Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-160

3Í4 Az országgyűlés 'képviselőházának. 160. ütése 1928 április 26-án, csütörtökön. pályázatokon és versenytárgyalásokon kiirják, hogy idegen cikkek szállitására hivják fel a cégeket. Ez lehetetlen állapot, ezt egyetlen európai államban sem teszik meg, csak Magyarországon. Almikor egyszerű irodaszerekre és papirosra van szükség, Kispest város például egészen nyíltan kiirja, hogy német cégektől kivan szállitani. Ez lehetetlen állapot. Ministereink maguk is német tintával írnak. Amikor a magyar ipar számára kiirják a rendeleteket, amikor jogalkotást végeznek, idegen, német tintával irják alá a rendeletet. Ezek olyan dolgok, amelyekről elhiszem, hogy az illető ministereknek nyilván sejtelmük sincs, de nem szabad tűrni az ilyen helyzetet. A tintától kezdve végig, — mert rendkivül sok ilyen cikk van, — a magyar ipart kell előnyben részesíteni, ha azt akarjuk, hogy az import kiszoruljon ebből az országból. Ezer milióra szökött fel az importunk, ebből 44% félkész-gyártmány. Meg vagyok róla győződve, hogy ebből a 44%-ból óriási összeget itt lehetne tartani, mert versenyképesek vagyunk sok tekintetben. Legyen szabad egyre hivatkoznom. Nem kevesebb, mint 200.000 nyulszőr-kalap jön be évente Magyarországra. A gereznákat, a nyersanyagot kiviszik külföldre, a szomszédban elkészitik és Magyarországba ugy jön be, mint elkészített áru. Ai legminimálisabb költséggel és vegyészeti eljárással átalakitják és azután veszik meg a mi iparosaink, és ami rendkivül sajnos, nagyon drágán. Itt van a nagyon elterjedt úgynevezett szilszkin-bunda, amelyet százával és ezrével látunk a magyar nők testén. (Jánossy Gábor: Én rongyokat látok a szegény nők testén, nem szilszkint.) Ezeket magyarországi nyul-gereznákból készitik ki külföldön, s mi drágán megvesszük és behozzuk. Ez az ipar szervezetlenségének következménye. Nemcsak egy iparágban, nemcsak a nyúl szőrkalap-iparban és a szőrmeárukban tapasztaljuk ezt, hanem 20—30 olyan iparág van még az országban, amelyben nemhogy importra volna szükségünk, de exportra dolgozhatnánk. Egész iparunk szervezetlen, s vezetés és orientáció hijján mindenki azt csinálja, ami neki jólesik. Felhivom a minister ur figyelmét arra, hogy a kereskedelmi mérleg passzivitását ne csak az export fejlesztésvel, hatalmas és költséges szervezetek felállításával próbáljuk kiküszöbölni, hanem az importot is próbáljuk a magyar ipar versenyképességének emelésével kizárni, mert a védekezésnek nemcsak az a módja, hogy hatalmas exportüzleteket csináljunk ebben az országban, hanem ha a kereskedelmi mérleg passzívával dolgozik, az is fontos, hogy a külföldi iparral itthon felvegyük a versenyt. Ez csak akkor történhetik meg, ha hazánkban nincs senki, aki jogainkat csorbítaná. Felhivom azután a minister ur figyelmét egyebek között a borra valórendszerre. Ha végigmegyünk egész Európán, bizony azt keli mondani, Magyarország az egyedüli ország, ahol borravalókat adnak. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Magam is sokat utazgattam külföldön, de nem vettem észre, hgoy a borravalókat olyan nagyon eltörölték volna! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalion és a középen. — Bródy Ernő: Mindenütt megvan! Láttam Amerikában, hogy ott is van!) Kávéházakban, különböző helyeken tapasztalhatjuk a borravalórendszert. Én magam emberi szempontból tartom lealázónak, hogy emberek hajlongjanak tiz, húsz fillérért. (Gaal Gaston: Hát a külön jutalomrendszer a hivatalokban? Az nem borravaló?) Az még súlyosabb. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem! Az egészen más! — Gaal Gaston: Épen olyan lealázó, mint a másik!) Arra kérem az igen t. minister urat, vizsgálja meg a borravalórendszer kérdését. (Herrmann Miksa kereskedelmügyi minister: Ne hozzák ezt az urak ide, intézzék el az érdekeltek maguk! — Ugy van! a jobboldalin. — Várnai Dániel: Nem lehet egymásközt elintézni, mert a kollektiv szerződést a minister ur nem hagyja jóvá!) Ha idegenforgalmat akarunk, a borravalórendszer terén is rendet kell teremteni. Meg kell még említenem, hogy a magyar közmunkákat általában nagyvállalkozóknak adják ki. Ez kényelmesebb, mert igy csak egy vállalkozóval kell szóbaállni és csak egy vállalkozóval kell szerződést kötni, azonban, ha az ilyen munkákat szakmánként irnák ki, sok-sok emberrel kellene tárgyalni és sok egyszerű emberrel kellene megállapodni. Az én meggyőződésem szerint mégis ez a rendszer lenne egészségesebb és ezért kérem a minister urat, hogy mindazoknál a vállalkozásoknál, amelyeknek ügyeibe beleszólása van, rendelje el, hogy bizonyos munkákra a pályázatokat szakmánként irják ki. Tisztelettel kérem az igen t. minister ur jóindulatát ebben a kérdésben és bizom abban, hogy a magyar kisipar helyzete nagyban előre fog haladni, ha ezeket a kívánalmakat a kérdés tanulmányozása után egymásután meg fogja valósítani. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Tudomásom van arról, hogy a kereskedelemügyi minister ur a közúti törvény reformját tervezi. Ennek a reformnak valóban elérkezett már a tizenkettedik órája. Egy agrárai Iámban, minden rendelkezésre álló összegnél, amely útépítési vagy útjavítási célokra szolgálhat, elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy mennyire mozdítja ez elő a termelés érdekeit. Nem lehet és nem szabad luxusautóutakat, parádés sportutakat építeni addig, amíg nincs minden községnek legalább egy járható útja. (Ugy van! a jobboldalon.) Nagyon kérem a minister urat, hogy a készülő törvényjavaslatnál tekintsen arra a szegény falusi gazdára, aki fizet útadót, fizet közmunkaváltságot, teljesít természetben közmunkát, (Zaj a jobboldalon.) fizet minden a vasúton érkező szállítmányért és az általa feladott szállítmány után is óriási kövezetvámot (Gaal Gaston: Kövezet nélkül!) anélkül, hogy egyáltalában kövezett útja, vagy olyan útja volna, amelyen fogatosjármű akármikor kijöhet a falujából. Ez méltán a legnagyobb elégedetlenséget szüli és a legnagyobb igazságtalanság. Méltóztassanak csak magukat annak a szegény embernek helyzetébe gondolni. Mit fog az gondolni, amikor őt exekválják útadójáért, közmunkaváltságáért, amikor nem tud két mázsa búzát bevinni azon az utón a legközelebbi piacra, hogy adóját kifizethesse és hogy a végrehajtást el tudja kerülni, kénytelen a mai rettenetes pénzviszonyok mellett uzsorakölcsönt felvenni, ha ugyan kap. Ugyanekkor azt láfcja az illető, hogy azokból a keserves adófillérekből, amelyekért őt exekválják, tőle jó néhány kilométernyire gyönyörű autóutat épitenek, hogy azok a luxusautók 120 kilométeres sebességgel szaladgálhassanak. T. Ház! Tudok esetet, hogy egy már használható s nagyon jól kiépitett utat azért, hogy