Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

276 Az országgyűlés JcépviselöházánaJc 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. Az innen kikerült tekintélyes számú hallgatóság ma már részben vezetőállásban, részben az egyes üzemek különböző ágazatában, mint tisztviselők értékesitik a köz javára tudományos kiképeztetésüket s igy abban, hogy a közlekedésnek már többször emiitett üzemei könnyen kiheverték a háborús bajokat és újból visszaszerezték a magyar vasútnak, a magyar postának korábbi jó hírnevét, nem utolsó része volt e tanfolyamoknak is. De jelentékeny részük volt még abban is, hogy a postának, de különösen a vasutaknak a múlt század 70-es és 80-as éveiben még csaknem kizárólag németül beszélő tisztviselői személyzete helyett, nyelvükben is jó magyar tisztviselőket adtak a közlekedésnek és a.hazának. Örömmel látom tehát a tárca költségvetésében azt a kiadási többletet, amellyel az igen t. kereskedelmi minister ur a szaktanfolyamok előirányzott kiadásait felemelte és azt az előnyös kapcsolatot, amely az egyes tantárgyak tudományos ismertetése révén a közlekedési tanfolyamok és a közgazdasági- és műegyetem között keletkezett. (Esztergályos János : Csak lelkiismereti szabadságra nem vett fel semmit a minister ur !) Az nem tartozik ide. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A kereskedelemügyi tárcában nincs lelkiismereti szabadság ! Derültség. — Malasits Géza: Idetartozik, majd holnap beszélünk erről a rádiónál !) A vasúti tisztképzőtanfolyamon a folyó évben nagyon helyesen bevezettettek a külföldi tanulmányutak. Tisztelettel arra kérném az igen t. kereskedelmi minister urat, hogy hasonló intézkedést a postai fakultásra is kiterjeszteni, a tanári kar egyes tagjainak magasabb tudományos továbbképzését pedig külföldi ösztöndijak, kiküldetések utján előmozdítani méltóztassék. Végül még legyen szabad az igen t. minister urat. arra is kérnem, hogy tegye mogfontolás tárgyává a postatisztképző-tanfolyamon a postamérnöki kar szakszerű kiképeztetését is. Ez azért lenne szükséges, mivel a posta már oly tekintélyes számú tudományosan képzett mérnöki karral rendelkezik, hogy az intézmény közigazgatási adminisztrációjában joggal részt kér és részt is vesz. Amint tehát az e körben foglalkozó jogi és számvevőségi személyzettől is megkívántatik a teljes postai szakismereteknek a tanfolyamon való szabályszerű elsajátítása, csak természetes, hogy nemcsak a szolgálat, de magának a postamérnöki karnak az érdeke is ezek után csak azt hozza magával, hogy a postának ez az értékes testülete se vonassék ki a rendszeres szakkiképzés alól. T. Ház ! A külkereskedelmi mérleg deficitje, mint ismeretes, sajnos emelkedőben van. Az okoknak feltárása állandóan foglalkoztatja a gazdasági köröket s az elért eredmények szerint exporttörekvéseinknek egyik akadályát az a kedvezőtlen fuvarhelyzet is előidézi, amelybe egyetlen tengerpartunk elvesztésével jutottunk. Ez a helyzet teszi fontossá tehát a közlekedés egy másik tényezőjének, a viziutaknak, de különösen a folyam- és tengerhajózás kérdéseinek a mielőbbi végleges megoldását. A belvízi hajózás a meglevő magántársaságaink kezeiben már nem sok kivánnivalót hagy hátra. A pestkörnyéki csepeli kereskedelmi kikötő elkészülése és átadása csak emelni fogja ezt a forgalmat. Kifelé fontos lenne azonb;m a dunai hajózásban, ha Belgrád és Pancsova, amelyek a Duna mellékfolyóinak torkolatánál fekszenek, minden lobogó alatt közlekedő hajók részére megnyittatnának ; ha a Bega- és Ferenc-csatorna, amelyeket Jugoszlávia