Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

290 Az országgyűlés képviselőházának — magam is érdeklődtem (Rassay Károly : Ahá!) a képviselő ur is érdeklődhetik, — s akiknek igen szigorú erkölcsi felfogásuk van, maguk is annak adtak kifejezést, hogy csodálják, hogy ezzel a nővel szemben ilyen hangon és ilyenféle módon irtak volt, mert hiszen Parisban is az ő mulatóhelye talán a legszolidabbak közé tartozik. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek, akik maguk is látták ezeket a dolgokat, számot tudnak adni erről. Én óva intenék mindenkit, hogy túlzásba menjen ezekben a kérdésekben. Mert méltóztassék- elhinni, hogy a legjobb szándék mellett a legolcsóbb, de a legnagyobb reklámot méltóztatik csinálni, ugy, hogy magam is ugy vagyok, — nem volt szándékomban megnézni — bogy a képviselő ur annyira felfokozta kíváncsiságomat (Derültség), hogy mindannak ellenére, hogy érzem magamattalán olyan erkölcsi és valláserkölcsi alapon állónak, mint a képviselő ur, ha nem is mint Budapest első rendőre, de mint az ország első rendőre magam is megnézem és a magam véleményét a magam látottai után tudom azután megállapítani és a látottakat megítélni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a tüntetéseket illeti, nem jó, t. képviselő ur, ezeket beharangozni és nem jó ezeket olyan túlzásba vinni, különösen, ha esetleg nem is lesz rá szükség. Mert háth i épen ezek a hatósági ellenőrzések és figyelmeztetések adják meg a módot és lehetőséget arra, hogy olyan formában produkálja itt az a művésznő a maga művészetét, amely sem a jóizlésbe, sem a jóerkölcsbe nem ütközik. Várjuk meg tehát, amig ebben a kérdésben Ítéletet mondhatunk és ne akarjunk igazán a legnagyobb dobbal oda hatni és oda törekedni, hogy mentől nagyobb reklámot csináljunk egy kisjelentőségü dolognak. (Egy hang a jobboldalon : Már megvan!) Azt hiszem, hogy a mi színpadjainkon nem eg\, d»' sokkal több ilyen dolog is előfordult anélkül, hogy bárkiben is megbotránkozást, vagy a jóizléssel szemben bizonyos visszatetszést keltett volna. Méltóztassék tehát ezt tudomásul venni. A rendőrség figyelmeztetés nélkül is ügyel ezekre a dolgokra (Petrovácz Gyula: Ugyan!) Statisztikai számokra is hivatkozhatnám, hogy épen az én rendelkezéseim alapján hány kihágási ügy indult meg e részben 35, a pornográfiával szemben taj-án 95 eljárás indult meg, Mi ezeket nem kürtöljük és nem doboljuk ki, képviselő ur, de azért a rendőrség hivatásának és kötelességének teljesen eleget tesz. Én látok javulást a múlttal szemben. Méltóztassék megnézni a kirakatokat, méltóztassék megnézni az utcák rendjét és mindazokat az intézkedéseket, amelyek most vannak folyamatban, amelyekre a képviselő ur alludált s amelyek éppen most kerülnek rendezés alá, tekintettel május 1-ére, amely napot szabályrendeletemben mint olyan terminust állapítottam meg, amikorra ezek a kérdések bizonyos vonatkozásokban rendezendök lesznek. Hogy ez még meg nem történt, annak az az oka, hogy május l-e még nem következett el és elvégre évtizedeknek ebben a tekintetben való mulasztását nem lehet rövid egy esztendő alatt megváltoztatni, de viszont magától a publikumtól sem lehet kivánni, hogy máról-holnapra minden tekintetben megváltozzék. Méltányossággal kell tekintetbe venni, hogy a háború ideje és a súlyos idők, amelyek azután következtek, sok tekintetben meglazították az erkölcsi erőt és az erkölcsi érzéket. Idő kell ahhoz mig a régi állapotok, az erkölcs erőssége és a jóizlés feltétlen tisztelete bekövetkezik. Erről a helyről jelentettem ki, hogy ezt a magyar asszonyok és magyar lányok jóizlésére bizom, hogy bizom az ő erkölcsi