Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

368 'Àz országgyűlés képviselőházának 161. ülése 1928 április 2t-én, pénteken. mát közölnie a megrendelésben, és kapja a leg­gondosabb csomagolásban azt az, árut abban a minőségben és mennyiségben, ahogy azt meg­rendelte. Hogy mindez mit jelent a forgalom­ban, csak azt tudja, aki a kereskedelmi értéke^ sitését nehézségeit ismeri. Keletkezik egy uj fajtája a büntetőjognak, mert hiszen ez az uj eljárás nem csupán azt jelenti, hogy a vevő áll szemben az eladóval, hanem az eladónak fele­lőssége van a közrenddel szemben, saját hazája termelésével szemben is. Ha tehát az eladó nem azt szállította a külföldi vevőnek, amit meg­rendelt, akkor a köz szempontjából büntetést érdemel. Mindehhez járul, hogy Amerika az export­fuvarozásnak kikötői és hajózási berendezé­sekkel való valóságos rendszerét épiti ki. Az európai piacokon pedig a hazai exporttevé­kenység irányitására valóságos export diplo­máciai szervezetet tart fenn, miként azt az igen t. előadó képviselőtársam találóan leirta. Most térjünk rá az értékesités magyar vi­szonyaira. A háború előtt és különösen a há­ború alatt a magyar termelő, -de a kereskede­lem iö védett állapotot élvezett. A mezőgazda­sági termelés aránylag primitiv szabályok és kereskedelmi szokások betartásával nyugodtan élvezte a biztos értékesités háborítatlan ^ idő­szakát az idegen termelés versenyének jófor­mán minden veszélye nélkül. Ebből következik, hogy a termelő és a kereskedő sem volt beren­dezve a magasabb igények megfelelő kielégí­tésére. A háború után ez az állapot nem változott. Nehezíti a mai helyzetet, hogy a most forga­lomba kerülő gabonának 65 százaléka a kis­termelőtől származik, és míg- a háború előtt Bánátnak és Bácskának búzáját is exportál­hattuk, ma, ha a Tisza-vidék összes feleslegeit exportáljuk is, az összes kivitelre kerülő búza­mennyiségnek legfeljebb 60 százalékát éri el ez a mennyiség, amely a nagyobb gazdaságokból és a Tiszavidék feleslegeiből származik. Ez a változás pedig épen akkor alterálja búzaex­portunkat, amikor a tengerentúli kiváló minő­ségű Manitoba és Hartwinter búzák nagy mennyiségben kerülnek piacra és teszik igé­nyessé a nyugat európai piacot. Ezek áttekintése után tisztába kell jönnünk azzal, hogy mezőgazdaságunk milyen minő­ségű, mennyiségű terményeket termeljen ugy, ahogy a legelőnyösebb érvényesülés lehetősége és a külföldi fogyasztópiac igénye azt megkí­vánja. Amikor ezzel tisztába jöttünk, be kell állí­tanunk ide egy kereskedelmi szervezet, még­pedig jelszavaktól, és előítéletektől mentes szer­vet, tisztán a praktikum szabályai szerint, egy olyan kereskedelmi szervet, amely képes lebonyolítani ezt a reá háruló feladatot és pe­dig azoknak az ujabb kereskedelmi elveknek és ri szabályoknak betartásával, amelyeket az előbb előadottakban bátor voltam megemlíteni, amelyet Amerika exportja mutat és amelyhez való igazodás nélkül mi külföldi piacon kellő­leg érvényesülni nem tudunk. A kereskedelmi feladat betöltésére nézetem szerint, mindenek­előtt a legalkalmasabbnak jelentkező és már eredményes munkára visszatekinthető szövet­kezetek felelnek meg. Ebben a kérdésben fe­lelni akarok arra, amit Beck igen t. képviselő­társam mondott. Itt ne méltóztassék félreérteni, nem arról van szó, hogy a kereskedelem kezé­ből kivegyük az életfeltételeket, azt a szerepet, amelyet a gazdasági életben be kell töltenie, de kell lennie egy szervnek, amely a magyar gazdasági közigazgatás mögött elhelyezkedve, I azzal parallel működhessék, annak