Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-161

Àz országgyűlés képviselőházának 161. ûïêse Î928 április 27-én, pénteken. 353 lehetőségét. Ezen a téren termelésünk átszervezésével és főleg az értékesítés organizációjával (Élénk helyeslés.) még a mai nehéz, viszonyok között is eredményeket tudnánk produkálni. A pont azonban, ahol elveszítjük a csatát, legtöbbször ott van, hogy nem a mi termelési költségeink, hanem a világpiaci ár szabja meg az értékesítés lehetőségét. (Ugy van! Ügy van!) Nem mondok uj dolgot, ha megállapítom, hogy mezőgazdaságunk krízisének ott van a kiinduló pontja, hogy üzemeink nyershozama csökkent, illetőleg a nyershozam előállításához szükséges termelési költség a háború befejezése óta szinte ugrásszerűen emelkedett. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A helyzet ma az körülbelül, hogy a mezőgazdaság pénz- és nyershozama a békeállapottal szemben 15—30 százalékkal csökkent, a termelési költség pedig 15—20 százalékkal növekedett. Ennek következtében a mezőgazdaság összjövedelmezősége a háboruelőtti 6—8 százalékról — durva niagy átlatgban —mia lesüllyedt 2—3 százalékra. Ez olyan elvérzési proceszszusra mutat, amely aggodalomba kell, hogy ejtse nemcsak a mezőgazdaság tényezőit, hanem az ipar és kereskedelem tényezőit is. (Ugy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek az egész ténynek a döbbenetessége akkor világlik ki, ha mezőgazdaságunk mai 2—3 százalékos jövedelmezőséggel szembe állitjuk a 9—10 százalékos hosszúlejáratú hiteltipusokot, (Ugy van! Ugy van!) vagy a 14—18 százalékos rövidlejáratú váltóhiteltipusokat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, minden indokolás nélkül is élénkbe tárul az a döbbenetes tény, hogy ma a kamat élősködik a mezőgazdaság élő organizmusán, (Ugy van! Ugy van!) a hitel nem az, aminek Széchenyi István gondolta: a termelés előmozdítója, hanem a termelés fojtogató ellensége. (Berki Gyula: A pénzügyminister urnák kellene ezt hallania!) T Ház! Nem is akarok arról beszélni, ami ma az országban a zöld-hitel körül folyik. (Ugy van! jobbfelol.) Azt hiszem, erre minden egyes képviselőtársam bőven tudna példákat szolgáltatni. Itt valóságos orgiákat lehet látni, hogy a mai időkben megszorult gazdák nagy része igazán egy tál lencséért odaadja a maga egész gazdaságának eredményét. (Ugy van! jobbfelol!) Még jó és ki kell emelnem itt dicsérettel, hogy a szövetkezeti zöld-hitel-tipus ^bevezetésével sok tekintetben segiteni tudunk, sajnos azonban a szövetkezetek nem rendelkeznek azzal az anyagi erővel, (Ugy van! jobbfelol.) amely az üzéreknek és más tényezőknek a zöld-hitellel való uzsoráskodást le tudná szerelni. Nagyon sokszor hallunk — különösen a legutóbbi hónapokban — különböző gyűléseken arról beszélni, hogy a mezőgazdaság miért siránkozik, miért panaszkodik, miért nem beszél azokról a konjunkturális nyereségekről, amelyeket a háború és az infláció alatt elért. (Jánossy Gábor: Hol van a tavalyi hó?) Mi nagyon szívesen beszélünk a konjunkturális nyereségekről, de méltóztassanak a konjunkturális nyereségekkel szembeállítani a konjunkturális veszteségeket is (Ugy van! jobbfelol.) és akkor meg méltóztatnak állapítani, hogy az az áldozat, amelyet a mezőgazdaság a bájboru alatt a rekvirálás és a maximálás miatt, valamint később az ellenséges megszállás folytán hozott, teljesen felemésztette a konjunkturális nyereségeket, sőt messze meghaladja ezeket a, nyereségeket, úgyhogy