Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

S44 'Az országgyűlés képviselőházának 160 létszám miatt egy iskolát nem lehetne felállítani, ott követni kell a kultuszminister ur példáját, hogy küldjünk ki külföldi szakiskolákba magyar gyermekeket, akik ott megkapják a megfelelő szakképesítést (Malasits Géza: Nem ártana!) s azok külföldi bizonyítvány birtokában hazajönnének és itt a versenyt még jobban bírnák irányítani, a külföldi iparral szemben is. Ennél a tételnél ezt ajánlom at. kereskedelemügyi minister ur szives figyelmébe megfontolás és követés végett. Elnök : Szólásra következik ? Gubicza Ferenc jegyző : Petrovácz Gyula Petrovácz Gyula: T. Képviselőház ! Az ipari és kereskedelmi szakoktatás rovatánál vagyok bátor a mélyen t. minister ur figyelmét felhívni az iparoktatási tanári karnak több rendbeli óhajára és kívánságára, amelyeknek teljesítését ők a minister úrtól, mint ugyancsak technikustól, várják. Méltóztatik tudni, hogy a felső ipariskolák és az ipari szakiskolák tanári karának legnagyobb része műegyetemi képzettséggel biró mérnök, — gépészmérnök, illetve építész, —- akiknek azonban akkor, amikor erre a pályára lépnek, le kell mondaniuk mindazokról az előmeneteli és megbecsülési lehetőségekről, amelyek más műszaki pályákon az ilyen és hasonló képzettségű egyéneket megilletik. Már maga az a tény, hogy felveszik a soha nem változható ipariskolai tanári címet, amelyet a praxisban mindenki az iparos tanonciskolái tanitói címmel téveszt össze és az, hogy kénytelenek megjelenni a nagyvilág és a nyilvánosság előtt az iparostanonciskolai tanítóéval összetéveszthető címmel és jelleggel, mert hiszen az iparostanoncoktatást is iparoktatásnak hivják nagy általánosságban, már ez is bizonyos lemondást jelent számukra. De lemondást és nagyfokú aszkézist jelent az is, hogy ők az iparoktatás mezején soha sem érhetik el azokat a fizetési osztályokat, fizetési fokozatokat és arányokat, amelyeket velük hasonló képesitésü más műszaki erők elérhetnekAmíg az állam építészeti, folyammérnöki, vagy kultúrmérnöki hivataloknál minden mérnök előtt nyitva áll az V. fizetési osztály, addig'az iparoktatásnál ezeknek a mérnököknek, gépészmérnököknek és építészmérnököknek, akik tanári pályán működnek az V. fizetési osztály nem áll nyitva, illetőleg csak akkor áll nyitva, ha ők a katedrát felcserélik a büróval, ha ők megtagadják azt a munkát, amelyet a legszívesebben teljesítenek : az iparoktatás tényleges munkáját és bemennek az igazgatósági irodába adminisztrálni. Nálunk Magyarországon nagy hiba, hogy az adminisztrácionális munkát mindig túlértékelik, szemben a tényleges munkával s aki az iparoktatás tényleges munkáját olyan fáradságosan végzi és az ipari szaktudását generációkról generációkra adja át, tényleg tehát neveli az iparos generációt, az inferioritásban van azzal szemben, aki adminisztrálja ezt az intézményt. Az iparoktatási tanári kar helyzete más volt a múltban, különösen a felső ipariskolai tanári kar helyzete; ennek a múltban egészen külön státusa és külön címe s jellege volt, a melyet azóta az ipari szakiskolák kedvéért degradáltak abban az értelemben, hogy amig ezeket azelőtt felsőipari iskolai tanároknak, illetve igazgatóknak hivták, addig azóta ez a címzés megszűnt és ledegradá lódott egyszerű ipariskolai tanárrá és ipariskolai igazgatóvá. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Miért Î) Én abszolúte nem tudom megérteni, hogy miért, de most de facto ugy van, hogy egy felső ipariskolai tanárt ugy címeznek : »X. Y. tanár urnák, beosztva a budapesti felső ipariskolához.