Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

'Àz országgyűlés 'képviselőházának 180 nappal előbb már tudnak érkezéséről, igyekeznek tehát mindent szépen rendbehozni. Arra az úttestre, amelyet kavicsolni kellett volna, ráhányatják a kavicsot és amikor odajön a ministeri tanácsos ur, nagyon szép minden. De amikor elutazik, a kavicsot ugyanazokkal az emberekkel felszedetik és az úttestnek egy másik részére vitetik. íme, milyen fejetlenül csinálják a dolgokat. (Zaj jobbfelől.) A legklasszikusabb eset mégis, amely ugyancsak itt történt meg. A munkásokat általában semminek se nézték. Ha a munkások hideg időben tüzelőfát kértek, arra egyszerűen kijelentették nekik, hogyha nem tetszik, vegyenek maguknak, ha az. sem tetszik, menjenek a fenébe, menjenek haza.' A legtöbb esetben az Alföldről hozták oda ezeket az embereket, Borsod megyéből az Alföldre téli időben gyalog hazamenni rendkivül nehéz dolog, annyit pedig nem kerestek ezek az emberek, amennyiből becsülettel vasúttal hazsamehettek volna. Megtörtént az, hogy egy bizonyos munkáért, sziklamunkáért négyzetméterenként két pengőt Ígértek az embereknek. Emellett az egységár mellett egész télen kivétel nélkül mindenkitől, minden elszámolás nélkül, háromnégy, sőt öt pengőt egyszerűen levonták, anélkül, hogy a munkásoknak szóltak volna valamit. Március 12-én Győri mérnök a munkásokkal közölte, hogy a most megdolgozott két hétre a megigért két pengő helyett 1 pengő 60 fillért fizet, tehát a megdolgozott munkáért járó és megállapított fizetés 20%-át leüti. A szervezetlen, tudatlan munkásoktól azonban nem 20%-ot vontak le, hanem átlagosan 60—70—80%-ot. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Ezek az emberek ugyanis számolni nem tudnak. Annyi eszük mégis volt, hogy észrevették, hogy valami történt velük és zúgolódtak. Az effektus az volt, hogy csendőrséget hoztak oda és azután a csendőrökkel kényszeritették az embereket arra, hogy fogcsikorgatva bár, de elfogadják ezt a redukált fizetést. (Zaj.) Egy másik eset. Hogy a robbantásnál az erdő meg ne sérüljön, elrendelték bizonyos erdő résznek dróttal való körülkeritését á fák védelme szempontjából. A munkásokat kirendelték oda, drótot és anyagot azonban nem adtak nekik. Amikor pedig a robbantásnál a sziklák legurulták és a fákat megsértették, akkor őket, ezeket a szegény munkásokat, akik keresetükből alig tudnak megélni, büntették meg azokért a hibákért, amelyeket a vállalkozónak műszaki közegei követtek el. Én majd — mondom — leszek olyan bátor a minister úrral közölni ezeket az adatokat, amelyek között olyan adatok vannak, amelyek nem kívánkoznak a nyilvánosság elé. Mindebből csak az következik, hogy Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak nagyon igaza van abban, hogy vállalkozói katasztert kell felállitani, az ellenőrzést kíméletlen meg kell szigorítani, a vállalkozót anyagilag kell felelőssé tenni ezekért a dolgokért. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Azonkivül ezt a keresztény morál is parancsolja, mert a világ* legelterjedtebb könyvében, a Bibliában is benne van, hogy minden munkás érdemes az ő bérére. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Azonkivül a vállalkozóval szemben ki kell kötnie a kormánynak az ellenőrzési jogot a munkabérekre, az akkordárakra, az egységárakra' vonatkozólag. Nem lehet tűrni, hogy állami munkánál a munkásokat ilyen szemérmetlen módon zsákmányolják ki, mint ahogyan itten zsákmányolták ki. Mi ennek a következményei Az, hogy rossz munkabér, hiányos felügyelet mellett rosszul fizetett munkásokkal csak rossz utakat lehet csinálni, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. 331 Egy alkalommal már voltam bátor rámutatni arra, hogy Angolországban különösen a nagy munkanélküliség idején építették ki azokat a gyönyörű utakat, amelyekről Wolff Károly igen t. képviselőtársam beszélt, de mielőtt hozzákezdtek volna, csináltak egy »road making school«-t, tehát egy utcsináló iskolát, ahova egészen primitiv embereket, dokk-munkásokat és egyéb falusi napszámosokat vettek fel és 14 napon belül ebben a kurzusban kitanították őket arra, hogy hogyan kell utakat csinálni, hogyan kell a sziklával, a kővel bánni, úgyhogy azok a munkások rendes fizetés mellett, valóban rendes munkát is végeztek. Nálunk az a baj, hogy a műszaki felügyelet arra szorítkozik csupán, hogy bürokratikus módon megvizsgálja az anyagot, megvizsgálja a rajzokat, megvizsgálja, hogy hány centiméter magasságban tették reá az útra a köveket, egyébbel azonban nem törődik. Kérnem kell a minister urat, hogy azokat a szempontokat, amelyeket Wolff Károly igen t. képviselőtársam már említett, vegye figyelembe s ezeknek figyelembevétele mellett még különösen méltóztassék figyelemmel lenni a munkásokkal való bánásmódra és a munkások fizetésére is, főképen pedig arra, hogy mivel ezeken a területeken az állam jól fizet, tehát jogos kívánság, hogy tisztességesen megfizetett munkásokkal is végezzék ezeket a munkálatokat. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Az első rovatot, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a második rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 89.290 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 3. rovat. Kiküldetési és átköltözködési költségek 213.000 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 4. rovat. Műegyetemi ösztöndíjak 13.120 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa)i 5. rovat. Mérnöki tanács költségeihez való hozzájárulás 15.0000 pengő. Elnök: Megszavaztatik. Az ülést tiz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a kereskedelemügyi tárca költségvetése 7. címének 6. rovata«. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): 6. rovat. Állami közutak fentartása 5,032.000 pengő. Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az utak fentartása tekintetében nemcsak az azt közvetlenül figyelő személyzetnek vannak kötelességei, hanem ugy vélem, hogy e tekintetben az utak legfelsőbb hatóságának, a kereskedelemügyi ministeriumnak is vannak kötelességei. Egy olyan példára hivatkozom, ahol az utak rongálását határozottan a kereskedelemügyi ministerium rovására kell irnom. Ez az eset pedig Baja városának esete, ahol egy bizottsági tárgyalásnál megfolyamodtak bizonyos autóbusz vonalat. A bizottsági tárgyalásnál megjelentek a közigazgatási hatóságok kiküldöttjei és egytől egyig, kivétel nélkül tiltakoztak az ellen, hogy az ott lévő utakon nehéz Mavag.-járműveken a Mavart. megindíthassa a maga járműveit. Ezek a tiltakozások jegyzőkönyvbe foglaltattak; ennek ellenére az ipar47