Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-161
Az országgyűlés képviselőházának 16 gességét. Arra kérném a minister urat, amire már tavaly is kértem és amire féligmeddig Ígéretet is kaptam, hogy Rajkán, amely a hármashatár szögének gazdiasági centruma, szervezzen egy ilyen téli gazdasági szaktanfolyamot. Ez nemzeti szempontból is nagyfontosságú lenne azon a nemzetiségi területen, mert gócpontja lehetne a nemzeti nevelésnek és szellemnek. Köszönettel tartozom a minister urnák azért, hogy a Szigetközben, amelyből mi egy második Kecskemétet akarunk csinálni, mint elsőrangú gyümölcstermelésre alkalmas területből, a kilitii gazdák faiskolájának jelentékeny segélyt adott és ezzel megindította az akciót, egyszersmind pedig lehetővé tette, hogy az szélesebb alapokon kiépüljön. Minden gazda ismeri a nehézségeket, amelyek ma a tejtermékek eladása körül mutatkoznak. Ugy érzem, hogy a nyáron e nehézségek még fokozódni fognak, sok helyütt nem fogják tudni a gazdák, hogy a tejjel mit csináljanak. Arra kérem a minister urat, hogy már most történjék gondoskodás a tejgyüjtő-telepek felállítása irányában. Akik az idén résztvettek a tenyészállatvásáron, örömmel konstatálhatták, hogy a tenyészállatvásár kilépett az egyszerű vásár keretéből és mintegy bemutatója lett egész mezőgazdasági termelésünknek. Egy hibát találtam és ezt szóvá teszem. Kár volt például a kertészetet ugy eldugni. Mindennek volt pavillon ja, különösen helyes volt, hogy a gazdasági szakoktatást mutatták be olyan plasztikusan, mint ahogy az történt. De a kertészet csak mellékesen, szerényen húzódott meg az egyik pavillonban, amelyben a husfeldolgozó-ipar mutatta be a maga termékeit. Nézetem szerint a kertészet szintén egy olyan tér, mint a baromfitenyésztés, amelynek igen szép kilátásai és perspektívái vannak. Szomorú tünet, hogy kanadai almát és barackot árulnak Budapesten drága pénzen és hogy minden üzlet tele van banánnal és narancscsal, magyarországi gyümölcsöt azonban az egész piacon nem találni. így nem csoda, ha kereskedelmi mérlegünk passzív, ha egy ilyen szegény országban van pénz ilyen luxuscikkekre. Pozsogár t. képviselőtársam szóvátette és hangsúlyozta a vizszabályozás gyorsabb tempóját. A minister ur dolga, hogy feleljen rá, a magam részéről csak azt jegyzem meg Pozsogár t. képviselőtársam / kritikájára,^ hogy négy év alatt több vizszabályozás történt, mint azelőtt tiz év alatt. Nagyon helyes volt, hogy a kormány a Lajta-szabályozás ügyét is magáévá tette és azt kellő mederbe terelte. T. Ház! Kötelességem, hogy itt a törvényhozás házában pár szóval kitérjek arra a hatalmas munkára, amelyet a csepeli kikötő-kormánybiztosság és a melléje beosztott mérnökök végeztek, A csepeli kikötő olyan hatalmas munka, amely ma párját ritkítja a világon, és ujabb bizonyítéka annak, hogy Magyarországnak vannak talán Európában a legjobb vízépítő mérnökei. Csak örömmel vehettük tudomásul annak bejelentését, hogy a földmunkások, illetőleg a földmives népesség aggkori biztosításáról szóló törvényjavaslat készen van és legközelebb már a Ház elé kerül. Egy-két szóval ki kell még térnem lótenyésztésünk válságára. Nagy a panasz az ország lótenyésztő gazdái között, hogy nincs ára a lónak és nem érdemes csikót nevelni. A nagy piacok, Bécs, a közös hadsereg, ma már nincsenek és ami vevő van, sokszor az sem kívánatos. '. ütése 1928 április 27-én, pénteken. 