Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 335 gyének ezen a téren volnának kötelezettségei, amelyeket teljesíteniük kellene, de itt az a helyzet áll fenn, hogy a két vármegyét elválasztja egymástól a karcagi határ mentén elvonuló Hortobágy-Berettyó társulati csatorna, amely a vármegyei utat kettévágja. Tekintettel arra, hogy a két vármegyét összekötő a-t ketté \^an vágva és a csatornán keresztül vezető hidat senki nem gondozza, teljesen el van rekesztve egymástól a két terület. Ennek a hídnak tehát a két vármegye mellett a harmadik gazdája a Hortobágy-Berettyó Vízszabályozási Társulat, de egyik sem gongon dozza és igy olyan állapotban van, hogy valójában teherjárművel, géppel vagy valami más közlekedési eszközzel átmenni rajta borzasztóan kockázatos. Miután látnivaló, hogy ez a nagyfokú hanyagság következtében van igy, nincs más utam és módom, mint a kereskedelmi minister ur őnagyméltóságát felkérni arra, hogy méltóztassék parancsszóval ugy a két vármegyére, mint a társulatra ráírni s kötelezni a hid három gazdáját arra, hogy a hidat haladéktalanul csináltassák meg. Nincs ugyanis kizárva, hogy a hid valamely gép alatt leszakad. Ugy a két vármegye, mint a vizitársulat akként viselkednek, mintha ezt a hidat Karcag volna köteles ki reparálni, és ngy, ahogy valamennyire összetákolni. Mert ez a hid, amely máír csak másfél öl széles, mert a felét elvették foltozásra, csak igy áll fenn. Amennyiben a minister ur meggyőződni óhajt erről, ugy megvizsgáltathatja a dolgot; van a minister urnák közege, aki a tapasztaltak után be tudja igazolni, hogy igazat_ mondottam. Mégegyszer nagyon kérem a minister urat, méltóztassék parancsszóval hatni a két vármegyére és a vizitársulatra« és tessék ennek az állapotnak egyszer már végét szakitani. (Hely élés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gyömörey Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Esztergályos János jegyző: Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! A gépjárművek után fizetendő adóból a törvényhatóságok úthálózataik fentartására semmiben sem részesülnek, pedig épen ezen uj adónem bevezetése által estek el egyik legnagyobb bevételi forrásuktól, a közmunkaváltságtól. Már pedig az automobilizmus rohamos fejlődése folytán a törvényhatósági utak nagy rongálásnak vannak kitéve és mert építési módjuk sem olyan, hogy a nehéz és nagyon gyors gépjárművek forgalmát le tudnák bonyolítani, a legrövidebb idő alatt tönkre fognak menni. Ez azt fogja előidézni, hogy a vármegyékben a közúti állapotok teljesen le fognak zülleni. Ezért azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a t. minister úrhoz, méltóztassék azon gépjárművek adójának 50%-át, amelyek á vármegyék területén folynak be. a törvényhatóságok közúti alapjának átengedni. Különben a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöik: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Osztozom abban a felfogásban, amelyet előttem szóló egyik t. képviselőtársiam kifejtett, hogy elsősorban azokat az utakat kelil megjavítani az autóutaikkal szemben, amelyek a kisemberek közlekedését a szomszédos forgalomban és mezőgazdasági forgalomban szükségessé teszik. Nyilvánvaló, hogy az utaik rosszasága a köziuti életre igen' nagy és igen súlyos hátrány és a falusi lakosság érzi külön ősképen azt, ha az utak el vannak hanyagolva. Azt látjuk, hogy az állami műutakiat, az autóutakat olyan területeken is építik, ahol egyébként a közlekedési megyei és közutak nagyon rosszak és nagy előnyt biztosítanak a műutaknak, az autóutaknak. holott megfordítva kellene a kérdést rendezni és autóutak csak másodsorban, a főbb utvonalaikon jöhetnének szóba. Méltóztassék megengedni, hogy feilemlitsek egy példát, hogy még ezeket a műutakiat, autóutakat is milyen helytelen rendszer iszerint csinálj á'k. Például a Balaton mellékén, ahol a műutalkat épitik, egyes helyeiken egészen elfalazzák a, Balatont s azt mondják az ott lakó községek lakosai, boígy mi már nem mehetünk a Balatonhoz sem, mert ugy épitik a műutat, hogy állattal már nem lehet odamenni a vizre itatni, mint azelőtt évszázadokon keresztül szokás volt. Semiminémü szükség nem voilt némely helyen arra,, hogy ezt a műutat így építsék. Fel kell említenem azután Tihanyt, a szülőfalumat, amelyhez egyébként nincs semmi közöm, ahol láttam, hogyan épitik a műutat. A Balaton keleti partján, amint tudjuk, építettek egy műutat, amelynek építését folytatják a tihanyi hajómegállótól Aszófő és Balatonfüred felé. Maga a girbe-gurba község hegyoldalakon fekszik, a házak körülbelül ugy helyezkednek el, mintha rostálták volna őket és ott maradtak volna, ahova épen leestek. Nincs egy rendes utcasor a faluban, girbe-gurba az egész. A falu közepén vezet egy keskeny főút, amelyen az autók keresztülhaladnak. Ha valaki egy félórára megáll, láthatja, hogy az autók elgázolják a libákat, a malacokat az utón, és mennek tovább. Ez nagyon egyszerű dolog volna, de nincs helyük. Hogyha már most műutat kezdtek építeni, ennek nagyon kedvező hely kínálkozott volna az úgynevezett »szerkü« országúttól, a malomtól kezdve a falu alatt, e2 nagyon szép, széles, egyenes darab lehetne. Ha erre vezetnék a műutat és nem a falun keresztül, nem gázolnának el annyi állatot, mert az autók nem mennének többé ezen a girbegurba főúton, hanem az uj műúton. Nem ezt csinálták azonban, hanem megcsinálták körül a műutat. Arra az útra, amelyet emiitettem, majd valamikor később kerül rá a sor. Ebből látható, mennyire nincs érzék a falu helyzete iránt. Ahelyett, hogy ott építették volna ki a műutat, ahol kellett volna és elkerülnék a keskeny főutcát, s ezzel megkimélnék a falut attól a kellemetlenségtől, hogy az állatokat elgázolják, nem igy cselekedtek, holott erre semmi ok sem volt. Ha már úgyis megcsinálják később, csinálják meg ott, ahol a falu népének is a legjobban megfelel, hiszen az említett ntvonal természetes fekvésénél fogva is adva van arra, hogy a műút ott legyen. Arra kérem a minister urat, hogyha súlyt fektet arra, hogy a műutakat megcsinálják, legalább a falu népének érdekeire is legyenek tekintettel és ne tegyék ki kellemetlenségeknek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ezt néhol nem lehet elkerülni!) Ha lerajzolnám a minister urnák, hogyan fekszik a község és lerajzolnám, hogy milyen műutat készítenek, amely majd használatlanul fekszik, méltóztatnék meggyőződni róla, hogy jobb lett volna, ha mindjárt először ott építették yolna meg az utat. ahol ugv is meg fogják épiteni és nem tették volna ki a falut annak a kellemetlenségnek, hogy az állatokat elgázolják, ami valóságos csapás arra a szegény népre, amelynek egy pár liba vagy tyúk