Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

320 Az országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. azonban, hogy azóta az érdekeltségek a leg­komolyabb formában felhívták a kormány figyelmét azokra a hátrányokra, amelyek egy­felől az emeléssel, másfelől a terminus kitolá­sával jártak, ami tulajdonképen azért történt, mert előkészületi időt akartunk adni az uj álla­potra. Ennek azonban bizonyos hátrányai van­nak. Én elég fontosnak tartom a kérdést ahhoz, hogy amikor az érdekeltség részéről a legko­molyabb formában történtek a megnyilatko­zások, ezeket mégegyszer megfontolásra ajánl­jam a kormánynak. (Helyeslés balfelöl.) Ez azonban nem azt jelenti, hogy ebből okvetlenül változás lesz, csak a kérdés elég fontos ahhoz, hogy rekonszideráció tárgyává tegyük. (He­lyeslés.) Épen ugy látok bizonyos jogosultságot ab­ban, amit talán ketten is felhoztak, — azt tu­dom, hogy Bródy igen t. képviselőtársam meg­említette — hogy az üzlethelyiségek stabilitá­sának kérdésével valahogyan foglalkozzunk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én nem va­gyok azonban azon az állásponton, — bár, magam, sajnos, csak partei vagyok ; — hogy a háziurat ugy nézzem, mint aki csak pipálva kinéz a ház ablakán. (Malasits Géza: Kilencven százaléka csak pipál!) Ez csak a szociáldemo­krata gondolkodásban megrögzött kép, amelyet én ismételten hallok, (Malasits Géza: A kilenc­ven százaléka pipál! Tessék képletesen venni!) amelyet azonban magamévá tenni nem tudok, mert elvégre, hogy kinek miyen formában van meg a becsűetesen megszerzett vagyona, azt nem tudom. (Malasits Géza: Az is becsületesen megszerzett vagyon, hosrv 800.000 papirkoronat adott egy házért és a lakóját kirúgja! — Zaj!) Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább fog­lalkozni, csak azt akartam kijelenteni, hogy én a háztulajdont épen olyan magántulajdonnak tekintem, mint akármilyen mást és amit az egyik oldalon védeni kell, azt védeni kell a má­sik oldalon is. Ebből azonban nem következik az, hogyha itt bizonyos anomáliákat látunk, melyek a gazdasági életre is kihatással van­nak, ilyen rendezésnek — hogy milyen formá­ban, még igazán nem tudom — gondolatával ne foglalkozzunk. Sokat hangoztatott téma volt a kézműves­kamara felálUtasának kérdése. Már tegnapi felszólalásomban megemlítettem, hogy ezzel a dologgal igenis, á törvényhozás elé akarok jönni. Nem tartom szükségesnek, hogy már most a részletekbe menjek bele, hiszen épen arra való lesz a tárgyalás itt, hogy ezzel a kér­déssel foglalkozzunk. Ami a mérnökök fentartott munkakörére vonatkozó rendelettervezetet illeti, nagyon té­vedni méltóztatnak, amikor azt méltóztatnak mondani, hogy ahogyan az a rendelettervezet kiment, abból igy, az én intencióm szerint, ok­vetlenül rendeletnek kell lennie. Egyszerűen az. a felfogásom, hogy ilyen nagyfontosságú dolgokat a nyilvánosság előtt le kell tárgyalni és azért ezt az ankétet összehívtam. Magam is megmondhatom, hogy ennek a rendeletterve­zetnek egyes intézkedéseit olyanoknak tekin­tem, amelyek túllőnek a célon, (Kun Béla: He­lyes a beismerés!) lehet tehát változtatásról szó, — sőt lesz is szó — de a helyzet másképen nem tisztulhat ezen a téren sem. mint egy meg­beszéléssel. Közben egy beadványt kaptam a két szembenálló fél főképviselőitől, a mérnöki kamarától és a kereskedelmi kamarától, amely­ben arra kérnek, hogy ezt a terminust halasz­szam el, mert ők még egymás között további