Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-162

4ô2 Az országgyűlés Jcépviselőházánalc 162. ülése 1928 május l-én

f kedden. amely nagyban nélkülözi a tárgyilagos bírálatot és túlozza azokat a hibákat, amelyek ott kétségkívül előfordultak. Annak idején, 1926-ban, amikor ez a Burgonyatermelő Szövetkezet megalakult, a piacon teljesen stagnált az értékesítés és három vármegyének képviselői a főispánok vezetése alatt jöttek el hozzám küldöttség'

1 eg és hangos szóval követelték, hogy valamilyen értékesítési szövetkezettel a burgonya piacra jutását biztosítsuk állami támogatással, mert különben a szabolcsi burgonyatermelő vidék, amely burgonya szempontjából éléstára egész Magyarországnak, amely kivitelűnket is nagymérvben produkálja, teljes válságba jut, hiszen vannak gazdaságok, amelyeknél a burgonya értékesítésén fordul meg a gazdaság egész sorsa és jövője. Ez alkalommal fordultam én a kormányhoz és követeltem a burgonyaértékesitő szövetkezet részére azt a támogatást, amellyel a szövetkezet működését tényleg megkezdte. Itt kétségtelenül történtek hibák. Volt egy bur* .gonyakötás, amely az árak feljebbvitele szempontjából történt, amelyet lekötött ez a szőve;kezet külföldön, Cseh-Szlovákiában. Közben azonban a csehek felszabadították a burgonyabevitelt, úgyhogy azután annyira felment az ára, hogy amikor le kellett fedezni az árut, két milliárd koronát veszítettünk ennél az egy kötésnél. Két milliárd korona .— természetes dolog — 160.000 pengő, de még mindig nem nyolc milliárd, amint azt Beck Lajos t. képviselőtársam feltüntette. Semmi értelme annak, hogy a tárgyilagos kritikát mellőzve, objektiv elbírálás helyett nagyítva tárjuk a nagy nyilvánosság elé ezeket a kérdéseket (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a balközépen!) és komprommittáljuk azt, amit a termésértékesités szempontjából létrehoztunk, amit épen a képviselők követetelesére csináltunk meg. Sajátságos és jellemző nálunk, hogyha valami nincs meg, akkor állandó követelés mutatkozik, hogy csináljuk meg, de mihelyt megcsináljuk, pereatot kiáltanak rá és az objektivitás mellőzésével kritizálják, úgyhogy mintegy komprommittálni akarják mindazt, amit a kormány kezdeményezésükre előbb közkívánatra foganatosított. (Ugy van! Ugy vak! a jobboldalon.) Nem tudom, hogy milyen veszteségekre hivatkozott még Beck Lajos t. képviselőtársam, ennél a szövetkezetnél azonban más veszteségek nem voltak. Bírálta továbbá az Alföldi Gyümölcs^ és Értékesitési Szövetkezet működését és azt állította, hogy ez hat hét leforgása alatt h or rendus nagy veszteségeket ért el. Ez a szövetkezet nem hat hétig működött, hanem hat hónapig és itt ugyanaz az eset volt, mint a szabolcsi burgonyaértékesitésnél. Teljesen pangott, stagnált a gyümölcskereskedelem és a már meglevő gyümölcs száz vagonszámra jutott szemétre, nem tudtuk a piacra vinni. Akkor történt, hogy ennek a gyümölcsértékesitő szövetkezetnek működését állami támogatással, állami pénzzel megkezdtük. Kivittünk 107 vaggon gyümölcsöt külföldre, ami mégis csak jelentős nagy mennyiség. Átdobtuk a határon, pénzt kaptunk érte és nem került a szemétdombra a már meglévő érték. Ezenkívül a mintacsomagolás terén olyan példaadó működést fejtettünk ki, amelyet azután az összes kereskedők átvettek és amely nyomon haladunk most is, a csomagolás és szállítás terén. Nem tudom, hogy a képviselő ur miért hivatkozott a Hidroflóra részvény