intencióit betartva és annak ellenőrzését megtűrve és exporttevékenységünknek első akadályait le­küzdve átvihesse a köztudatba az uj értékesí­tési éaa termelési rendnek egész gondolatkörét. Elnök: Kérnem kell a szónokot, méltóztas­sék valamivel hangosabban és rendszerint a terem közepe felé beszélni, mert a gyorsírók nem tudnak megfelelően jegyezni. Krúdy Ferenc: A kérdés azért komplikál­tabb, mert annak súlypontja magának a terme­lésnek irányításán is nyugszik. A termelő csak akkor rendezkedhetik be bátran valamely ter­melvény előállítására és akkor tér át valame­lyik más termelési irány szolgálatára, ha tudja, hogy'az így előállított terményt biztosan érté­kesíteni is tudja. Tehát a termelés átalakulá­sának ez az alapgondolata. Viszont az átalaku­lásnak és a termelési irányváltoztatásnak rizi­kóját csak egy olyan kereskedelmi szerv veheti át a gazdától, amely mögött az állami gazda­sági igazgatás áll egy nagyobb koncepcióval, amely mögött messze belátó irányítás van és amely kereskedelmi szerv biztos abban a kül­földi piacokkal való összeköttetése révén, hogy a mezőgazdasági termékek irányításába be­folyva,^ a termékeket megfelelő módon át tudja vinni és értékesíteni is tudja azokat. De nem­csak erről van szó, hanem arról is, hogy egy­egy termelő vidék a terményfajta minősége szempontjából olyan kiegyenlített árut hozzon forgalomba, amely a nagyob'barányu export céljaira kereskedelmi szempontból megfelel. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Egy-egy ter­melővidéken gabona tömegáru exportot csak akkor lehet képezni a termelővidék gabonájá­ból, ha a legkülönbözőbb búza- és gabonafaj­ták helyett rendszeresen és ugyanegy fajtának termelésére tér át a vidék és pedig- azon a ní­vón és abban a minőségben, amely külföldi céloknak leginkább megfelel. Még fokozottabb mértékben áll ez a gyümölcsre. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) A gyümölcsből máskép tömeg­árut, exportképes tömegárut képezni nem lehet, csak ugy, ha a magyar termelő a talajviszo­nyoknak megfelelően a külföldi igényekhez és a szállítást bíró fajtához alkalmazkodik, ezeket a kívánalmakat betartva az addig való 1 minden néven nevezendő alkalmatlan anyag helyébe az egész vidéken egy egységes tömegárut képező« gyümölcsöt termel. (Helyeslés.) Igen jellemző még gyümöl esternielésünkre és gyümölcstermé­sünk feleslegének értékesítésére az, amit az igen 1. előadó ur és Beck Lajos képviselőtársam is elmondott. Ezekhez hozzá csak annyit tehe­tek, hogy mig 1920—1927 között exportunk szem­pontjából csak két, illetőleg három millió diffe­rencia volt, addig 1926-ban és 1927-ben majdnem kétszeresére emelkedett a déligyümölcs és friss­gyümölcs behozatala. Ez történik velünk akkor, amikor tulajdonképen nekünk kellene ellát­nunk egész Európát. És hogy nálunk a tenge­rentúli gyümölcs érvényesülni tud, — viszont a magyar gyümölcs a külföldi piacon is ismert kiválósága dacára hátrányban lehet, — azt más­nak nem lehet betudni, mint a kereskedelmi szervnek, amely piacra hozza* s azoknak a sza­bályoknak, amelyek mellett piacra kerül és amelyek mellett a kereskedelmi etika tökéletes betartásával Amerika azt az európai piacra hozza. (Ugy van! a jobboldalon.) El nem hanyagolható fontos kérdések te­hát a termények exportképes állapotba ho­zása, a csomagolásnak és a gondos szállításnak végig az egész vonalon való betartásával, a tökéletes kereskedelmi realitással. Ezen túl a külföldi vevők, akik tőlünk vásárolnak, 100%-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom