Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. vannak a gyárakban, tehát ki kell tenni őket onnan. Kérem a mélyen t. kereskedelemügyi minister urat, kegyeskedjék ezeket az adatokat ügyelembe venni és az iparfelügyeleti hatóságokat utasítani, hogy gyermekek ne legyenek törvény ellenére bent a gyárakban. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kabók Lajos! Ka bók Lajos: T. Ház! Az iparfelügyelet kérdése most is abban a kifogásolható helyzetben van, mint ahogy azt már a korábbi esztendőkben találtuk. Ha az előirányzott összegeket veszem figyelembe, azokból az tűnik ki, hogy sokszori figyelmeztetés ellenére sem történt gondoskodás az irányban, hogy megfelelőbben lehessen az iparfelügyeletet kielégíteni, mert amig az 1927/28. költségvetési évben személyi járandóságokra 226.196 pengő volt előirányozva, addig a folyó költségvetési esztendőben 243.770 pengő van előirányozva. Ez jelentéktelen növekedés és a növekedés úgyszólván alig fedezi azt az összeget, amennyivel az, állami tisztviselők fietésének rendezése a fizetéseket növelte. A korábbi esztendőkben is kértük a mínis• ter urat, hogy az iparfelügyelet kérdéséit vegye jobban fontolóra és az iparfelügyelet tökéletesebb ellátását az iparfelügyelők számának szaporításával iparkodjék kielégíteni. Ez nem történt meg és hogy a jövőben jobban megtörténhessék, bátorkodom ehhez a címhez a következő módosító javaslatot előterjeszteni (olvassa): »Javaslom, hogy ennél a rovatnál az ipar felügyelet céljaira előirányzott 243.770 pengő 700.000 pengőre emeltessék és az iparfelügyelők száma szaporittassék.« Az a létszám, amely ma a különböző ipartelepek vizsgálására rendelkezésre áll, teljesen képtelen ellátni az iparfelügyeletet és ebből szármfüüik azután, amiről az előttem szólott igen t. képviselőtársam is beszélt, hogy a gyermekek aiagy számban dolgoznak az üzemekben akkor, amidőn felnőtt emberek a munkanélküliség miatt hosszú időn keresztül a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Az indokolásban a minister ur céloz ugyan arra, hogy az ipar felügyelet fokozottabb ellátására a személyi létszám fokozatos kiépitését elkerülhetetlenül szükségesnek tartja. Ezt a kiépítést — mondja az indokolás — már meg is kezdte és pedig olyanformán, hogy négy műszaki napidíjasi állást X. fizetési osztályú ipari segédfelügyelői állássá szervezett át. (Zaj. — Elnök csenget.) s azonkívül egy uj műszaki napidíj s si állást is vett fel. Ezzel a szaporítással még korántsincsi kielégítve ez a kérdés, s azt a nagy feladatot, amiely az iparfelügyelet terén vár az ipari felügyelőikre, ezzel a szaporitással megközelitőleg sem lehet ellátni s épen azért javasoltam a személyi járandóságok összegének növelését, • hogy a minister urnáik! módjában álljon az iparfeliügyelők számának olyan mértékben való szaporítása, hogy azzal tökéletesebb iparfelügyeletet lehessen gyakorolni. Az ipar felügy élők soraiba szerintem végre már fel kellene venni a nőket is, mert különösen a textiliparban rendkívül nagy számban vannak nők isi alkalmazva s a textiliparban alkalmazott nők szociális és egészségügyi helyzetéinek it vizsgálatánál feltétlenül szükséges, hogy női ipar^elügyelőlk; elgyenek, akik erre . a feladatra alkalmasabbak is, mert a nők vonatkozó ügyeit sokkal hozzáértőbben ós megértőbben tudják elvégezni. Nem szabad idegenkedni ettől a gondolattól, mert mint ahogy jeleztem, a nők rátermettsége és hozzáértése ezt minden körülmények között indokolttá teszik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) Hosszasan