ma a mezőgazdaság mínuszban van. (Ügy van! jobfelbl.) Sándor Pál t. képviselőtársam, akinek gazdasági szaktudását nagyrabecsülöm, valamelyik ülésen, vagy bizottsági ülésen azt mondta, hogy a háborúban mégis csak a paraszt volt a legokosabb, mert hadikölcsönt nem jegyzet. (Elénk ellenmondások jobbfelol és a balközépen. — Jánossy Gábor: És elvérzett a fronton!) Először ez az állítás sem felel meg a valóságnak. (Ugy van! jobbfelol.) De méltóztassanak számbavenni, azokat a jegyzéseket, azokat az áldozatokat, amelyeket a kisgazda és gazdatársadalom a rekvirálás és az ármaximálás folytán hozott, hogy a világpiaci áron alul mélyen leszorítva kellett legbecsesebb terményeit odaadni; ez micsoda áldozatot jelentett! Egy számítást eszközöltünk erre nézve, amely megállapította, hogy a mezőgazdaságnak áldozathozatala körülbelül négymilliárd aranykoronát tesz ki, amely összeg megfelel a népszövetségi kölcsön husszorosának. (Mozgás jobbfelol és a középen. — Krisztián Imre: És azt nem lombardirozta, hanem készpénzzel fizette!) Tovább megyek: Az egyik oldalon hirdetjük a többtermelést és a jobbtermelést, a másik oldalon azonban azt a gazdát, aki inteziven gazdálkodik, aki tehát géppel szánt, aki benzint és (/

petróleumot fog be igásjószág helyett, aki műtrágyát, nemesitett vetőmagot használ, egyszóval a haladó gazdát büntetjük azzal, hogy nélkülözhetetlen üzemianyagait, legfontosabb felszereléseit olyan túlzott vámokkal terheljük, amelyek a mezőgazdasági vitalitását csökkentik és jövedelmezőségét gyengitik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelol. — Forster Elek: Nemcsak azzal büntetik, hanem azzal is, hogy már a jövedelemadó bevallásánál a pénzügyigazgatóság azzal indokolja, hogy intenziven kezelt gazdaság magasabb jövedelmiadót fizethet. — Elnök csenget. — Derültség. — Felkiáltások jobbfelol: Igaza van! — Peyer Károly: Ez aztán egy közbeszólás! — Jánossy Gábor: Értékes közbeszólás volt! Tökéletesen ugy van!) T. Ház! Azt hiszem, erről a helyről is megállapíthatom, hogy a mezőgazdaság vezető tényezői sohasem hódoltak iparellenes jelszavaknak. Mi nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen országban mit jelent egy élni és prosperálni tudó ipar. De ne vegyék nekünk rossz néven a gyáripar tényezői, ha megállapítjuk, hogy mi is élni akarunk, (Ugy van! jobbfelöl.) és elsősorsorban talán az ő érdekük is az, hogy a mezőgazdaság prosperáljon és dolgozni tudjon, mert csakis egy dolgozni és termelni tudó mezőgazdaság lehet legbiztosabb bázisa egy fejlődni akaró iparnak és kereskedelemnek. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon és a középen. — Gyomoréi Sándor: Nem érdekli őket!) méltóztassék megkérdezni Budapest kereskedőit, ők ma már rájöttek arra, hogy a kereskedelem konjunktúrája miért van hanyatlóban. Hanyatlóban van azért, mert a gazda vásárlóképessége csökkent. (Zaj és mozgás.) így lesz a gyáriparral is, amelynek a vámok csak ideig-óráig t adhatnak valami injekciót. Az ipar fejlődésének is legbiztosabb alapja egy termelni és dolgozni tudó mezőgazdaság. Távolt áll tőlem, hogy akár a hitel drágaságát, akár a mezőgazdaságot érintő egyes ipari vámoknak — ahogyan a ministerelnök ur debreceni beszédében mondta — túldimenzionáltságát, akár az egészségtelen kartellmozgalmat erről a helyről, mint agitációs materiát kezeljem. Kötelességem azonban rámutatni az összefüggésre, amely ezek között a faktorok között és a magyar mezőgazdaság verseny50*