Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

292 Az országgyűlés képviselőházának valláserkölcsi alapon és egy világnézeti felfogásban vagyunk, de a rendet nekem minden körülmények között fenn k< 111 ártanom és bárki helyezkedjék is szemben azzá], vele szemben is fenn kell tartanom (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) és ki is jelentem, hogy ha ebben a tekintetben bármi történnék is, kötelességemet teljesíteni fogom,_ nem olyan vonatkozásban, hogy erőszakkal lépjek fel, hanem abban a vonatkozásban, hogy a rendet és a közbiztonságot feltétlenül fenn fogom tartani, fHelyeslés jobbf'elől —Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügy minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség í A ház a választ tudomásul vette. Következik Rassay Károly képviselőtársunknak interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a szöveget felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa) : »Interpelláció az igazságügyminister úrhoz. Az 1928. március 1-én kibocsátott amnesztia rendelet II. 7. pontja értelmében ugy a gyakorlatban, mint egyes hivatalos nyilatkozatok szerint a biróságok által akként alkalmaztatik, hogy az I. fokú biróságok nemcsak véleményt nyiivánitanak a kegyelem kérdésében, hanem egyenesen a kegyelem megadása vagy megtagadása felett minden fellebbezés kizárásával döntenek. Kérdéseim a következők : 1. Megengedhetőnek tartja-e,az igazságügyminister ur, hogy az államfőt kizárólag megillető kegyelmezési jogot egy más hatóságra átruházzák Î 2 Nem lát-e alkotmánysértést abban, hogy a biróságok működési jogkörét és eljárásainak szabályait így — a törvényhozás mellőzésével - a végrehajtó hatalom közvetlenül kiterjeszti, illetve a fennálló törvényektől eltérőleg szabályozza ? 'à. Hajlandó-e elrendelni, hogy az 1928. III. 1-én kibocsátott amnesztia-rendelet II. 7 pontja alapján elintézett ügyekben a biróságok intézkedései, mint vélemények sürgősen felterjesztessenek a kormányzó úrhoz alkotmányos megerősítés, illetve elintézés végett? Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay károly : T. Ház! Én mindenesetre igyekezni fogok az előrehaladott időre való tekintettel lehető röviden elmondani interpellációmat, azonban mégis kérnem kell a t. Házat, méltóztassék egy órával (Derültség és zaj a jobboldalon.) illetőleg egy negyedórával meghosszabbítani felszólalásom időtartamát. (Felkiáltások a jobboldalon : Megadjuk!) Elnök : Kérdem a t Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje negyedórával meghosszabbitassék ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Graeffl Jenő: De csak knapp egy negyedórával ! JDerültség.) Rassay Károly : T. Ház ! A háború, a forradalmak s az azt követő szétesési időszak alatt olyan levegője lett a közéletnek, amelyben elhalványodtak olyan közjogi tételek is, melyekről azelőtt azt hittük, hogy megtámadhatatlanok. Ez természetes folyamat volt, megvan a lélektani magyarázata is, mert hiszen a nagy katasztrófa után az emberek elvesztették érzéküket közjogi kérdések megitélése iránt. Nemcsak nálunk volt ez igy, t. Ház, ugyanigy volt ez a külföldön is. Amíg azonban azt látjuk, hogy a külföldön lassankint mindin159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. kább kezdenek visszatérni az alkotmányos kormányzás elfogadott tételeihez, addig — sajnos — nálunk inkább visszaesés van ezen a téren, mint konszolidáció és előrehaladás. Hiszen csak a mai napon olvastuk, hogy a t. belügyminister ur egy rendelettervezetet készíttetett, egy rendeletet akar kiadni, amely rendeletében az öngyilkosságok eseteinek megírását akarja eltiltani a sajtónak. Csodáilatosképen nem látom az egyetemes felzúdulást ennek még a gondolata ellen is. (Scitovszky Béla belügyminister: Majd jön! — Zaj a szélsőbaloldala\n.) Nagyon helyes volna, ha felzúdulás jönne, mert mégis csak megdöbbentő dolog, hogy a belügyminister ur kihágás konstruálása utján akar belenyúlni a, sajtójog kérdésébe! T. Ház! Ugy tudom, hogy nekünk van sajtótörvényünk és a sajtótörvényben pontosan fel vannak sorolva azok a vétségek és kihágások, amelyek büntetendők. Egyszerre csak azt látjuk, hogy a belügyminister ur a rendeleti jogalkotás körében uj sajtókihágást kreál, és ezt rá akarja kényszeríteni az országra. (Scitovszky Béla belügyminister: Meg van a rendelet, képviselő ur?) Kérem, t. minister ur, én azt mondottam, hogy erről hallottam, erről nyilatkoznak hivatalos személyek is. (Scitovszky Béla belügyminister: Csak tárgyaltatott. Ezt csak szabad? Megvitatjuk a kérdést, és majd kialakul talán épen a képviselő ur felfogása, Tessék megvárni.) Végtelenül örülök, hogy ez nem eldöntött kérdés, hiszen csak példáinak hoztam fel, hogy mennyire eltompult a közvélemény közjogi érzéke, hogy egy ilyen szörnyűséges gondolatot, hogy a belügyminister rendeleti utón sajtódeliktumot kreáljon, nem univerzális felháborodással utasit visza. Örülök, ha ez nem fog még tervezet formaijaiban sem napvilágra kerülni, de azt hiszem, nem volt teljesen felesleges, hogy ezt a lehetetlen gondolatot ennek az interpellációnak keretében is megemlítettem. Sajnos azonban, ennek a közjogi tatárdulásnak van egy olyan fejezete is, amely átment a gyakorlati életbe és amely már érezteti hatását egy olyan téren, az igazságszolgáltatás terén, ahova pedig igazán nem lett volna szabad behatolni. A folyó évi március hó elsejéin kiadott amnesztia-rendelet — mint bölcsen méltóztatnak tudni — egy széles körben biztosított amnesztia. Az amnesztia alatt köizkegyelmet értek, mert helyes terminológia. Sajnos, ennek ia rendeletnek van egy olyan pontja, a 7. 'pont, amely első elolvasásra kissé zavarosnak látszott, de azután mégis fel kellett tételezni azt, hogy talán a kormány valamilyen célt akar vele ' elérni, amelyet közelebbről nem akar megjelölni, de azért mégis megmarad abban a keretben, amelyet a közjog neki előír. Az amnesztia-rendelet 7. pontja ugyanis kapcsolódik az első bekezdés megállapításához, amely azt mondja: kegyelembe részesítem azokat, akiket a polgári büntető biróság jogerős ítélettel három évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre vagy pénzbüntetésre itélt. Most következik a 7. pont (olvassa): »Politikai természetű indokból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt, ha rendkívüli méltánylást - érdemlő esetben a biróság az elitéltet egyénísélsfének, életviszonyainak, a bűncselekményt ^megelőző

1 és azt követő példás magaviseletének, valamint az eset többi körülményeinek figyelembevételével ez elhatározásom keltétől számított három hónapon belül kegyelemre méltónak nyilvánítja«. Joggal hittük,