tárgyalásokat akarnak folytatni. Mivel ez a mérnöki kamara résziéről ép ugy, mint a keres­kedelmi kamara részéről történt, természete­sen szívesen hozzájárulok, hogy ez az ankét el­halasztassék. Ugy tudom, július elejét kíván­ták. Ez 1 nekem igazán közömbös. Ha ilyen meg­egyezéssel kérték, nekem semmi okom sincs arra, hogy ezt megtagadjam és remélem, hogy sok félreértés fog itten eloszlattatni, mert igen sok kifogás egyszerűen félreértésből is szár­mazik. Az autó ügyekről azt hiszem, már eleget beszéltünk, úgyhogy ezt a témát tovább foly­tatni nem akarnám. Ivády, igen t, képviselőtársamnak csak annyit akarok most elmondani, hogy én azokat a gondolatokat, amelyeket annak idején elmon­dottam a Házban, most is állom. Csakhogy igen sokszor megtörténik, hogv amikor az em­ber a probléma konkrét megoldásánál a szám­szerűséggel foglalkozik, akkor egészen megvál­tozik a kép. Ez volt az oka annak, hogy amikor az első lépést meg akartuk tenni, s a gazdasá­gilag legelőnyösebb lépést tettük meg ott, ahol a rentabilitás abszolúte biztos volt, sajnos, épen ezt a mátravidéki medencét nem lehetett figyelembevenni épen a távolságok miatt, amely megzavarták volna az egész dolgot. r (Épen itt van az. egész elektromositási pro­blémában a legnagyobb nehézség. Igaz, hogy az országban elég szerencsésen vannak elosztva a bányáik, úgyhogy többfelé' lehetne elektro­mos centralékat teremteni, viszont az egész fogyasztási körzet ma még olyan gyenge, hogy a nagy befektetések rentabilitása alig* van biz­tosítva. Lehet ezen segiteni, s a jövő meg is fogja hozni fokozatosan a megoldásokat A dol­got rendszeresíteni egy okos elektromossági törvénnyel feltétlenül lehet és kell is. , Amint azonban tegnap egészen futólagosan érintettem, az a törvény már hat esztendeje olyan formában van meg, hogy igen kis vál­toztatással még ma is egészen jól alkalmaz­ható. Ebből a szempontból semmi nehézség nem volna. De valamennyi elektromossági törvény­nek van egy hatalmas anyagi bázisa valameny­nyi külföldi országban; ez a megvalósitá» egy­úttal az állam benyulását. de az állam finan­ciális ángazsmáját is maga után vonja, és néldául Angliában, amelyre méltóztatott hivat­kozni, nem kevesebb, mint 35 millió angol font áll a kormány rendelkezésére. Ilyen szédületes összegről nálunk ^természetesen szó sem. lehet, nincs is rá szükség, mert hiszen az egész nép­sűrűség és az ország terjedelme sokkal kisebb; de bizonyos anyagi támogatásra szükség van. Nem is olyan nagy összegről, évenként körül­belül 2-5 millióról van szó. Itt volt eddig a fő­akadálya, nem a mostani pénzügyministernél. de már a réeebbi időkben, hogy amikor ezzel a d'ologffal előhozakodtak és elkezdődtek a tár­gyalások, mindig ezen bukott meg a dolog: ki akarták kapcsolni a financiális részt, amivel a másik rész meglehetős formalitássá és az egész törvény meglehetős tessék-lássék törvénnyé válik. Ma megváltozott a helyzet. A pénzügy ­minister ur különösen angliai és svájci utjai után tökéletesen át van hatva attól, hogy Ma­gyarországon az előfeltételek igenis sok tekin­tetben nagyon meg vannak adva, és most már ő sürgeti, hogy teremtsünk valamely rendet, mert a hálózatok összekuszálódása később ko­losszális bajokat okoz. és már ma is bizonyos balokat fog okozni és ő erre a financiális részre kívánta a tervezetet, amelyet sürgősen meg is fog kapni. Azt hiszem, hogy ezt ä kérdést meg tudjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom