Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-162
428 Az országgyűlés képviselőházának való védekezés céljaira 1 millió pengő áll rendelkezésemre. Ennek keretében módomban fog állni, hogy az intézkedéseket itt is megtegyem és fedezetet biztosítsak ezekre a célokra. Megnyugtathatom a mélyen t. képviselő urat, hogy ebből a felszólalásból kifolyólag újból ki fogom küldeni, amint már egyszer kiküldtem szakközegemet és az ő jelentése alapján fogok dönteni a kérdés fölött, mert hiszen a sorrendet mindig meg kell állapítani, hogy mely munkák sürgősebbek és melyek még halaszthatók és természetesen, hogy a kevés fedezet következtében mindig azokat kell elvégezni, amelyek végképen halaszthatatlanok. Ismétlem, hogy a kiküldendő szakközegek jelentésének alapján fogom eldönteni, hogy ezek a munkálatok, amelyeket mélyen tisztelt Melczer László képviselőtársam felhozott, azok közé tartoznák-e, amelyeket tovább halasztani nem lehet. Megnyugtathatom mélyen t. képviselőtársamat, hogy erre vonatkozólag a legközelebb intézkedni fogok. Kérem a t. Házat, hogy a rovatot elfogadni méltóztassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 5. rovatot elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 6. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): 6. rovat. A dunabogdányi kincstári kőbánya kezelésére 71.949 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 7. rovat. Halászat fejlesztésére 20.000 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. rovat. Öntözések és vizierők tanulmányozására 10.000 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Közérdekű lecsapolások előmozditására és végrehajtására és a tiszavölgyi belvízrendezés előmunkálataira az 1923: XLI. te. alapján 33.520 P. Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Lelkiismeretemből folyó kötelességemnek tartom, hogy ennél a tételnél felszólaljak és hogy az igen t. földmiyelésügyi minister ur támogatását és segítségét, ahogy magyarul mondani szokás, protekcióját kérjem közérdekből egy másik mélyen t. minister urnái, a pénzügyminister urnái. Nem tisztán és kizárólag helyi érdekről van szó, ebben a szegény, megnyomorított, tönkretett csonka országban tulaj donképen egy kis országrészről van szó. Győr— Sopron, Vas-, és Veszprém megyék összesen 120 községének exiszteneiális, létérdekeiről van szó. A Kis-Rába-toroki duzzasztógátnak államköltségén való megépítése, vagy pedig- az érdekeltség, a Rába szabályozási társulat kötelékébe tartozó érdekeltség, még szűkebbre szoritva a Kis-Rábához tartozó érdekeltségek részéről való megépitése: ez a kérdések kérdése. Az emiitett három, illetőleg négy tőzsgyökeres magyar vármegyének jobbára szegény földmives, kisgazda közönségének kenyérkérdése, létfentartási kérdése ez. Az 1904: XXXIX. te. 2. §-a felhatalmazta a f öldmivelésügyi minister urat, hogy a Kis-Rábatoroki duzzasztógát megépítésére a Rábaszabályozó Társulatot kötelezze, mely gátnak az a rendeltetése, hogy 8—9 malmot, évszázados jogon nem is a Kis-Rábán, hanem mesterséges csatornán működő kis malmot hajtson, amelyen 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. ma nem búzát, rozsot, zabot, kukoricát őrölnek, hanem búbánatot őrölnek, különösen ha nem gondoskodunk arról, hogy egymillió pengőt kitevő gátépitési költség teljesen, az állam részéről fedeztessék. Az 1904: XXXIX. te. 11. §-a szintén érezte, hogy itt segíteni kell. A RábaszabályO'zási - Társulat érdekeltségébe egyébként 120 község tartozik 231.104 katasztrális holddal. Ezek az adatok, amelyeket felolvasok — szokásom ellenére, mert nem szoktam írásokat használni felszólalásaimnál — hitelesek, azokat dr. Ostffy Lajos barátom, a celldömölki kerületben jeles képviselő-elődöm, nehéz időkben Vas vármegye főispánja, szolgáltatta kezeimhez. Ezen autentikus, adatok szerint 120 község van itt érdekelve 231.104 katasztrális holddal. Ezeknek az évi állami földadója 669.687 pengő, és — kegyeskedjenek, dacára az idő előrehaladott voltának és ebéd előtt való állapotunknak, meghallgatni — (Derültség.) a rábaszabályozási adó címén 467.530 pengő az adó, vagyis ezen 120 községbe tartozó érdekeltek átlag 70%i-át fizetik rábaszabályozási adó címén az egyenes állami földadónak. Tulaj donképen ezt lehetne mondani, hogy tartsák fenn, építsék fel ezt a Kis-Rába-toroki duzzasztó gátat, amely hat magyar • községet lát el öntöző vizzel, állatitató vizzel és az ott levő kutakat is táplálja, azonkívül^ 8—9 kis malmot is hajt, ezek a községek, épen azok, melyek érdelkeltek, mert a többi, a Rába szabályozásánál érdekelt községnek ehhez alig van valami köze. Például a kerületembe tartozó Egyházaskesző község, amely 95% Rába szabályozási illetéket fizet, olyan messze van ehhez a Rába-toroki gáthoz, a Kis-Rábához mint Makó Jeruzsálemhez. Én ugyan nem mértem ki Makótól Jeruzsálemig a távolságot, (Derültség.) ezzel csak azt akartam jelezni, hogy semmi néven nevezendő köze nincs a Rábaszabályozási Társulat emiitettem költségeinek ehhez a csatornához» Azonban, igen t. uraim, ha erre a szegény kilenc kis malomra és arra a hat szegény községre ruházzuk azt_ a kötelezettséget, hogy egymillió pengőt izzadjon ki, akkor méltóztassanak csak elképzelni, hogy ez fölmegy például Fertőrákoson a jelenlegi száz percent adón felül 200 percentre, Fertőszénlakon pedig a jelenlegi 150 percent rábaszabályozási adón és az egyenes államiadó 150 percentjén felül 300 százalékra és igy tovább. Megmozdult ez az egész vidék. Én nemcsak a magam nevében beszélek, hanem beszélek 120 derék magyar község becsületes, szorgalmas es istenfélő, hazát szerető és fentartó népének léte érdekében. Azonkívül beszélek, igen t. képviselőtársaim: sokorópátkai Szabó István. Eötvös Lajos, Plandorfer Ignác, — kérem, pontosan akarom elsorolni — Turi Béla és a Győr-városi képviselő urak: gróf Zichy János és Malasits Géza nevében, szóval pártkülönbség nélkül, faji és felekezeti különbség nélkül, — ezt nem szándékosan mondom egymás mellett — érdekelve van ott 8—10 képviselőtársam. Megmozdult ez a vidék. Ennek a 120 községnek népe elhatározta, hogyha másképen nem megy, felkerekedik, berak a tarisznyájába mindenki egy-két napi élelemre valót és jön a föld népének ministeréhez, a földmivelésügyi minister úrhoz és kopogtat az ő szivének ajtaján. Ha csakugyan jöttek volna, én azt tanácsoltam volna nekik, hogy miután a földmivelésügyi minister ur szive ugy is nyitva van a magyar nép számára, kopogtassanak a pénzügyminister urnái, az ő szive is nyitva van a magyar nép számára, az adófizető számára, kopogtassanak tehát az állam kamrájának kapuján. De én lebeszéltem