395 Kötelességem, hogy az orosz lóvásárló bizottság működésére felhívjam itt a minister ur figyelmét és szóvátegyem a gazdák elkeseredését e bizottságok eljárása ellen. Mert mit csinálnak ezek a bizottságok? Közzéteszik a falvakban, hogy jelentkezzenek azok a gazdák, akiknek megfelelő eladni való lovuk van. A kisgazdák jelentkeznek. Kiszáll két-három úriember, megbízott, megvizsgálják a lovat, azt mondják rendben van, ez a ló megfelel, ennyi és ennyi árat fognak körülbelül adni érte. Azután dobszóval kihirdetik és az újságban közzéteszik, hogy itt meg itt lesz a lóvásár. 4—500 lovat felhajtanak erre a vásárra, s vesznek belőle -— risum teneatis — 2—4, vagy 10 darab lovat. Az embernek csak ceruzát kell vennie a kezébe és kiszámíthatja, hogy mennyi munkanap és mennyi felesleges kiadás veszett igy kárba azzal, hogy az a. kisgazda odavezeti lovát nem is arra a lóvásárra, hanem inkább lókiállitásra. Mi magyarok különös szeretettel esünk bele abba a hibába, hogy állandóan lekopirozzuk azt, amit külföldön látunk. Ma divat lett az autó. A reklám azt mondja, hogy olcsóbb, mint a lófogat. Én ezt nem igen hiszem, mert hiszen a soffőr tartása épen még egyszer anynyiba kerül, mint a régi kocsisé. De tegyük fel, hogy olcsóbb, akkor is, — nézetem szerint — nem lett volna szabad egy lótenyésztő országnak megtennie, hogy a fővárosból, ahol a legtöbb idegen megfordul, jóformán kiirtsa a lovat. Egy fővárosi napilap akkor, amikor a minister urak autójának kérdését tette kritika tárgyává, csúfondárosan azt mondotta: »Hiszen a földmivelésügyi minister ur nem mehet lóháton a ministeriumába.« Hát, ez tréfának jó tréfa, nem is mehet lóháton, azonban az a tiszteletteljes megjegyzésem volna a minister úrhoz, hogy én a magyar első lótenyésztőt, a földmivelésügyi mimstert szivesebben látnám, hogyha két lipicain vagy nóniuszon menne keresztül a városon, mintsem autón. (Ugy van! jobbfelől.) S itt a nagybirtokhoz is volna egy szavam: tessék divatot csinálni ismét a szép lófogatból, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) mert az urak csinálják a divatot, ha a publikum azt látja, hogy az az igazi ur, aki lófogatot tart, akkor a ló megint divatos lesz. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez nemcsak agrárérdek, hanem ipari érdek is, mert ha lovat nem tartunk, elpusztul egyik legszebb iparunk, a kocsigyártás is, amely világhírű volt. (Kabók Lajos: Átalakul autóiparrá!) Az értékesités problémájával kapcsolatban több szónok szomorúan állapította meg, hogy nincs piacunk, nincs exportlehetőségünk. Németországban az olasz-magyar barátság jelei amelynek tanúi voltunk a legutóbbi napokban, igen élénk visszhangot keltettek. Én csak ismétlem most is azt, amit a külügyi vitánál megjegyeztem, hogy a mi német barátaink, akik irigy és sanda szemmel nézik az úgynevezett olasz orientációt, nagyon sokat tehetnek kormányuknál abban az irányban^ hogy a mi viszonyunk Németországgal kimélyüljön és pedig épen a g'azdasági exportlehetőség megadásával. De amikor mi nem tudunk dűlőre jutni Németországgal gazdasági tárgyalásainkkal, amikor Németország épen agrár-exportunk elé gördít állandóan nehézségeket, akkor Németország ne csodálkozzék azon, hogy nálunk az a régi baráti érzés, amely pedig bénünk ma is él, nem ölt aktivabb alakot. (Ugy van! jobbfelől.) Ez áll osztrák-magyar vonatkozásban is. Az osztrák lapok is. a pártok is, ugy a baloldaliak, mint a jobboldaliak, roppant sokat foglalkoztak az olasz képviselők látogatásával.