felfogásukban a maguk öltözködését illetőleg s ezekr ; rendelkezéseket nem adunk ki. Azért van 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. itt a társadalom. Ne méltóztassék ebben a tekintetben mindent a rendőrhatóságoktól várni. Mi csak ellenőrző és felügyelő hatóság vagyunk, de nem oktatók és nevelők. Ezeknek a kérdéseknek eldöntése az iskolába és a családba tartozik. Ha ott nem nyújtanak megfelelő garanciákat, hogy valláserkölcsös alapon nevelnek és nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is — amire kell tulajdonképpen a. súlyt fektetni, — akkor a rendőrhatóság tehetetlen. Mi olyan emberekkel vagyunk kénytelenek a magunk munkálkodását eltölteni, amilyen embereket a családoktól és az iskoláktól kapunk. Ha ezek a maguk kötelességének eleget tesznek, mi a legnagyobb örömmel vesszük ezeket át, mert amikor mint polgárok és polgárnők kikerülnek az életbe, nekünk mennél kevesebb dolgunk lesz velük. De ha ezek az intézmények nem tudják így adni nekünk a polgárokat és a polgárnőket, akkor mi a jóerkölcsöt, a vallásos érzést és az ízlést a magunk eszközeivel igyekszünk a lehetőségig azok között a korlátok között tartani, amelyek nekünk módunkban állanak. De ez gyenge része a dolognak. A nevelésen van itt a fősúly ; méltóztassanak minden irányban ide hatni és erre törekedni. Magamnak is ez a főcélom, mert a magam eljárását és a rendőrség eljárását könynyitem meg, ha mi olyan kinevelt és olyan valláserkölcsi alapon nevelt egyéneket kapunk az életben, akiktől a jó erkölcsöt és a jóizlést többé nem kell félteni. Nekem ez a válaszom az interpellációra. (Rassay Károly: A bejelentett fenyegetéssel mi lesz? — Zaji) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Scitovszky Béla belügyminister : Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni- (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : A képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Petrovácz Gyula : Mélyen t. Képviselőház ! A mélyen t. minister ur ismét egy erős kifejezést használt velem szemben, amikor azt méltóztatott mondani, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy a színpadokon és a mulatóhelyeken bizonyos túlzott meztelenségek és bizonyos túlzott erkölcstelenségek vannak. Mélyen t. minister ur, én azt hiszem, nincs annyira differáló Ízlésünk, hogy ezt ne tudnók egyenlő nevezőre hozni. Én ezért arra kérem a minister urat, méltóztassék megnézni a Belvárosi Szinházban a Nászéjszaka című darabot (Scitovszky Béla belügyminister : Láttam !) ; méltóztassék meghallgatni a Royal Orfeumban Solti Hermin kupiéit ; méltóztassék megnézni a Moulin Rouge-ban most táncoló meztelen táncosnőt, méltóztassék megnézni a Forum-mozinál kitett Baker-féle fotográfiákat és meghallgatni Somogyi Nusi előadását, és akkor azt hiszem, méltóztatik ezt a kifejezést, hogy nem felel meg a valóságnak, legalább is szelídebb formában használni, mert mind a négy példa, amelyet csak hirtelen jegyeztem fel — pedig van ennél sokkal több is — kiáltó példája annak, micsoda, már elképesztő formájú erkölcstelenség mutatkozik a színpadokon, amely erkölcstelenséggel szemben a rendőrségnek kötelességei vannak. Hogy méltóztatik megmagyarázni tudni azt, hogy pl. a Nászéjszakát a pécsi rendőrség betiltotta, a budapesti rendőrség pedig tűri? Ezt lehetetlenség másnak, mint a két rendőrség ízlésdifferenciájának betudni. Az egészséges, becsületes, vidéki izlés (Jánossy Gábor : Más atmoszféra! Ugy van ! Ez igaz ! — Scitovszky Béla belügyminister : A kisváros más ! A nagyváros sokat elbir, amit a kisvárosi izlés nem bir el !) nem engedi meg azt, amit a budapesti dépravait és