belvizeknek tekint s így a külföldi hajók forgalmát ott korlátozza, a hajózás részére, épúgy, mint a Duna, szabaddá tétetnének. Mindezeknél azonban fontosabb lenne az, hogy áruink részére a tengerhez kapjunk olcsó kivezető utat. A Fiúmén és Trieszten keresztül exportáló magyar termelés lényegesen hátrányosabb hely^ zetben van, mint a Hamburgon keresztül szállító német és cseh ipar. Mázsánként átlag 2—6 pengő között mozog az a fuvardijkülönbözet, amely az olasz és jugoszláv vonalakon át az Adriára gravitáló termékeket sújtja, szemben azoknak a versenytársaknak termékeivel, amelyek az északitengeri ki'ötöket olcsó viziuton olcsó tarifákkal tudják elérni. Ezen a hátrányos helyzeten tehát kétféle irányban lehetne segiteni. Az egyik szerint a Levante forgalmat kellene a Dunán közvetlen viszonylatban helyreállítani, a másik szerint pedig Fiumét kellene ismét közvetlen kapcsolatba hozni Magyarországgal. A levaníei forgalomnak igen nagy akadálya a dunai átrakodás tehertétele, amely a fuvardíjakat jelentékenyen megdrágítja. Nem tudom, milyen keretben folynak azok a tárgyalások, amelyek az u. n. komp-hajóba tárolható uszálytestek alkalmazására vonatkoznak, mert ha valóban sikerülne ilyen módon az áruk tengeri átrakását kikerülni, ugy feles áruinknak feltétlenül megnyilnék Levante kedvező árupiaca. Enélkül azonban aligha tudjuk vizi utón keleten a lábunkat megvetni. Fiume, t. Ház egyelőre lekerül a napirendről, pedig mekkora bizalommal és reménynyel néztünk mindkét — olasz és magyar — részről elébe. Akik a közelmúltban az egykori magyar kikötővárosban lent jártunk, lát'uk azt a nagy elhagyatottságot, amelybe ez a régi feparatum corpus került, üres rakpartok, üres áruházak, üres dokkok az egyik oldalon, a másik oldalon pedig — éspedig a szó teljes értelmében a deszkapalánk másik oldalán, — Jugoszláviában a volt Baross kikötőben hajó hajó mellett áll és szedik magukba a tengersok, jórészt Magyarországról eredő farakományt. Fiume közönsége, egykori hajózási vállalatunk, az Adria, minden szimpátiájukon kiyül teljes felkészültséggel, személyzetükkelés hajóparkjukkal alig várják már a magyar forgalom megindulását, de mi is, mert nekünk életkérdés lenne ez az adriai tengeri út megnyitása. Sajnos nagyon jól tudjuk, hosy Jugoszláviának magatartása neheziti itt meg a helyzetet, mégis azonban tisztelettel kérjük a kormányt, hogy a mily határozottsággal és lelkesülten vette kezébe és juttatta dűlőre annakidején a fiumei kikötő ügyét, ugyanezzel az eréllyel képviselje és sürgesse továbbra is érdekeink elismerését és nemzetközi viszonylataink helyreállítását. Meg vagyok győződve arról, hogy a nemzet mint egy ember áll idevonatkozó jószándékában és törekvésében az igen t. kormány mögött. Mielőtt beszédemet befejezném. (Halljuk! Halljuk!) a közlekedéssel kapcsolatosan még egy fontos kérdésről, az idegenforgalomról kívánok én is néhány szót SZÓIDÍ. Minden művelt nemzet nagy súlyt helyez arra, hogy idegenforgalma legyen, mert az országnak közvetlen megismerése, a kölcsönös érintkezés nemcsak a legjobb kulturális és politikai propaganda, hanem üzletnek is igen jó. A nyugati államok mindegyike a háború után sietve hozzálátott félt eszakadt idegenforgalmának újból való megindításához és ma el lehet mondani, hogy ezen a téren csaknem ott tartanak, ahol a békeévekben voltak. Sajnos, nálunk ezt még nem mondhatjuk el. Nekünk számottevő idegenforgalmunk a múltban sem igen volt, mi inkább magunk voltunk a külföldre járó idegenek, pedig Trianon előtt még oly sok természeti kincsünk volt, hogy ezek