Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.
Ülésnapok - 1927-160
30^ 'Âz országgyűlés képviselőházának 160 ülése 1928 április 26-án, csütörtökön. pontjából is, mert meg vagyok róla győződve, hogy ez a nagy vállalat, amely most. ugyan a kezdet kezdetén van, — hiszen összesen hét vonal igértetett neki oda, annyira ki fog épülni, hogy azután a közérdeket igazán ki fogja szolgálni azokban a relációkban, amelyekben ez- tőle várható. Ez korántsem jelentheti a magántevékenység megakasztását. (Szilágyi Lajos: Csak erről van csak szó!) Nagyon jól tudja az igen t. képviselő ur, hogy én semmiféle animozitással nem viseltetem maga az elv ellen, de azt is látom, hogy igen sokszor nagyon hiányos felszerelésű gépekkel indulnak ki az országútra és veszélyeztetik a közönségnek, meg az árunak biztonságát is. Ezt természetesen erős kontroll alá kell állítani, (Helyeslés a jobboldalon.) és ha teljesen elismerem a képviselő ur törekvését, amikor most ennek az egész mozgalomnak üdvös módon az élére állt, hogy annak érdekeit is képviseli, nem járulhatok hozzá ahhoz, hogy ez avval járjon, hogy akár a postának, akár a vasutaknak ez a tevékenysége tökéletesen megbénittassék. (Szilágyi Lajos: Arról szó sincs!) Az _elv az, hogy ezek az intézmények főleg ott lépjenek akcióba, ahol vagy a vasút közvetlen érdeke kivan ja, (Helyeslés a jobboldalon.) vagy pedig, ahol nincs kilátás arra, hogy a magánvállalkozás a résbe lépjen. Nagy terület marad szabadon a magántevékenységnek is, amelyet természetesen a legerősebb kontroll alá kell állitani. Nem akarok tehát lemondani arról az esz közről, amelyet a vasúttársaságok kreáltak. Ez a sokat emlegetett Mavart. tényleg olyan összetételben dolgozik, amint azt Szilágyi t. képviselőtársam felemiitette, s amint első részében nem is kifogásolt. Ö azonban különösen Haltenberger ellen fordult. (Szilágyi Lajos: Nem a személye ellen!) A dolog ugy áll, hogy amikor a vasutak ilyen autóbuszüzemek létesítése érdekében összeállottak, azt az utat választották, amelyet minden okos ember választani fog, hogy az ország első szakemberét próbálja ebbe a vállalkozásba bevonni. Tagadhatatlan, hogy a budapesti autótaxi-vállalat az első volt, amely egyáltalában ezzel a kérdéssel foglalkozott, ennek anyagraktára, műhelye mintaszerűen van berendezve és igy tovább, sok évi tapasztalat áll rendelkezésére, magától értetődő tehát, ha ahhoz az emberhez fordultak, aki ezt a vállalatot megteremtette és megorganizálta. így vonták bele ebbe a vállalkozásba Haltenbergert, aki ellen senkinek semmiféle kifogása nem lehet. A képviselő ur azt kivánja, hogy ezt a részvénytársulatot kézbentartsam. Hogyan tudom kézbentartani 1 ? Úgyhogy biztositottani magamnak a jogot arra, hogy az igazgatóságban a ministerium kellőképen képviseltessék. (Helyeslés jobbfelöl. — Szilágyi Lajos: Ez illuzórius!) Az más kérdés, hogy illuzórius, azonban mindenütt ugy történik, hogyha a tárgyalást érvényesiteni akarom, ezt a részvénytársasági konstrukcinál csak ezen a módon tudom megtenni. Mármost, ami Forster Gyula igen t. barátom kérdését illeti, hozzám fordultak, hogy nincs-e kifogásom az ellen, hogy az a férfi kerüljön oda az igazgatóságba, aki egyúttal Magyarország útviszonyaival teljesen tisztában van, és maga is szerez ott tapasztalatokat. (Ivády Béla: Ugy van!) Lett volna-e okom ezt megtagadni? Én örömmel üdvözöltem, delegáltam Forster Gyulát és a többi urat, akikben feltétlenül megbízom; ennélfogva nem fogom őket visszahívni, hanem ellenkezőleg: örvendek, hogy benn vannak. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. cím 1. rovatát elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Petrovics György jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások; 302.830 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 3. rovat. Kiküldetési és átkötözködési költségek: 146.600 P. Elnök: Megszavaztatik. " Petrovics Gyögry jegyző (olvassa): 4. rovat. Vasúti menetdíj kedvezmények váltsága: 76,800 P. Elnök: Megszavaztatik. Petrovics György jegyző (olvassa): 4. rovat. Törvényelőkészités, kereskedelempolitikai munkálatok és szaktanáeskozások költségei: 26.080 P. Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Gondolom, hogy a kereskedelempolitikai munkálatok és a törvényelőkészités rovatánál tehetek egy általános megjegyzést is a kereskedelem és az ipar állapotára; azonkívül két konkrét kérdéssel is óhajtok ezzel kapcsolatban foglalkozni. Általánosságban legyen szabad megjegyeznem, hogy a kereskedelem és az ipar soha olyan súlyos helyzetben nem volt, mint most. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások jobbfelöl: A mezőgazdaság is!) Hozzáteszem rögtön, hogy ugyanez a helyzet a mezőgazdaság szempontjából is. A mezőgazdaság is nagyon súlyos helyzetben van, (Forster Elek: Még súlyosabb helyzetben!) de annak majd hivatott szószólói lesznek a különböző tárcáknál. Engedjék meg, hogy én, mint Budapest fővárosnak egyik képviselője, itt a hozzám igen közel álló kereskedelem és ipar szomorú helyzetét tegyem szóvá. (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) A kereskedelem és az ipar rendkívül nyomasztó helyzetét mindannyian látjuk; megingott alattuk a talaj. Nem lehet kormányzati elv az, hogy csak hulljon a férgese, mert most nem a férgese hullik, nem konjunkturális .eséseket látunk, hanem látjuk a java-hullást, látjuk évtizedes, sőt évszázados cégek összeomlását. Ha méltóztatnak elolvasni a mai lapokból a tudósitást arról a gyűlésről, amelyet az artisták tartottak, akik elmondják szegény Beketownak és Lantosnak halála alkalmából, hogy hányféle adó nyomja őket, hogy nem képesek üzleteiket vezetni és fentartani, akkor látni méltóztatnak azt az örvényt, amelyben a magyar kereskedelem és ipar beleesett. Nem véletlenül emiitettem fel Beketownak és Lantosnak nevét. Beketow és Lantos a maga nemében a legkitűnőbb két szakember volt. (Ugy van! Ugy van!) Mi ismertük őket; értették üzletüket és Budapesten vidámságot, mulattatást szereztek a közönségnek. Hogy öngyilkosoknak kellett lenniök, ez igen nagy szomorúság, igen nagy szomorúság az is, hogy itt a szakembereknek elveszik a kedvét az üzlettől. Az a mozgalom, amely most megindult a kereskedelmi és ipari tulajdon védelmében, a bolthelyiségek megmentése érdekében, nagyon jogos. Ott van Tarján Vilmos, a New-Yorkkávéház tulajdonosa, a legkitűnőbb szakember. A New-York-kávéház idegen emberek számára látványosság, a társadalom minden osztálya megfordul ott, a legelőkelőbb embertől a szegény munkásig, (Malasiís Géza: Na!) minden-
