Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
332 r Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. engedélyek az ilyen nehéz járművekkel való közlekedésre kiadattak. A következmény az volt, hogy pár napi közlekedés után Bácsbodrog vármegye alispánba indíttatva érezte magát, hogy a kereskedelemügyi ministeriumhoz felterjesztést intézzen. Nem akarom a t. képviselőházat ezzel sokáig foglalkoztatni, csak azt a hat pontot ismertetem, amelyekben az alispán előterjesztette kérelmeit a kereskedelemügyi ministeriumnak. Az alispán elsősorban azt kérte, hogy az iparengedélyek kiadása előtt megvizsgálandó, hogy az az ut, amelyről szó van, alkalmas-e autóibuszközlekedésre; másodszor azt kérte, hogy az eddigi engedélyeket ebből a szempontból vizsgálják felül, tehát az ott köizlekedő járművek és az, ut viszonyát illetőleg. Harmadszor azt kérte, hogy az engedély kiadása tétessék attól függővé, hogy a magyar államvasút, tehát az .autóbuszvállalat tulajdonosa a szóbanforgó utakat autcutafcká építse át. Negyedszer kérte az alispán, hogy adassék jog a törvényhatóiságnak, hogy feltételeket szabhasson — függetlenül az állami engedélytől —: utiainalk: kihasználása ügyében. Ötödször kérte az alispán, hogy fentiek kiterjeszd tessenek más autó- és autóbuszüzemekkel szemben is, végül hatodszor azt kérte, hogy a teherautóik maximális nehézségét szabályozza a kereskedelemügyi minister ur. Itt a nagy nyilvánosság előtt hívom fel a kereskedelemügyi minister ur figyelmét erre az alispáni előterjesztésre azzal,' hogy itt az utrongálás tényleg határozottan annak a bizottságnak működésére vezethető vissza, amely ugy bonyolította le a maga feladatát, hogy engedélyezte a'z igen nehéz, több tonna súlyú — nem tudom pontosan hány tonna^ mert eltérőik az adataim — nagy Mavart-kocsiknak olyan utakon való használatát, amelyek ilyen nehéz kocsikat nem bírnak el. A másik dolog, amire már egyszer a bizottsági tárgyalás folyamán is felhívtam a kereskedelemügyi minister ur ügyeimét, Csanád vármegye területén van, ahol, — épen azt panaszoltam, hogy Csanád vármegye területén, ahol — egy magánvállalkozó cég építette az utakat Makóból kiágazólag, ez a cég az utak jókarban tartására — ha jól tudom — két esztendei szavatosságot állt. Érdekes, hogy a közigazgatási hatóság, a vármegye alispánja itt ugy fogta fel a vállalkozó jótállási kötelezettségét, hogy arra az időtartamra, amíg a vállalkozó jótállt az utért, eltiltotta a teherautó-forgalmat ezeken az utakon. Mit jelent ez magyarul? Ez azt jelenti, hogy az alispán védi a vállalkozót a költségektől, nehogy költekeznie keljen a vállalkozónak, ha közben az utak nem állják ki az ottani forgalmat. A kereskedelemügyi minister ur nem hitte el ezt nekem, amikor a közigazgatási bizottságban először szóvá tettem; később önmaga is meggyőződhetett a jelentésekből arról, hogy ez tényleg igy van. Sajnos, meg kell állapitanom, hogy azóta hét vagy nyolc hónap telt el, de a mai napig is fennáll Csanád megyében az a helyzet, hogy alispáni tilalom van azokon az utakon, amelyekért a vállalkozó jót állt; a jótállás tartamára el vannak tiltva onnan a teherautók. Felszólalásom befejezéseképen ismételten előtárom azt a régi kívánságot, hogy az utakon mindennemű vámok — sorompóvámok, kövezetvámok, hidvámok — végre valahára töröltessenek el. Kérem az igen t. kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék valami megoldást találni abban a tekintetben, hogy azok a törvényhatóságok és más hatóság'ok, amelyeknek ez idő szerint még jövedelmük van ezekből a vámokból, a sorompóvámokból, kövezetvámokból és hidvámokból, jövedelmüket valamilyen más forrásból pótolhassák,, de közkiváriság — és maga a kereskedelemügyi minister ur sem zárkózott el legutóbbi idevonatkozó felszólalásában az elől — és a közérdek parancsolja, hogy ezek a vámok megszűnjenek és a 'közlekedésnek ez az akadálya is megszűnjék a jövőben. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Az utak fentartásával és az útépítésekkel kapcsolatban a vidéken nagyon helyes intézkedések történnek, amelyek az ut mellett lévő földek tulajdonosait arra kényszeritik, hogy, cementhidakat, illetőleg megfelelői hidakat építsenek. Ez nagyon helyes intézkedés, mert hiszen az állam rengeteg pénzt fektet bele az utakba, tehát móltányos, hogy a föáltulajdonosokat arra kényszeritik, hogy hidakat építsenek, hogy az árkot magát, amely egyik tényezője a jó útnak, fentartsák. Egyes hatóságok azonban olyan szigorúsággal csinálják ezt,, különösen a kisemberekkel szemben, ami már túlzásba megy, tekintve azt, hogy vannak olyan földtulajdonosok, akiknek egy ut mentén 4—5 helyen is van birtokuk, sőt egy kisgazdának panasza jutott hozzám, akinek tizenegy helyen van földje egy ut mentén és akit nem kevesebb mint 11 híd építésére akartak kötelezni. Aki tudja azt, hogy most ebben az időben, áprilisban mit jelent egy földmivesember számára egymillió korona készpénzt kipréselni, az el tudja gondolni, mit jelent az egy kis földmivesembernek, ha hét vagy nyolc cementgyürüt kell vásárolnia a városban és azokat ki kell vinnie a faluba. Húsz pengőnél kevesebbe nem kerül egy ilyen cementgyürü, ez tehát olyan összeg, amelyet a kisember nem bír megfizetni. Arra kérem tehát az igen^ t. minister urat, hasson oda, hogy egyes hatóságok kiméletesebben kezeljék ezt a dolgot, amely nagyon helyes és rendjén van, de inkább akkor kell megszorítani ezeket a • kisgazdákat, ezeket a kisembereket, amikor pénzzel rendelkeznek. Tisztelettel kérem azt a kiméletet, amellyel ezeket a dolgokat kezelni kell. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőház! A felszólalásoknak az a száma, amely a kereskedelemügyi ministerium költségvetése 7. címének 6. rovatánál elhangzott, bizonyltja, hogy az utak problémája egyik legfontosabb és legégetőbb problémája a megcsonkított Magyarországnak. Én csatlakozom Farkas Elemér és Farkas Géza igen t. képviselőtársaimhoz abban az irányban, hogy ennek az égető problémának legkeserűbb része az, amely a nagy forgalmi gócpontoktól és utvonalaktól félreeső falvak közeledésének megkönnyítésére, sőt ma már nem is megkönnyítésére, hanem egyenesen lehetővé tételére vonatkozik. (Ugy van! Ugy van!) Csonka Magyarországnak száz és száz községe főleg a hegyes-dombos vidékeken van ma abban a helyzetben, hogy ősztől tavaszig abszolúte lehetetlen fogatos járművel a községet elhagyni és kijutni azokhoz a közlekedési utakhoz, amelyeken a további központokhoz, a piachoz, a járásbiróságl, a főszolgabirósági, megyei, közegészségügyi székhelyekhez lehet eljutni. (Jánossy Gábor: El vannak zárva a világtól!)
