Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-154
Az országgyűlés képviselőházának 1 gyalt pótlék előirányoztatott, adva volt az alkalom arra, hogy az a hiba, amely annak idején elkövettetett azáltal, hogy a Curia és a közigazgatási biróság elnöke által élvezett pótlék a legfőbb állami számvevőszék elnökének, az alkotmányjogi biztositékot alkotó törvények rendelkezései ellenére megadatott, reparáltassék. Ezért nem tudom elgondolni, hogy miféle okok inditották a kormányt, és elsősorban a legfőbb számvevőszék elnökséget arra, hogy ezt a pótlékot nem állitották be a legfőbb állami számvevőszék költségvetésének előirányzatába. Én nem hiszem, hogy a kormányt ebben célzatosság vezette vo;na, de mert igen lényeges kérdésnek tartom, ismétlem nem személyes tekintetből, hanem a legfőbb állami számvevőszék függetlenségének garaneiájai szempontjából. (Gaal Gaston : Nem a fizetéstől függ.) Igen t. képviselő ur, ha az elnöknek és másodelnöknek ugy van szabályozva az illetménye, hogy azt az illetményt, amelyet a minister vagy politikai államtitkár kap, mindenkitől függetlenül automatice meg kell kapniok, (Gaal Gaston : Az a baj!) anyagiak tekintetében ennél nagyobb függetlenségi garanciát nem is lehet követelni, amihez ragaszkodnunk kell éppen legfőbb ellenőrző hatóságunknál, állami érdekekből. Egyébként — mondom — én ebben a kérdésben a t. kormánytól, elsősorban, a pénzügyminister úrtól egyelőre csak tájékoztatást kérek. Ebből az alkalomból még kitérni kivánok az államadóssági ügykörre, amelyre az előadói székből Őrffy Imre igen t. barátom és képviselőtársam egyenesen provokálta a Házat. Teljesen egyetértek az előadó úrral abban, hogy az államadósági ügykör gondozása a legfontosabb állami feladatok egyike. Helytállónak tartom igen t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, hogy ebben a Házban az államadóssági ügykör birálata, mintha egészen ellanvhult volna. De igen t. előadó ur, ebből ne tessék azt a következtetést levonni, mintha ebben a Házban és elsősorban az ellenzékben nem volna elég érzék az államadóssági ügykör nagy fontossága iránt. Én magam költségvetési bírálatomban nem egyszer részletesebben kitértem az államadóssági ügykör birálatára. A hibát tehát ne a képviselőházban és főleg ne az ellenzéki oldalon keresse a t. előadó. A hibát méltóztassék a kormányban keresni. Utalok a pénzügyminister ur expozéira. Ha az igen t. képviselőtársam elolvassa az egyes költségvetések tárgyalásánál mondott expozékat, azokból megállapíthatja, hogy a kormány egységes programmot államadóssági ügykörre nézve egyáltalában nem terjesztett elő. Elég ha arra utalok, hogy mintegy 47 tipusu államadósságunk van. Ezeknek pusztán a rendezése is egy Programm. De számtalan programmpont adódnék meg az államadósság rendezése körül. A kormány eddigelé úgyszólván csak arra szorítkozott, hogy a prágai és az innsbrucki egyezményeket megkötötte. E mellett előkészitette és felvette a szanálási kölcsönt. Más tekintetben holtponton tartja az államadóssági ügykört, különösen rendezés szempontjából Még csak nem is sejteti a t. kormány a t. Házzal, hogy ezzel a halogatással mi a célja. Ez alkalommal azonban nem kivánok az államadósságok birálatával érdemben foglalkozni. Csak arra kérem az igen t. pénzügyminister urat, hogy a valorizációs törvények az államadósságokra kiható rendelkezéseit érvényesítse a jövőben előterjesztendő költségvetési előirányzatokbanTudjuk, hogy a háború előtt és a háború alatt felvett állmadósságokról szóló kötvények nagy részét a t. minister ur a valorizációról szóló törvényjavaslat megszavaztatása által B. listára helyezte. De nem a valorizáció mellőzésének kérdését kivánom most tárgyalni. (Gaal Gaston közKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XI. L ülése 1928 április 17-én, kedden, 33 beszól) Aláhuzottan kiemelem, hogy az államadóssági kötvények túlnyomó részét a t. kormány B.