igen t. képviselőtársunk is. Az Országos Monográfiái Társaság kiadványának »Magyarország vármegyéi és városai«, Pest vármegye I. kötet 439. oldalán a zsadanyi és törökszentmiklósi Almásy-család tagjai között fel van véve László, Jászberényben ügyvéd, Sándor, a pomázi járás főszolgaibirája. A nemzeti ellenállás szereplőit megörpkitő márványtáblán van megörökítve »Almássy« dupila s és y megjelöléssel, Almásy Sáindor pomázi tb. főszolgabíró. A Magyar Hiszekegyet Terjesztő Bizottság Budapest, IV., Semmelweis ueca 25., propaganda nyomtatványán, amelyet minden t. képviselőtársunk megkapott, a társelnökök névsorában fel van véve törökszentmiklósi és zsadanyi Almásy Sándor főispán. Ha ehhez hozzáveszem azt a nyilatkozatot, amelyet Bihar vármegyének akkori alispánja, Bárányi András nyugalmazott alispán ur mondott, hogy a vármegye márvány táblájára azon okból kerültek ezen előnevek, mert a főispán egész főispánsága idején következetesen mindenkor és mindenütt azt a nyilatkozatot tette, hogy a két család egy és ugyanaz, csak idővel elszakadtak egymástól, tehát ő okozta a köztudatot, ő okozta^ azt, hogy a zsadanyi és törökszentmiklósi előnéy megilleti és igy ő okozta, hogy ' a márványtáblára a neve elé ez' a két élőn év felkerült, — azt hiszem eléggé feltártam az ügyet a Képviselőház előtt. 162, ülése 1928 május 1-én, kedden. T. Képviselőház! Még egy tévedésemet kell itt a Ház naplója számára megörökítenem. Legutóbb azt mondottam, hogy a főispán urnák körülbelül egy esztendeje lett volna, hogy eltávolítsa m márványtáblát. Tévedtem. Nem egy esztendeje, hanem közel két esztendeje lett volna, amennyiben 22 teljes hónapon át ment el a főispán ur mindig ezen márványtábla mellett anélkül, hogy ezt levétette volna. Nem akarok polémiába bocsátkozni, nem akarok geneologiai fejtegetésekbe bocsátkozni, tény az, hogy a gróf Álmásyak' közül is, a kezeim között lévő nyilatkozat szerint gróf Almásy Pál a leghatátrozottabWan tagadja, hogy a két család egy és ugyanaz lett volna. Mindezekből kifolyólag mindent lehet reám mondani, csak azt nem, hogy mikor ezt a kéirdést itt szóvá tettem, nem voltam eléggé elővigyázatos abban a tekintetben, hogy ia való tényállásról megyőződést szereztem volna. T. Képviselőház! Hivatkoztam legutóbbi beszédemben arra, hogy Lindenberger János kisprépost előtt miként nyilatkozott a főispán. A tegnapelőtti napon Bihar megyében megállapítottam azt, hogy névcsere történt, amenynyiben nem Lindenberger János kisprépost előtt, hanem Lányi József felszentelt .püspök ur őméltósága előtt hangzott el ez a nyilatkozat. Én nem akarok ezzel a kérdéssel többet itt foglalkozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha csalódtam volna, lett volna annyi férfias bátorság bennem és tartottam volna becsületbeli kötelességemnek, hogy bocsánatot kérjek mindazoktól, aikiket megbántottam, de az elmúlt napokban is arról győződtem meg, hogy nemcsak hogy nem tévedtem, hanem épen ellenkezőleg, önmaga a főispán ur okozta azt, hogy ilyen kényes és kellemetlen helyzetbe került, ebből kifolyólag nem tudom megtenni azt, hogy eddigi megállapításaimat bármely tekintetben módosíthassam. Megtehetek még egy elégtételt a főispán urnák, ha reflektál reá. Megtehetem azt, hogy nem a mentelmi jog védelme alatt, hanem a nagy nyilvánosság 1 előtt ismétlem meg kijelentéseimet, hogy ezzel utat és módot szolgáltassak neki arra, hogy engemet a független bíróság elé állítson. Ha erre szükség van, ha tovább alkarja folytatni ezt az ügyet, ezt készséggel megteszem, mert nem akarom őt abba a helyzetbe hozni, hogy sem bírói utón, sem lovagias utón rajtam elégtételt ne^ vehessen. De mint mai felszólalásom is mutatja, azt sem tartottam volna helyesnek, hogy hírlapi utra térjek, mert ebben az ügyben minden mást kerestem, csak botrányt nem, és nem kellemetlenségokozás volt a célom. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Alrnásy Sándor!) Elnök: Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az inditványkönyy felolvasása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjéikí az inditváhykönyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző: Az indítvány könyvben ujabb bejegyzés nincsen. Elnök: Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs-könyvet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző: Az interpelláció s könyvben a következő interpelláció van bejegyezve: Bródy Ernő a kereskedelmi ministerhez a budapesti halálsorompó tárgyában — szóval.