társaságra, mert ezzel a szövetkezet egyáltalában semmi néven nevezendő üzlet összeköttetésben nem volt. Csak az történt, hogy felajánlotta szolgálatait, csatlakozni kivánt a termelők szövetkezetéhez, a termelők szövetkezete azonban ezt a felajánlkozást nem vette igénybe és nem bonyolított le semmi néven nevezendő üzletet a Hidroflóránál. Téves az információja a t. képviselő urnák a Schönwald céggel való összeköttetésünk tárgyában is, mert ezzel sem voltunk semmi néven nevezendő összeköttetésben. Öszszeköttetésben voltunk az Agrár- Indusztriáyal, amely a Magyar Földhitelintézet terményértékesítő alvállalata és szerződéses viszonyban voltunk a Koncern Magkereskedelmi részvénytársasággal. Itt sem áll meg az, amit a képviselő ur mondott, hogy mi ennek uzsorakamatra, 36-5%-ra adtunk volna forgótőkét, az sem áll, hogy egy millió pengőt bocsátottunk rendelkezésére, mert a tényállás a következő: Kereskedelmi nyelven a metá üzletet kötöttünk ezzel a Koncern Magkereskedelmi részvénytársasággal, amely üzletbe mi 200.000 pengővel mentünk bele; ez 35-6%-a volt a befektetett tőkének. A szerződés tehát ugy szól, hogy az elérendő haszon 35-6%-a fog bennünket megilletni. Ez egy kicsit más, mintha azt mondottuk volna, hogy 36-5%-ra adjuk a forgótőkét, így tehát a t. képviselő ur tévedésben van. A lucernamag- és heremagbeszerzésről szintén erős kritikát mondott a t. képviselő úr atekintetben, hogy nem rendes versenytárgyalás útján szereztük be és biztositottuk a szükséges mag-ot. Itt a mezőgazdasági kamarákra bíztam a vetőmegbeszerzést és a mezőgazdasági kamarák a legmegbízhatóbb cégeket hívtak fel ajánlattételre, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amelyek zárt ajánlatok utján tették meg ajánlataikat, Nem áll tehát az, mintha külön kedvezményeztünk volna bizonyos vállalatokat, hanem szabályszerű, rendes zárt ajánlatu versenytárgyalás utján biztositottuk a magszükséigletet. Azt hiszem, Bedk Lajos t. képviselőtársam információját az »Omke« című kereskedelmi hetilap utján szerezte be, amely február 11-iki számában ugyanezeket az adatokat, ugyanezeket a számokat és ugyanezeket a vádakat emelte ellenünk. (Patay Tibor: Onnan ollózta ki!) A t. képviselő ur nem olvasta azonban ugyanennek a lapnak március 3-üki számát, amelyben a cikk írója felszólításunkra teljesen revokálta állításait és adatait, visszavont mindent, amikor tájékozást nyert az ügyekről. A cikk írója cikkét a következőkép fejezi be (olvassa): »Újólag és készséggel állapítjuk meg Gally Kálmán helyettes államtitkár eljárásának tökéletes korrektségét.« Gally Kálmán helyettes államtitkár ur ugyanis a közgazdasági főosztály vezetője, aki irányítja ezeket az akciókat. (Tovább olvassa): »A február 11-iki cikkben felsorolt téves állításokért és az azokból vont követkeeztetésekért ezennel bocsánatot kérek Gally Kálmán) helyettes államtitkár úrtól.« Amikor ezekért az adatokért felelősségre vonunk egy cikkírót és az revokálni kényt eleu állításait, ugyanakkor a törvényhozásban ugyanezeket az adatokat sorolja fel egy képviselőtársunk és nem tartja (kötelességének előre részletesen és alaposan tájékozódni az ügy iránt, hogy tárgyilagosi kritikát mondhasson a kérdéses dolog felett. Mi a kritika elől elzárkózni^ nem kívánunk, minden jó gondolatot, jó eszmét jó néven veszünk; és azokat, ha az ügy érdekében helyesnek találjuk, szivesen honoráljuk is, de az mégi sem helyénvaló do-