« Hogy ennek mi a célja és mi az oka, azt igazán nem tudom megmondani, de ez mint sérelmi pont és mint a felső ipariskolai ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. tanárságra bántó körülmény, tényleg fennáll. Azelőtt ezek a tanárok egy rangban voltak a rajztanárképző iskolának, az iparművészeti iskolának és a kultu-zministerium felügyelete alá tartozó tanárképző gimnáziumnak tanáraival. Ez azután lassankint elmosódott és egy rangba kerültek a közönséges középiskolai tanárokkal. (Mozgás.) Azért említek közönségest, mert az előbb azt mondottam, hogy a tanárképző főiskola tanáraival voltak egy rangban; nem lebecsülő értelemben használtam ezt a kifejezést, hanem csak disztingváló értelemben. Mondjunk tehát: a rendes középiskolai tanárokkal kerültek egy rangba. De amig a rendes középiskolai tanároknál több mint egy százalék — számszerűleg hat — olyan tanár van, aki katedrán maradva bekerül az V. fizetési osztályba, addig az iparoktatási személyzetnél — sem a felső ipariskoláknál, sem a szakiskoláknál — egyetlenegy olyan tanár sincs, akit tanári munkájának megbecsüléséért az V. fizetési osztályba bevehettek volna. Az új szeniumos rendszer bevezetésénél az analógiát a középiskolai tanárok és az iparoktatási tanárok között minden tekintetben levonták, annak az egy pontnak kivételével, hogy m ig a kultuszministerium tanárai közül hat van az V. fizetési osztályban, addig a kereskedelemügyi ministerium alá tartozó iparoktatási tanárok közül egyetlen egy sem kerülhet be az V. fizetési osztályba. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Sokkal kisebb is a státus!) A státus száz személy, akik közül, ha csak egy százalékot veszünk is, legalább egynek, egy demonstrativ embernek a katedrán feltétlenül be kellene jutnia az V. fizetési osztályba. Nekünk állandóan azt panaszolják : hogyan lehet az, hogy például egy számvevőszéki főigazgató, akinek csak érettségi bizonyítványa és államszámviteli vizsgája van, bejuthat az V. fizetési osztályba . . . Strausz István : Többet tud, mint az egész Összevéve ! (Derültség.) Nem vonom kétségbe, hogy a számvevőség terén is vannak bizonyos nagyfokú értékek ; ezt abszolúte nem vonom kétségbe. (Strausz István : Eelelő-ség!) A világért sem akarom azt mondani, hogy a számvevőszéki főigazgató ne kerülhessen be az V. fizetési osztályba. De ennek a tételnek az analógiájára, azt hiszem, méltányos az a kérelem, hogy legalább egy reprezentatív ember az iparoktatási tanárok közül is bejuthasson oda, hogy ne mondhassák, hogy ez a fizetési osztály a műegyetemet végzett és rendszerint nagy praxissal biró és a közélet terén is tiszteletet érdemlő státus előtt el van zárva. Ugyancsak régi kivánságuk az iparoktatási tanároknak az, hogy azokat, akiknek műszaki minősitésük van, a műszaki címzés is megillesse, ugy, ahogy például megilleti a bányászati és erdészeti főiskola tanárait; hogy az ő rangjuk az ő címükben is — mint mérnök, főmérnök, műszaki tanácsos, vagy műszaki főtanácsos - kifejezésre juthasson. Igazán csekély kívánság ez. Hogy ha valaki VI. fizetési osztályú tanár, műszaki főtanácsos-tanár legyen: ez olyan szerény kívánság, amelynek jogosságát a minister urnák mint technikusnak éreznie kell és amely ezen status értékelésének és külső megjelenésének sérelmeit egyszerre eloszlatná. Harmadik kérésünk az, méltóztassék az óradíjak rendszerét valami tekintetben arányba hozni az ipari óradíjakkal. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Ez állandó harc közöttem és a pénzügyminister között.) Meg vagyok győződve, hogy ennek jogosságát a minister ur is belátja és nem tudja elviselni azt, hogy egy közepes ipari munkás órabérét ne érje el az az óradíj, amelyet az iparoktatásnál alkalmazott