-listára helyezte, amivel azt akarom jelezni, hogy ezek az államadóssági kötvények tovább élnek és zörgetnek az államháztartás ajtaján és kívánják, követelik az állam hitele érdekében, hogy valorizáltassanak. Most azonban csak arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy azoknak az államadóssági kötvényeknek, amelyek a magyar állampolgárok, vagy pedig külföldi semleges államok polgárainak kezében vannak, kamatait és tőketörlesztési részleteit külön csoportban, illetőleg külön alrovaton irányozzák elő ezentúl a költségvetésben. Viszont külön csoportban és külön alrovatban irányozza elő azoknak az államadóssági kötvényeknek kamatait és^ tőketörlesztési részleteit, amelyek a trianoni béke kegyetlen kényszere folytán valorizáltattak. Hadd lássa a velünk érző igazságos külföldi közvélemény, hogy milyen eret vágott rajtunk a trianoni béke azáltal is, hogy kényszeritett bennünket az entente-államok polgárainak kezében lévő kötvényeink valorizálására, ami által elzárta a magyar állampolgárok és semleges államok polgárai számára a valorizációt. Még azt kérném az igen t. pénzügyminister úrtól, hogy a magyar királysági kölcsönt, a szanálási kölcsönt az államadósságok sorozatában az utolsó helyről az első helyre, homloktérbe állitsa be a költségvetési előirányzatba. Szükséges ez azért, mert ez a kölcsön mindennél ékesebben beszél, mindennél hitelesebben dokumentálja Csonka-Magyarország hitelképességét és hitéiképességének szilárdságát. Mostani tagozatban olyan helyen szerepel a költségvetésben és a költségvetés nyomán a vonatkozó zárszámadásban ez a magyar királysági kölcsön, hogy a nem avatott alig veszi észre. Az érintett kérdésekre nézve kérem a t. kormány felvilágosításait, illetőleg az általam előadottak figyelembevételét a jövő évi költségvetési előirányzatok szerkesztésénél. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Györki Imre ! Elnök : A képviselő Ur nincs itt, töröltetik. Kivan valaki szólni 1 Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Képviselőház ! Ugy ezen az oldalon, mint a túlsó oldalon néhány képviselőtársam szóvátette azt a körülményt, hogy immár hetedszer van alkalmam képviselni a ministerelnöki tárcát. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ehhez a tényhez néhányan ezen az oldalon elismeréssel, a túloldalon pedig bizonyos kritikával szólottak hozzá. Én erre a magam részéről csak annyit kivánok megjegyezni : én nem vagyok barátja a jubileumoknak (Helyeslés), mert sajnos, a jubileumok elsősorban az élet mulandóságára emlékeztetnek, emlékeztetnek arra, hogy közelebb jutottunk ahhoz a perchez, amikor ezzel az élettel le kell számolnunk. De nem szeretem a jubileumokat azért sem, mert önérzetes, a nemzet érdekét szem előtt tartó férfi nem a múltra szeret visszatekinteni, hanem a jövőbe néz. (Ugy van! jobbfelől.) Sajnos, be kell vallanom, hogy azokhoz a nagy célokhoz mérten, amelyek a nemzet előtt kell, hogy lebegjenek, hogy a maga sorsát javítsa és előbbre vigye, az erők, amelyek eddig rendelkezésünkre állottak, a cselekmények és tettek, amelyeket véghezvittünk, aránylag kevés eredménnyel bírtak ahhoz, hogy a nagy célokat valóban megvalósitani képesek legyünk. Mindig a jövőt kell tehát néznünk, biznunk kell lendületlenül ebben a jövőben : nem kell hátra tekintenünk és nem kell jubileumot ülnünk, hanem arra kell törekednünk, hogy teljes 5
