Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

412 As országgyűlés képviselőházának sági egyesületeket felsegítse, egy első kezdő lépést látok. A gazdasági egyesületek jelenlegi állapotukban teljesen képtelenek arra, hogy eredményes munkát fejthessenek ki, mert vagyonukból a forradalmak és az inflációs idők alatt teljesen kifosztattak, nincs tehát alkalmuk arra, hogy_ munkájukat a vidékre jobban ki tudják terjeszteni. Az a pár száz pengő, amennyi ebből a 20.000 pengős dotációból egyegy gazdasági egyesületre jut, vajmi kevés és nem sokat lendit rajtuk. Engedje meg azonban a minister ur, hogy én egy tiszteletteljes javaslattal álljak elő, amely megoldaná ezt a kérdést. Ez a javaslat arra vonatkozik, hogy a gazdákat a terhektől mentesítsük és őket jobb felügyelet alá helyezzük. A minister ur és a t. Ház nagyon jól tudja, hogy a vidéki mezőgazdasági kamarák nem váltak be (Forster Elek: Kevés kivétellel!) és azokat a reményeket, amelyeket hozzájuk fűztek némelyek, szintén nem váltották be, azért mert területük túlnagy arra, hogy érdemleges munkát tudjanak végezni, azok a vidékek, amelyek alattuk állanak, anynyira különböznek ugy a termelés, mint a klíma és egyéb viszonyok tekintetében, hogy nem lehet őket összeölelni és egy kaptafára venni. Ezért nem kell ezekkel a vidéki kamarákkal tovább kísérletezni, fel kell őket oszlatni és tevékenységüket át kell vinni a gazdasági egyesületekbe. (Förster Elek: Helyes!) A gazdasági egyesületeket kell erősen kifejleszteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket az egyesületeket szoros nexusba ' kell hozni az Országos Mezőgazdasági Kamarával. Egy ilyen kis csonka országnak, mint a miénk, untig elég egy mezőgazdasági kamara. A mezőgazdasági kamarai illetékek igen nagy összeget képviselnek. Ezt az összeget a felére is lehetne redukálni akkor, ha ajánlatom elfogadásra találna, a megmaradó félösszeget pedig ugy kellene megosztani, hogy annak kétharmadrésze a gazdasági egyesületeket, egyharmad része pedig az Országos Mezőgazdasági Kamarát illesse meg. Ajánlom az igen t. minister urnák figyelmébe, hogy erről gondolkodjék és a teljesen felesleges vidéki mezőgazdasági kamarákat mielőbb szüntesse meg. (Helyeslések balfelől és és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szuhányi Ferenc! Szuhányi Ferenc: T. Képviselőház! Mint az előttem szóló t. képviselőtársam, én is a gazdasági egyesületek jobb dotációja érdekében óhajtottam felszólalni, (Helyeslés jobb felől.) legyen szabad azonban mégis néhány szóval a mezőgazdasági kamarákat védelmembe vennem (Helyeslés a jobboldalon.) azzal a támadással szemben, amely most ellenük a t. képviselőtársam részéről elhangzott. Am lg nem voltak mezőgazdasági kamarák, addig általános közóhaj nyilvánult meg azok létesítése iránt. t Amióta pedig megvannak, azóta sok támadásnak vannak kitéve, (Egy hang a balközépen: Mert nem váltak be ! — Szilágyi Lajos: Szervi hiba!) amelyeket azonban énszerintem nem érdemelnek meg. Mert, amint legalább én tapasztalom a debreceni és a tiszántúli mezőgazdasági kamaráknál, azok nagy tevékenységet fejtenek ki és a mezőgazdasági kultúra terén hasznos és szép eredményeket tudnak felmutatni. (Egy hang a balközépen: Kivétel van mindenütt! — Mozgás és zaj a jobbés a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! . '..: ÍIA! :&

^ÜI 162. ülése 1928 május 1-én, kedden. Szuhányi Ferenc: Áttérek már most a gazdasági egyesületek támogatására. Magam is konstatálom azt az előrehaladást az állami költségvetésben, hogy a múlttal szemben most már csakugyan találunk egy tételt, amely az egyesületek segélyezésére szolgái, mert a múlt évben ilyen tétel valóban nem szerepelt a költségvetésben. Fel van most véve a költségvetésbe 24.800 pengő, de ebből 4800 pengő lap< előfizetésére megy, ugy, hogy a gazdasági egyesületek segélyezésére csak 20.000 pengő marad meg. Ha most tekintetbe vesszük, hogy ebben a csonka országban is 38 gazdasági egyesület van, akkor olyan csekély összeg esik egy-egy gazdasági egyesületre, hogy ez a segélyezés igazán nem tekinthető másnak, mint egy kis alamizsna-nyújtásnak. Ugy tudom, hogy eredetileg a földmivelésügyi minister ur 80.000 pengő felvételét kontemplálta erre a célra, de a pénzügyministerium illetékes költségvetéstrevideáló osztálya azután 75%-kai, egészen 20.000 pengőig csökkentette ezt a tételt. Ugy látszik tehát, hogy a pénzügyministerium nem nagy súlyt helyez a gazdásági egyesületek működésére. (Mozgás a balközépen.) Pedig vagy van reájuk szükség, vagy nincs. Ha nincs, akkor ennyit sem érdemelnek meg, ha pedig van reájuk szükség, akkor valóban nagyobb dotációval lehetővé kell tenni, hogy működésüket eredményesen folytathassák. Én jól tudom, hogy ma már, amikor itt a plénum előtt tárgyaljuk a költségvetést, nagyon bajos itt költségvetési tételeket megváltoztatni. A kérésem mégis az, hogy ebből a csekély összegből a szegény egyesületeket méltóztassék anyagi helyzetükhöz aránylagosan támogatni, mert vannak nagyon jó anyagi helyzetben levő egyesületek, amelyek e nélkül, a reájuk eső csekély összeg nélkül is egészen jól tudnak prosperálni. Továbbá kérem, hogy a jövő költségvetésben feltétlenül méltóztassék erre a célra sokkal, de sokkal magasabb dotációt felvenni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A tételt egyébként elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem.) Minthogy szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földniivelésügyi minister ur kivan szólni. Mayer János földniivelésügyi minister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam azt kívánja, hogy a külföldi lóvásárlásoknál valamilyen szervezet védelme alá helyezzük a lótenyésztő gazdákat, hogy a. lóvásárokon ne legyenek kitéve a külföldiek, kénye-kedvének. A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége épen ebből a célból alakult és pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara lett megbizva, hogy épen azzal a kijelölt céllal, amelyet itt Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam felvetett, ezt a szövetséget alakitsa meg, hogy a külföldieknek nálunk történő vásárlásainál a gazdák védelemben részesüljenek. Amig ez a szövetség meg nem alakult, a külföldi vásárlók — különösen az oroszok — 2—3 milliót adtak a gazdáknak lovankint. A gazdaközonség igy még a minimális összegen is alól volt kénytelen lovait eladni, de lóvásárlásck hiányában mégis kénytelen volt oda adni lovait, mert máskülönben nem tudta eladni. Amióta a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége megalakult és védelmet nyújt, azóta csak e szövetségen keresztül engedjük a külföldieket vásárolni. így mégis 3—4—5, sőt egyesek még 700 pengőt is kapnak lovankint, aszerint, hogy