Képviselőházi napló, 1927. XI. kötet • 1928. április 17. - 1928. május 01.

Ülésnapok - 1927-159

246 Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 1928 április 25-én, szerdán. Endre: Hát a város miért nem csinált semmit? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő közbeszól.) Bródy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a jobboldalon.) A jobboldalon is csendet kérek! (Malasits Géza: Ahogy ő ezt megcsinálja! — Kabók Lajos: Csak igéri! — Elnök csenget. — Szilágyi Lajos közbeszól.) Szilágyi Lajos képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Jánossy Gábor: Azt akarja megcsinálni, hát halljuk! — Malasits Géza: Ne tessék beszélni, akkor hallani fogjuk! — Szilágyi Lajos: Addig is lehet ott bőviteni az- átjárót, ennek semmi műszaki akadálya nincs!) Csendet kérek, képviselő urak ! Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Elvégre egy nagy problémáról van szó. és az az egy érdemem mégis csak megvan, hogy annyira mégis csak megfogtam "a dolgot, hogy most már az Államvasút egy gyönyörű szép tanulmányt dolgozott ki. Mégis csak ezen kell kezdeni, (Rothenstein Mór: Nesze semmi, fogd meg jól!) hogy világosan lássuk a dolgot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eddigelé még ezt sem csinálták meg, hanem beszéltek Össze-vissza. Most látom csak hogy mennyire össze-vissza^amikor az egyes megoldások az ember szeme előtt vannak. (Bródy Ernő: Közben az emberek elpusztulnak! — Fábián Béla: Aki öngyilkos akar lenni, az odamegy!) Most a fővárossal léptünk érintkezésbe s akárhogy fog kiabálni Bródy igen t. képviselőtársam, — mert biztosan kiabálni fog — egyet ki kell jelentenem. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A lakosság érdekében, a köz, érdekében igenis kiabálok!) Jól van, de ezt lehet csendesebben is! (Bródy Ernő: Csendesebben kiabállak? — Jánossy Gábor: Jó hangja van, halljuk! — Zaj. — Elnök csenget.) A megoldás lényeges pénzbe kerül, ez egészen világos és az Államvasutaknak ebből közvetlenül jóformán semmi haszna sincsen. Az az erkölcsi kötelezettség azonban természetesen fennáll, hogy a közbiztonság érdekében mindent meg kell csinálnunk. Ezt azonban másképen is meg lehet oldani, de a forgalomnak megakasztásával. Az előny a közönség részén van és ennek következtében a fővárosnak hozzájárulása nélkül egyedül az Államvasutakra róni ennek a kérdésnek megoldását nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Minthogy az a megoldás, amelyet én a legjobbnak tartok, körülbelül 10 millióba kerül — és ebből az összegből már kétmillió rendelkezésre áll, s valamit talán a beruházási programmba is bele tudunk venni (Helyeslés jobbfelől.) — a hozzájárulás nem lesz olyan, hogy az megint egészen abnormls áldozatokat kívánjon, és akkor, ha ezek a feltételek teljesülnek, ezt a megoldási módot meg lehet valósitani. Ami az időszakos megoldásokat illeti, méltóztassék elhinni nekem, hogy nagy Örömöm volt Milanóban, amikor láttam az ottani útátjárókat. Nagyon szép betonhidak ezek. Akkor azt mondottam, haza kell jönni, meg kell csinálni ebből annyit, amennyire a rendelkezésre álló kétmillióból futja. S na ezt megcsináljuk, akkor Bródy igen t. képviselőtársam azt fogja ugy an mondani: »Hát ez szamárság«, azonban mégis át fognak tudni menni az embereik ezeken a síneken, és a kérdés meg lesz oldva. Amint azonban itt megnéztem a helyszínén a helyzetet,- láttam, hogy ott a háziak között átjárókat csinálni, sajnos, lehetetlenség. Itt nem marad más hátra, mint a pályának felemelése. De ha •méltóztatnak látni azoknak az átjáróknak képét, amelyeikről beszéltem, azokkal^ az elegáns betonhidakkal, amelyeket tízmillióért meg lehet csinálni, akkor azt hiszem,, meg fogunk tudni alkudni éis meg fogjuk tudni ezt a kérdést oldani. {Élénk helyeslés jobbfelől. — Bródy Ernő: Csináljuk meg!) De ez tisztán csiak pénzkérdés ós semmi más. Már most a postaiberuháziásokról is megemlékezett az előadó ur. Én a legnagyobb hálával emlékezem meg azokról a férfiakról, akik ezt a nlagy munkát, tudniillik a, kábelépítést és mostan a telefon automatizálását befejezték. Én azt hiszem, hogy eltekintve egyes kisebb bajoktól, amelyek ilyen nagy tranzakciónál mindig mutatkoznak, amikor a közönség türelmetlensége bizonyára meg fog nyilatkozini, rövid időn belül egy olyan alkotásban lesz része a közönségnek, amely a forgalmat élén'kiti ós azonkívül még megtakariitáisokat is jelent. Csak azt nem Ígérhetem, meg, hogy ezt az automatizálást most az egész -országra kiterjesztjük, — ami szintén egy kívánság volt — mert ez már olyan pénzösszegeket emésztene fel, amelyekkel nem tudunk megbirkózni. Az utkérdésről (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) alkalmam lesz még nyilatkozni, most már igazán nem akarom az időt igénybevenni, (Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Az egységespártiak le fognak törölközni, sokkal előzékenyebbek.) hiszen ez a programmpont ismeretes. Csak egy dolgot említek, és ez az autóutak létesitésének kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ez megint tisztán financiális kérdés. (Jánossy Gábor: Minden kérdés az!) Ennek megoldása a mai viszonyok között nagyon nehéz. Amikor Ponciustól Pilátusig kell az engedélyekért szaladni, igazán nem könnyű az ilyen tranzakció megoldása. Konstatálnom, kell azonban, hogy azok az ellenvetések, amelyeket az ellen a programm ellen hallottam, hogy 'mi az autóadó felhasználásával egyszerre nagyobb mértékben indítsuk meg az útépítést, ezek mindinkább kezdenek elcsendesedni, és kezdenek kibontakozni a financiális megoldás lehetőségei is. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, meg lehet fogni ezt a kérdést, mert ez nem jelent luxust, hanem azt jelenti, hogy egyelőre legalább azokon az utvonalakon, amelyeken az idegen forgalmat elsősorban bonyolítjuk le, teljesen kifogástalan állapotba hozzuk utainkat. Nagyon jól ismerem az egész utépitésben a nagy nehézségeket, ismerem a panaszokat is. Meghozzuk önérzetünk legnagyobb áldozatát: amikor meg vagyunk róla győződve, hogy a magyar technikusok meg tudnak birkózni ezekkel a kérdésekkel, mégis idegen szakférfiakat is akarnak idehozni, hogy véleményt mondjanak az egész rendszerről. Ki kell azonban jelentenem, hogy ez nem bizalmatlanság az én kollégáimmal szemben, hanem az a törekvés, hogy megnyugvást szerezzenek, hogy az ország pénzét ugy használjuk fel, ahogyan azt a legjobb emberi belátás szerint felhasználni lehet. Ezzel a leglényegesebb kérdéseket .. felemlítettem, még csak talán azt a bejelentést akarnám tenni, hogy a következő jogalkotások vannak munkában és részben rövidesen már befejezés alá kerülnek: Alz egyik a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló törvényjavaslat. Ez két-három hét múlva már az igazságügyministerliiumbiain is átmegy a szükséges simitásokon, úgyhogy az érdekeltség elé jöhet, amelynek hozzászólása után, a törvényhozás elé lesz vihető. Valamelyik képviselőtársam azt mondotta egyszer, hogy én nagyon sokat kérdezősködöm jobbra és balra. Erről én nem tudok lemondani. Igaz, hogy ez