tudnék beszélni arról, hogy milyen állapotok vannak az ipartelepeken. Más alkalommal is beszéltem már erről, miután magam is ipari munkás vagyok, — jó két évtizedet töltöttem el különböző gépgyárakban — s épen ezért az üzemeket belülről is ismerem és tudom nagyon jók hogy annyi követelést támasztanak az üzemekkel szemben, hogy ezt csak az iparfelügyelők gyakori látogatásával láthatják el. így az üzemek szociális és egészségügyi berendezése, a különböző balesetek elleni védőeszközöknek megfelelő módon való felszerelése, mindmind sok kifogás alá esik, és ha az iparfelügyelők száma olyan kevés, mint amilyen ezidőszerint, az iparfelügyelők csak: igen ritkán tudnak eljutni egy-egy üzembe s amikor eljutnak oda, addigra az az üzem a szükséges intézkedéseket pillanatnyilag már meg tudja tenni. De egyébként is olyan rövid időre kell szabniok a látogatást az ipar felügyelőknek, hogy ez alatt az, idő alatt nem terjedhet ki figyelmük mindenre, az üzem. egészségügyi berendezéseire^ a szociális és higiéniai szempontokra, s épen ezért különösen egy nagyobb üzemet futólag; kénytelenek megszemlélni s ennek következménye szerintem az is, hogy az üzemekben a balesetek száma elég nagy, mert az iparfelügyelet a ritka látogatással nem tudja a szükséges óvóintézkedésekre felhivni az ipartelepek tulajdonosait. Egészségügyi szempontból a műhelyek és üzemek igen sok kifogásolni valót hagynak maguk után. Épen ezért ebből a szempontból is törekedni kellene arra, hogy jobban ellenőriztessenek és itt nem ismerem el azt az esetleges kifogást, hogy nincs elegendő pénz. Tapasztaltam ugyanis a költségvetés különböző tételeinél, hogy ott. ahol feltétlenül szükségesnek tartotta a minister ur, be tudott állítani magasabb összeget és elő is tudta teremteni azt a magasabb összeget. Szerintem erre az összegre is feltétlenül szükség van. Meg kell találni a módját akármiképen annak- hogy ez az összeg felemeltessék és az ipartelepek látogatása gyakoribb legyen. A Mef

ter segélyezésére, szubvenciójára pl, be lehetett állitani 75.000 pengővel többet, mert be kellett állitani. Erre volt fedezet, mert a minister uraz ő indokaiban bizonyára azt fogja mondani, hogy ezt muszáj fedezni, ezt a törvény előírja. De vájjon a munkások egészségügye, a munkások testi épségének védelme nem bir-e ugyanolyan kötelező erővel, mint a törvény; nem parancsoló módon írja-e elő, hogy e tekintetben is minden körülmények között gondoskodni kell a szükségesekről?. És miután a kapitalizmus iparkodik mindentől szabadulni, amitől csak tud — iparkodik a berendezésnél mellőzni mindazt, ami költséget okoz — épen ezért az iparfelügyelők gyakori látogatásával kell rászorítani az ipartelepek tulajdonosait arra, hogy minden követelménynek megfelelően lássák el az üzemeiket, hogy azok ilyen kifogás alá ne essenek. Kérem a minister urat, szíveskedjék az általom beterjesztett módosításhoz hozzájárulni. Elnök : A minister ur kivan nyilatkozni. Hermann Miksa kereskedelemügyi minister : T. Képviselőház! A képviselő ur indítványára nagyon egyszerű a felelet : hiába állítok be 400.000 pengő többletet, vagy amennyit méltóztatott mondani, ezt nem lehet így hirtelenében megadni, azt a következő alkalommal már a felsőház törölné, mert a pénzügminister ur természetesen nem járulhatna hozzá. Ez minden évben igy van... (Kabók Lajos: És mikor előirányzás nélkül adnak ki súlyos összegeket, százezreket, sőt milliókat ? Az lehetséges ?) Én csak arról beszélhetek, ami köztem és a pénzügyminister ur között le-